|
Témaindító hozzászólás
|
2006.04.14. 20:55 - |
 *Lúthien csöndesen legelészett a réten, és közben fülét hegyezte. Nem hallott fura zajokat, így tovább rágcsálta a friss, zsenge füvet, és közben magában merengett.* |
[616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
 Kétkedőn visszapillantott, de megállt.
Aztán csak "megszólalt":
'Te miért nem beszélhetsz?' |
 'Hát most hova mész?Szeretem a társaságot, nem kell elmenned!Valamit félre értettél!Naaa!Ne menj el!'
Kérlelte a csődört. |
'Csak egy nyugalmas helyet kerestem, vándor vagyok' válaszolta nyugodtan elméjével, azzal megfordult, hogy elmenjen amerről jött, mert jól sejtette, hogy az iménti kérdés mit jelent: nincs szükség a társaságára.
Megszokta már, így nem érte sem meglepetésként, sem fájdalmasan. |
'Érdekes!...És mi járatban errefelé?'
Xyrion nagy levegőt vett, de csak mert várta a választ.Ez volt az első találkozása, és kicsit nyugtalan volt. |
| 'Mint láthatod, a varázserőm megváltoztatott.....' |
'Csodás!'-válaszolta ugyanúgy és közben mosolygott.
Egy pillanat múlva füst szállt fel a földből és betűkké alakult, majd sorba álltak a betűk:
De miért nem beszélsz? |
Amarrus szemei még ragyogóbban izzottak fel, mint általában, és az elme síkjain zendült hangja a kanca felé:
'Tőlem hiába vársz szavakat, nem beszélek. Csak így. A nevem Amarrus' |
| Xyrion is meghajtotta fejét és kedvesen nézett a csődörre.Várta, hogy bemutatkozzon.De a csődör nem mutatkozott be.Xyrion az égre nézett aztán újra a csődörre.Sóhajtott egyet, hogy jellezze:Szóra vár.. |
Amarrus megérezte a talaj finom rezgését, ahogy valami nagy mozdult körötte.
Felkapta a fejét, és körülpilantó szemei hamar megtalálták a különös unikornist a közelében.
Meghajtotta a fejét. |
| Xyrion még egy darabig feküdt a földön.Aztán zajokat hallot.Felpattant és látta, hogy "vendége" van.De még nem szólította meg, és még rá sem nézett egy darabig. |
| Szokása szerint hangtalanul lépkedett, elmerengve sok-sok millió dolgon, csupán a lábára figyelve néha, így nem vette észre, hogy lassan egy kis tisztás tűnik fel előtte.... |
| Xyrion most érkezett a birodalomba és nagyon jól érezte magát.Egy óriásit szippantott a levegőbe és lefeküdt.Lefeküdt de nem aludt el.Csak a felhőkt nézegette. |
 Nem várt tovább!Felügyeskedte hátára sérültet, és tova szállt az égbolton.A felhőkön Mithrandir biztonságban lesz! |
 Mithrandir felemelte a fejét.
Alig látott.
Visszahanyatlott a földre...... |
Megérkezett.Ki se fújta magát, rögtön hívta gazdáját.
 Hamarosan előlépett a bokrok közül.Az arcán ülő szokásos kedves mosoly most kicsit visszavett vidámságán és komolyra fordította szélét.
Angel, amilyen finoman csak tudta lerakta párját.Koni mellé sietett.A kanca kedves másik oldalán feküdt, s csak nézte.
A lány most kivett egy tollat a megfelelő szárnyból, amit Mith szájába rakott, hogy azt automatikusan megegye.Hívta Angelt segítsen neki.A kanca és gazdája most becsukták szemüket és koncentráltak.Összeérintették kezüket és szarvukat (kinek ami volt:) ), mire kis fény sugárzott mindkettőjükből.A fényesség most csak Koniból áradt, mert Angel elvette szarvát (mert Koni mondta neki).Kezét végig simította a csődörön, és a sebei már egyáltalán nem véreztek és nem fájtak, de még mindig megmaradt.
-Mithrandrnak nem szbad most semmit se csinálnia!légy mellette és oltalmazd!a tollamtól jobban lesz, de idő kell neki!-mondta és bíztató szemekt meresztett a kancára. Újra megsimogatta Mith fejét, majd Angelt, aztán felállt és ellepte a sűrű.Angel ott maradt párjával.Még nem akart elmenni.Nem akarta mozgatni, mert félt, h baja lesz... |
 -Azt majd meglátod!Nagyon remélem nem voltál még ott4Csak kövess!-mondta vidáman belegyorsítva!
(Reag a varázsvirágok mezőjére) |
 -Hova megyünk?-érte utol Rufust. |
-Valószínű, hogy félszellem vagy!Nem baj nekem így tetszel!-vörösödött el Rufus aztán megnyalta Yashát!Megfordult és futni kezdett!Aztán egy pillanatra visszanézett!
-Gyere!...Ha akarsz!-tette még hozzá és tovább futott! |
-Nem bántasz vele.-mosolygott-Ők nem voltak szellemek.Én is akkor még csak fehér voltam és láttam azokat a szellemeket, akiket senki más.Amikor láttam azt a......látványt, akkor felébredt bennem valami, ami ezt az erőt kölcsönözte, s azóta nő. ....Például az előbb!Nem szándékosan nőttem meg és lettem ennyire vad.....
-Olyan érdekes:tulajdonképpen nem is vagyok szellem, csak annak mondom magam....vagyis megvan mindenerőm, mint egy szellemnek, mégis élek s nemis haltam meg.;...de tényleg,....lehet, hogy ez a félszellemség!-gondolkodott. |
Rufus odasétált Yashához és leült mellé!
-Ha ez megnyugtat, nekem se jobb a helyzetem!Az én falkámat a Sötétség ölte meg a családommal együtt!A saját szemem előtt!
Yashára nézett
-Hogy lehet, bocsi hogy szóbahozom, de hogy lehet, hogy a szüleid meghaltak, mikor félszellemek voltak!te mondtad, hogy halhatatlan vagy! |
[616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Lúthien csöndesen legelészett a réten, és közben fülét hegyezte. Nem hallott fura zajokat, így tovább rágcsálta a friss, zsenge füvet, és közben magában merengett.*
Kétkedőn visszapillantott, de megállt.
'Hát most hova mész?Szeretem a társaságot, nem kell elmenned!Valamit félre értettél!Naaa!Ne menj el!'
Nem várt tovább!Felügyeskedte hátára sérültet, és tova szállt az égbolton.A felhőkön Mithrandir biztonságban lesz!
Mithrandir felemelte a fejét.
Hamarosan előlépett a bokrok közül.Az arcán ülő szokásos kedves mosoly most kicsit visszavett vidámságán és komolyra fordította szélét.
-Azt majd meglátod!Nagyon remélem nem voltál még ott4Csak kövess!-mondta vidáman belegyorsítva!
-Hova megyünk?-érte utol Rufust.