|
Témaindító hozzászólás
|
2008.02.19. 18:04 - |
 *Feno oldalra sandított. Tekintetében alig észrevehető csodálkozás ült.*
-Még sose jártál itt? - nyerítette Carnenre pillantva és kérdőn felvonta a szemöldökét.* -Azt hittem, ennek a szigetnek minden apró szegletét úgy ismered, mint a saját patádat...
*Megrázta sörényét.*
-Mindegy, nem számít. Ezek szerint téged is érnek még meglepetések. Örülök, ha tetszik a táj, de nem emiatt hoztalak ide.
*Visszafordult a víz felé, és arcán megjelent vagány, csibészes mosollya.*
-Mondd csak... -*kezdte, tekintetét le sem véve a vízről.* -...úsztál már delfinekkel?
*Válaszra sem várva előre lépett, majd tisztán, hangosan elnyerítette magát. Ajkait azonban korántsem nyerítő hangok hagyták el; Feno furcsa, távolba vesző, leginkább visításra emlékeztető kiáltást hallatott, majd vigyorogva a vízbe gázolt.
Alig néhány másodperccel később két delfin feje bukkant ki a vízből, majd megjelent egy harmadik, negyedik, ötödik, és így tovább, mígnem egy tizenkét fős delfincsapat nem lubickolt a part menti sekélyes vízben. Feno megfordult és biztatóan intett egyet fejével.*
-Gyere. -*kiáltotta a parton álló kancának.* -Ne félj, egyik sem bánt. |
[109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
 Iroc jó darabig feszülten, égnek meredő fülekkel, megrendült arckifejezéssel nézte a kapitányt, majd kicsit táncolva, a fekete lényt fürkészve hozzátette az eddig elhangzottakhoz:
- Eris nem biztos, hogy meg tudja találni. Most nem.....
Kipillantott a vízre, és azt nézve, kifejezéstelen arccal, üres hangon tette fel következő kérdését:
- Feltéve, hogy csak a szokásos útját járta be.....feltéve, hogy még megtalálható épségben valahol, és nem pusztult el.....feltéve, hogy szerencsénk van, és a szigetek közt valahol nyoma maradt....feltéve, hogy nem a Sötétség vagy más mágia fogta el....képes lennél megtalálni ezt a hajót? Mint eriszi, segíthetek benne....... |
*Épp befejezte az egyik árbóc beállítását, amikor Iroc feltűnt. Illő figyelemmel fordult a mén fele, bár belül el sem tudta képzelni, mifelé unalmas kéréssel akar hozzá fordulni. Amikor azonban egy hajóra terelődött a szó, és nem is akárkijére! Izgalom töltötte el, de ezt csak egy apró rándulás árulta el a szája szegletében.*
- Sárkányszellem... - *ismételte fél-hangosan, a hajópadlóra szegezve tekintetét.* - Személyesen biztosan nem találkoztam vele - *válaszolta egyenesen.* - ami nem feltétlen jelent rosszat, mert ugye nem rég óta vagyok itt. Így viszont nem tudok semmi konkrétat mondani arról a hajóról. - *fordult Irochoz.* - Azzal viszont biztosan tisztában vagytok, hogy nem egy hajó tűnt el az utóbbi időkben. Néhányat megtaláltak... de csak párat tudtak azonosítani. - *halkult el végül a hangja.*.
- Megtalálni? - *kérdezett vissza homlokráncolva.* - Nos, szerencsével igen. Feltéve ha az a hajó is úgy akarja. Ha viszont elrejtették, vagy elfoglalták, valószínűleg sosem lesz meg. Akkor véleményem szerint csak az Úrnőtök találhatja meg. |
Irocnak belekerült némi időbe, míg a vitorlák közt ide-oda lépkedve meglátta a kapitányt. Óvatosan megkerülte az utolsók köteleit, megacélozta magát, és amint elég közel ért, megszólította a fekete lényt:
- Bocsáss meg, amiért megzavarlak, de fontos dolgot szeretnék kérdezni tőled, mint ezen hajó parancsnokától.
Várt egy kicsit, hogy udvarias megszólítására érkezik-e válasz, de nem így lett. Újra összeszedte magát, gondolatban vállat vont, és folytatta, de ekkor már halkabban, még közelebb lépve:
- Eris hajójáról van szó...... - sóhajtott, mielőtt folytatni tudta volna - A Sárkányszellem hosszú-hosszú ideje eltűnt....Aggódom érte én is, és a többi eriszi is. Sok múlik azon a hajón. Tudnál róla mondani valamit......vagy képes lennél megtalálni? |
*Kifürkészhetetlen mosollyal nézett még rövid ideig Iroc után, aztán visszafordult a tengerhez.*
*Ha reális magyarázatot kellett volna adni arra, voltaképp hogyan is haladt a hajó, sokan azt felelték volna, a hajó közepén álló hatalmas árbóc és duzzadó vitorla a válasz. De ez tévedés. A hatalmas árbócnak voltaképp információ-gyűjtés volt a jól leplezett feladata, így Morgana-t sokkal kevesebb meglepetés érhette.
