|
Témaindító hozzászólás
|
2009.07.25. 02:34 - |
Mennyláng a ragyogó, csodálatos víz felett suhant, és elismerte, hogy valóban ez lehet a Birodalom egyik legszebb folyója. A hatalmas folyó vize szinte háborítatlanul áradt a tengerek felé az utolsó belétorkolló patakok után. Mindig nyugodt, mindig tiszta, mindig sok fényt visszaverő......Nagy kanyarjai békésen tártak fel újabb és újabb csodás mezőket, ligeteket.
A gigantikus delta-torkolat viszont így is meglepte a pegazust. Sosem hitte volna, hogy ilyesmit lát! A folyó a nagy síkságon szétterült és még jobban lelassult, de a sok deltás folyóhoz képest, amiket Mennyláng életében megismert, ez nem alkotott undorító lápokat.....Nem. Itt a víz csak még békésebb és szebb lett, végeláthatatlanul terült el, és ölelkezett a tengerrel csillámlón, és talán ezernél is több gyönyörű kis szigetet hozott létre hordalékából. Némelyiken akár máguslények falvai is elrejtőzhettek, másokon éppcsak meghúzódhatott egy bajbajutott vidra.
Mennyláng puhán leszállt egy akkora szigetecskére, amin épp meg tudott állni, és szoboszerű arca mögött ámuló és andalgó lélekkel tekintett végig az álombéli tájon. |
[44-25] [24-5] [4-1]
*Tyrant leplezetlenül vigyorgott. Látszólag istenien érezte magát és nem szándékozott odébb állni. Sőt!
Mellső lábaival lendületet vett és visszafordult eredeti lény-állapotába. Céltudatosan a kis szigethez tempózott és zavartalanul felpréselte magát a pegazus mellé, nem törődve azzal, hogy egy lénynek is kevés az a hely, majd közvetlenül a kanca arcába bámult.*
- Én rád gondoltam. |
Mennyláng sötét szemei már egy ideje a körülötte köröző lényt figyelték, de a megjegyzésére egyszerre megfagyott körülötte a levegő. Így is kicsit feszélyezte a másik jelenléte, jó ideje már nem is a horizontot, az eget, a fénylő Napot figyelte, nem fürdette arcát a simogató sugarakban, inkább a közeledőre koncentrált, de ez a megjegyzés megdermesztette a szívét.
Régi kelletlensége ezúttal is elfogta. Miért kell élnie??? Hatalmas, oda nem illő, üvöltően fehér hattyúnak érezte magát sok-sok színes, összetartozó vadmadár közt...Miért kell léteznie? Miért itt? Miért most?
Elmondhatatlanul örült, hogy találkozott annak a furcsa boszorkánynak a lelkével, és végül idejött.
De nem örült, sohasem örült annak, ami volt...És annak sem, hogy elsőként lépett Simbelmyne Birodalmába az Erist hazahívó Megszólítók közül. Gyűlölte azt az érzést, hogy bármit tett, hivalkodónak tűnt.
Néhány percig még bámulta a vörös-arany pegazust, zavartan és riadtan gondolkozott azon hogyan is fogadja és tartsa távol, aztán végül fejet hajtott neki.
- Valóban.....Csodás vidék - felelte, és érezte, ahogy a megbánás átsöpör rajta. Minek kellett megszólalnia?! A hangja apró harangok zenéjeként zendült elő a torkából, dallamosan, lágyan, nemesen, távolian idegenül.
'Egyszerűen túl szép! Sehogyan sem jó ez így!' |
*Kifejezetten kellemesen érezte magát. Háton fekve lebegett a vízfelszínen széttárt szárnyain, miközben egy hosszú fűszálat rágcsált. Tetszett neki a különleges folyó, lassú folyásával és meghitt békéjével, habár magát is meglepte ezzel.
Épp a kék eget kémlelte, amikor egy árnyék átsuhant felette. Tyrant kitekert nyakkal kereste az árnyék gazdáját és kisvártatva meg is találta. Látta, hogy a ragyogó pegazus kicsit odább leszállt. Így távolról úgy festett, mintha a vizen állna, és ez a látvány hamar elűzte első dührohamát. Úgy döntött, kicsit körbeszimatol, így szárnyaival enyhén evezve, fütyörészve közeledett a még ismeretlenhez. Mikor elérte, körbeúszkált a kis szigetecskén és fütyörészését megszakítva így szólt:*
- Gyönyörű adottságok. Sokszor le sem tudja venni a pegazus a szemét ezekről. |
Mennyláng a ragyogó, csodálatos víz felett suhant, és elismerte, hogy valóban ez lehet a Birodalom egyik legszebb folyója. A hatalmas folyó vize szinte háborítatlanul áradt a tengerek felé az utolsó belétorkolló patakok után. Mindig nyugodt, mindig tiszta, mindig sok fényt visszaverő......Nagy kanyarjai békésen tártak fel újabb és újabb csodás mezőket, ligeteket.
A gigantikus delta-torkolat viszont így is meglepte a pegazust. Sosem hitte volna, hogy ilyesmit lát! A folyó a nagy síkságon szétterült és még jobban lelassult, de a sok deltás folyóhoz képest, amiket Mennyláng életében megismert, ez nem alkotott undorító lápokat.....Nem. Itt a víz csak még békésebb és szebb lett, végeláthatatlanul terült el, és ölelkezett a tengerrel csillámlón, és talán ezernél is több gyönyörű kis szigetet hozott létre hordalékából. Némelyiken akár máguslények falvai is elrejtőzhettek, másokon éppcsak meghúzódhatott egy bajbajutott vidra.
Mennyláng puhán leszállt egy akkora szigetecskére, amin épp meg tudott állni, és szoboszerű arca mögött ámuló és andalgó lélekkel tekintett végig az álombéli tájon. |
[44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
