|
Témaindító hozzászólás
|
2019.08.13. 01:32 - |
Nagyon csendes út után a némán áradó fekete folyam éjbe burkolózó partján állt.
Már nem volt biztos benne, hogy helyes döntés volt a Mindenség Erejét így bevezetni a Birodalomba, nagy titokban. Talán egyáltalán nem volt helyes döntés a vizet elhozni ide....
De ezt már nem változtathatta meg......és most segítségre volt szüksége. |
[48-29] [28-9] [8-1]
Consce a világért sem kezdte volna meg a beszélgetést, mert tiszteletlenségnek tartotta volna megzavarni a Boszorkányúrnőt a gondolataiban.
- Te vonzottál ide bennünket. - szólt az egyszerű válasz.
- Ezzel - folytatta a kanca és orrával a víz felé bökött.
'Felfoghatatlan Erőt érzek a vízből' - vizsgálgatta Clasp közben a vizet.
'Én pedig... nagyon távolról... hangokat...'
- De nem tudom, hol vagyunk. - folytatta beismerően Consce. - Egyszerre érzem zsenge korúnak és végtelenül öregnek a vizet... és a... tartalmát... Hogy lehet ez? |
Az egészen feketés sötétséget jelentő szemek lassan elvándoroltak a csaknem tükörsima felszínről, és átsiklottak a fura kettősre.
Egy darabig némán nézegette a két lényt, aztán halkan megkérdezte:
- Hogy kerültök ide? Nem tűntök Sötétségbéli lénynek. Különös hely ez számotokra..... |
Whispering Conscience meglepően közvetlen módon egyenesen Eris mellé lépett. Ugyanabba az irányba nézett, mint ő és ugyanolyan szótlanul bámulta az elemi erővel bíró vizet is.
A némaságot egyikük sem törte meg, ám egy konkrétan érezhető jelenlét megjelent körülöttük. Először csak alig érezhetően, majd egyre konkrétabban, ahogy Perpetual Clasp felfedte rejtőzködését.
Consce és Clasp is tisztában voltak vele, hogy a Boszorkányúrnő előtt kevés dolog maradhat titokban, így úgy döntöttek, nincs értelme a rejtőzködésnek, vagy rejtegetésnek.
'Nagyon feldúlt...' - susogta Clasp az aranyszínű kancának, miközben körbelibegte Erist.
'Igen, érzem...'
'Mit akarsz tenni?'
'Még semmit.' |
Meredten bámulta a vizet és folyamatosan azon gondolkozott hogyan is tegye fel a kérdéseit, amik miatt egészen idáig vállalkozott a bonyolult útra....
Az érkező lény nagyon meglepte, külseje alapján semmiféleképp nem volt semmi keresnivalója a Sötétségben....Főleg nem itt.
Ráadásul a mágia...nagyon különösen kísérte őt....
Hagyta, hogy az apró varázs, amit eléküldött, a közelébe vitorlázzon, vezetve az aranyló máguslovat. Aztán a madárforma ködpászma semmivé lett.
De nem fordult meg. Fogalma sem volt mit mondhatna a lénynek.
Borzasztóan érezte magát, a Fantáziában -szinte véletlenül- megtudott szörnyűség jéggé dermesztette a szívét. |
'Figyelj!'
A kanca egy fél pillanattal azelőtt rezzent meg, hogy a furcsa ködoszlop megjelent volna. Járásában egy apró akadást lehetett felfedezni, mielőtt megállt volna, hogy megvárja a "jövevény" manifesztálódását.
Figyelmeztetésére csak némán biccentett és viszonylag szorosan követte.
'Ez egyre érdekesebben alakul...'
'Gyanítom, hogy a java csak ezután fog következni.' |
Egy fekete, kavargó, ködpászma-oszlop tekeredett fel a talajról a közeledő lény mellé, még akkor, mikor messze járt.
Furcsa, nagy szárnyakkal megáldott, madárszerű alakká terebélyesedett, nagyjából a lóféle vállmagasságában evezgetve.
- Kerüld el a vizet! Bele ne lépj! - susogta halkan, sustorgón a köd, aztán a lény elé suhant, és lebegve-tekeregve, néha madárnak, néha kis sárkánynak, néha pillangónak tűnő alakkal vezetni kezdte előre. |
Whispering Conscience-nek fogalma sem volt, hogy hova tart. Csak azt érezte, hogy mennie kell... Mennie, előre, amíg meg nem érkezik oda, ahova kell.
Hosszú, néma séta volt.
De megérte... a távolban egy alak körvonalait vélte felismerni. |
Nagyon csendes út után a némán áradó fekete folyam éjbe burkolózó partján állt.
Már nem volt biztos benne, hogy helyes döntés volt a Mindenség Erejét így bevezetni a Birodalomba, nagy titokban. Talán egyáltalán nem volt helyes döntés a vizet elhozni ide....
De ezt már nem változtathatta meg......és most segítségre volt szüksége. |
[48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
