|
Témaindító hozzászólás
|
2006.04.29. 22:51 - |
 Draugherit finoman talajt fogott, majd körülnézett. Itt a fű óriásira, dúsra nőtt, puha volt, ráadásul a víz itt épp csak kezdődött, nem önthetett ki és olyan kicsi volt, mint valami legelőket tápláló folyó miniatűrája.
'Itt jó lesz.' Finoman leengedte Razort a fűre úgy, hogy kényelmes lehessen és a vizet is elérhesse. A lánggömb ellobbant és eltűnt.
-Hát, öcskös, jó pihenést. Még látjuk egymást. Aztán meggyógyulj! - mormolta még mindig ájult társának. 'Túl gyenge. Még egy kutya is kivégezhetné így' gondolta keserűen. Így húzott köré egy mágikus kört, ami megvédi az ártó szándékoktól, de csak addig létezik, míg a belezárt egyénnek szüksége van rá, majd nézte egy darabig. 'Megmarad.'
Azzal széttárta szárnyait és vissza-visszanézve tovatűnt az égen. |
[750-731] [730-711] [710-691] [690-671] [670-651] [650-631] [630-611] [610-591] [590-571] [570-551] [550-531] [530-511] [510-491] [490-471] [470-451] [450-431] [430-411] [410-391] [390-371] [370-351] [350-331] [330-311] [310-291] [290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
 -Kiváló tanár vagy, szivem!-simult Viharhoz.
-És te meg...-fordult Diaharhoz-egy valóságos kis pilóta!-ugrott oda hozzá és megcsiklandozta. |
 Tapsolt szárnyaival.
- Gyönyörű volt! Bravó! Bravó! - ujjongott, és lelkesedésében hatalmas csókot adott párjának. |
 -Aha, aha!-bóllogatott vidáman.Felröppent, s elismételte az eddig tanultakat, végén a csikós ereszkedéssel és leszállással.
Diadém majdnem sírva fakadt gyönyörűségében. |
- Ügyes voltál! - dícsérte meg ő is lányát.
- Ha nagyon szűk a helyed, valóban jobb lehupanni, de remélem nem fáj nagyon a lábad. Ilyenkor még megpróbálhatsz vitorlázni kicsit, amivel szintén süllyedsz, és nem esel le, de ha nincs jó légáramlat valóban nem marad más mint letenni a lábat, ahogy sikerül.....
Átölelte Diadémot, és úgy bíztatta lányát:
- Megmutatod hogy megy egyedül? |
Finoman, finoman.Viszont az utolsó szárnycsapásnyira lévő hely tút kicsi volt, elengedéshez pedig túl nagy.Nem tehetett mást, utóbbit választotta, s a földre huppanás igen nagyra sikeredett.Nem ütötte meg magát, csak a lábai fájtak kicsit.
-Itt vannak az én légi táltosaim!-bukkant fel vidáman Vihar mellett, egy csókot nyomott rá.Diahar rögtön annyiához futott, s megölelte.
-Láttalak titeket, nagyon ügyes voltál, büszke vagyok rád!-mosolygott lányára. |
| - Csak finoman! Finoman! Érzéssel! Nem kell félned, mostmár fenn tudod tartani magad! nem fogsz lezuhanni! Néha, ha másképp nem megy, kis csapásokkal engedd süllyedni magad, épphogy ne zuhanj le, és aztán huppanj a lábadra! De ez nem is egészséges és nem is szép.... |
| Ereszkedett, szép lassan.Néha akkorát csapott, hogy ajdnem átpördült, de egy kezdőtől akkoris szépteljeseítmény volt a leszállás. |
Előrelendült, és egyszerre mutatva és mondva a teendőket elkezdett leszállni:
- Mivel Te még csak nemrég repülsz, soha ne próbálj meg hirtelen előredőlni, vagy zuhanórepülésben leszállni! Egy rossz mozdulat, és véged! Egyelőre mindig finoman dőlj előre, és fokozatosan ereszkedve alá lassíts oly módon, hogy néha csapsz egyet-egyet erősen a szárnyaiddal, mintha hátrafelé akarnál repülni, aztán ha elég alacsonyan vagy, tedd le a lábaid, és fuss kicsit, míg elfogy a lendületed és biztosan állsz a talajon! Ha kevés helyed van, amint leértél, fordítsd függőlegesbe a szárnyaid, úgy nemcsak nem hajtanak tovább, hanem fékeznek is! - kiáltozta, miközben ereszkedtek, majd letette eddig behúzott lábait, és rövid futás után, becsukva szárnyait megállt. |
-Igenis!-kiáltott katonásan.
Ezalatt Diadém is felébredt és észrevétlenül figyelte őket!Valósággal gyönyörködött bennük! |
Boldogan nevetett fel.
- Nagyon szép! Ha lesznek majd szárnyas pajtásaid, nehéz lesz majd elkapjanak, ha fogócskáztok! Diahar, most gyakoroljuk az ereszkedést és leszállást! Ez nagyon fontos! |
| Büszkén húzta ki magát és megpróbálta újra.Most akkorát lökött magán, hogy simán átpördült!Elis szédült, de csak forgott örömében! |
- De nagyon bátor voltál! - adott egy cuppanós csókot Diahar homlokára.
- Nagyon ügyesen nyerted vissza az egyensúlyod! Látszik, hogy nem véletlen születtél peguninak! |
| Kicsit megrettent a mutatványól, de persze, hogy megpróbálja!Csapott egyet szárnyaival.Eddig sikeresen fejjel lefelé lt, ám a lendület túl kevés volt, s elkezdett zuhanni.Csap pár decimétert zuhant, és még egy prödélessel újra alap állásban volt, immár keterjesztett szárnyakkal.Annyira nem ijedt meg, becsukott szemmel csak annyit érzett, hogy túl sokáig volt fejjel lefelé.-Ezt még kicsit gyakorolni kell!-jegyezte meg egy bátortalan, játékos mosollyal, mikor apjához röppent. |
Nagyon meg volt elégedve Diaharral! Hihetetlenül gyorsan fejlődött, saját magától jött rá a repülés művészetére, és nem félt új dolgokkal próbálkozni!
Mosolyogva fékezett, és vidáman nézte, ahogy a kis peguni körbe-körberepüli.
- Most figyelj! - kacsintott, és hirtelen lendületet véve, egy pillanatra becsukva szárnyait, csinált egy hátrabukfencet! Szinte rögtön széttárta utána két hatalmas szárnyát, így még a magasságából sem vesztett, de tagadhatatlanul látványos volt.
- Megpróbálod? A lényeg a lendület! A szárnyaiddal csapsz egy nagyot, és közben már fordulsz is hátra, kicsit összehúzva a szárnyaid, hogy ne legyenek útban! Amint újra normális helyzetben vagy, már nyitod is ki a szárnyaidat, hogy ne zuhanj le! - magyarázta a teendőket. |
| Vidáman felnyerített és még pár manővert csinált apja körül. |
Büszkén mosolygott lányára.
- Na látod! Így kell ezt! Gyönyörű! |
Bólintott.Nehézkesen úgyan, de valami kanyarodás formát végzett szárnyaival..az is abból állt, hogy az egyik lejebb helyezte...De a spirál, az már nehezebb falat!Körbe-körbe ugyan dutott menni, de, hogy még fel is...Aztán visszaemlékezett apja szavaira "érezd tollaid helyzetét...feküdj rá a szélre!" könnyű azt mondani.Először az utóbbi.
Megállt a levegőben, becsukta szemét, hosszúakat,s lassan csapott, hogy koncentráljon szárnyaira.Érezte, hogy izmai megfeszülnek, s ellágyulnak a csapkodásnak megfelelően.Érezte az erőt, mejjel lőki magát feljebb, hogy le ne zuhanjon, a lassú csapásoknak köszönhetően mégis egy helyben marad.
...Aztán figyelmét kitágítva elérte tollait.Érdekes!Most, hogy nem az izmaira koncentrál, olyan könnyednek érzi magát, mintha ő is csak toll lenne egy nagy szárnyon.Érzi, hogy csak -a toll-töve (szaru vége) biztos, a pihék vidáman lengenek a szélben, tudván, az nem sodorhatja őket el.
Most, hogy tollként is megtapasztalta a repülést, hirtelen olyan határtalannak látszott és érezte magát-bármit megtud csinálni!Megpróbált kanyarodni...most tollai tövére figyelt, s parancsolta nekik:Fordulj!Közben észre sem vete, hogy szárnyai "ráhasalanak a szélre":A kanyarodás előtti pillanatban megmerevedtek, a szélre támaszkodtak, mint egy ejtőernyő, majd fellazulva-mégmindig aszélre támaszkodtak-elkanyarodtak!!!!
Diahar döbbenten nyitotta ki szemeit...siker!Sikerült a 90fokos szögben elfordulni!S most megpróbálta nyitott szemmel, felfelé...siker!Most egy spirál....a felfelé kanyarodás kicsit bizonytalan ugyan, de apja mellett volt!!! |
Felkelt, és a magasba lendült.
- Gyere! Kövess! - mondta lányának, és nagy kanyarokkal, majd egy nagy spirálban, emelkedni kezdett. |
Újra próbálkozott, leesett.Na jó!Elege van!Hagyja a szélre hasalást és inkább az erősebb szárnycsapásokkal próbálkozott.Na végre, legalább azok menek!!! |
- Ne sírj - mondta komolyan, de szelíden.
- Folytasd a gyakorlást! Győzd le az akadályokat! Minden lény tud repülni, akinek erős szárnya van, a tiéd pedig az. Gyakorolj! Úgy lesz jó! |
[750-731] [730-711] [710-691] [690-671] [670-651] [650-631] [630-611] [610-591] [590-571] [570-551] [550-531] [530-511] [510-491] [490-471] [470-451] [450-431] [430-411] [410-391] [390-371] [370-351] [350-331] [330-311] [310-291] [290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Draugherit finoman talajt fogott, majd körülnézett. Itt a fű óriásira, dúsra nőtt, puha volt, ráadásul a víz itt épp csak kezdődött, nem önthetett ki és olyan kicsi volt, mint valami legelőket tápláló folyó miniatűrája.
-Kiváló tanár vagy, szivem!-simult Viharhoz.
Tapsolt szárnyaival.
-Aha, aha!-bóllogatott vidáman.Felröppent, s elismételte az eddig tanultakat, végén a csikós ereszkedéssel és leszállással.