A hajó fizikai mozgását néhány trükkös varázslat kombinációja adta, no meg persze a sok-sok kis-vitorla, a hajó hátsó felében. Ezek az iránytól és a tempótól függően hol előre-hátra, hol pedig jobbra-balra billegtek.
Morgana otthonosan lépkedett a hatalmas fehér vásznak között, néha igazgaztva rajtuk néhány jelentéktelennek tűnő mm-t. |
Iroc érdeklődő fülekkel fordult az említett dolgokhoz, de nem látott bennük semmi különöst...Kicsit kétkedve, tréfát gyanítva indult el a mutatott irányba, aztán viszont csak megtorpant.
És ha Duope nem tréfált? Talán Lotheláékat mégsem kéne egyedül hagyni....Ha jobban belegondol, ez a hajó is lehet erős mágiáktól átitatott....Akárcsak Erisé......
De épp erről van szó!!!! Dühöngve-dohogva indult el újra, és mostmár látszott rajta, hogy a lelki békéje rég eltávozott egy szebb és jobb világba, rútul itthagyva a pávaunikornist. |
*Duope elszakította tekintetét a távoltól és Irochoz fordult.*
- Hát persze - *válaszolta segítőkészen.* - Minden bizonnyal itt van a fedélzeten. Én a helyedben a vitorláknál keresném a hajó hátsó felében, de légy óvatos! Az árbócok elég kiszámíthatatlanok - *tette hozzá mosolyogva.* |
Iroc villámgyorsan a kancára kapta hűvös, kőkemény tekintetét. Azt akarta mondani neki először, hogy menjen innen, ne zavarja, törődjön a saját dolgával. Hogyan is segíthetne?!
De látta a kancán, hogy őszintén jót akar, és a lelke tiszta és becsületes. Mély sóhajjal, fejcsóválva szólalt meg, feladva a dacosságot:
- Ia, látod a tengert? - intett a habok felé - Látod milyen hatalmas, végtelen? Milyen erős, szabad és gyönyörű? Ugye a hullámai megszámlálhatatlanok? Képzeld el, hogy a társaid ugyanígy megszámlálhatatlanok.....Képzeld el, hogy ugyanígy erősnek, szabadnak, hatalmasnak látod őket......Aztán képzeld el, hogy egy napon a tenger káoszba süllyed egy őrjöngő, pusztító, szennyet és bajt hozó viharban, majd lassan, kínosan elkezd kipusztulni.........
Elhalkult a hangja, majd kihúzta magát, és otthagyta a mellvédet.
- Lothela, Neeka! Ha a Szigetre érünk, lehet, hogy a kikötőktől önmagatoktól kell boldogulnotok!
 Meglepetten, csalódást és kiábrándultságot leplezve néztek a ménre.
- Te hová mész? - kérdezte Lothela végül halkan.
- Még nem vagyok benne biztos, hogy sikerül a tervem - hangzott a kitérő felelet. Lothela nem mutatta, hogy kicsit fáj neki ez a bizalmatlanság, elvégre mindketten erisziek, de....nem szólt a mén után......
- Neeka, ugye a fővárosba eltalálunk még ketten? - mosolygott szelíden a húgára, aki széles, ragyogó vigyorral igyekezett megvigasztalni és bíztatni.
Duopéhoz lépdelt.
- Megtudhatnám merre találom a kapitányt? - kérdezte apró főhajtás után. |
 -Én még nem utaztam ilyesféle hajókon...sőt....semmilyen hajón nem utaztam!-mosolyodott el, majd Irocra pillantott.
Lothelára tekintett, majd újra Irocra és a csődör közelébe lépdelt a korlát mellé.
-Bocsánat, hogy zavarlak, de látom, hogy valami bánt, esetleg nincs rendben...-szólalt meg bátortalanul. |
*Duope füleit lesunyva figyelte, ahogy a nagy hajó vitorlát bont.
Mivel nemigen akadt vállalkozó szellemű lény, aki körbe óhajtott volna nézni, kissé távolabb lépkedett, majd a magától forgó és irányban tartó kormány mellé ügetett a magaslatra és onnan nézelődött.* |
Zavartan heherészett, és bólogatott.
- Egyetértek! Én is kicsit furán érzem magam! De az is igaz, hogy Neeka és én nem vagyunk vízeleműek, és eddig csak egyszer utaztunk így.... |
Végigpillantott minden utason.
-Mondanám, hogy nézzünk körbe, de jobb lenne senkit nem egyedül hagyni!-pillantott Irocra-Főleg, hogy is sem hagyott minket egyedül!
-És őszintén szólva, meg kell még szoknom a hajóingást!Jobb nem el mozdulnom!-mosolyodott el. |
Iroc tollas, széles farka szisszenve a levegőbe vágott, majd végigmérte a fedélzetet.
- Csináljatok amit akartok. Itt azt hiszem nem történhet semmi. De ne felejtsétek el, hogy a tenger ereje kiszámíthatatlan! - mondta vállvonogatva a társaságnak, aztán otthagyta őket. Lassú, nyugodt léptekkel a hajó korlátjához lépdelt, és kipillantott a hatalmas víztömegre. Iroc nem volt az a lelkizős típus, sem olyan hatalmas, hogy világokat rázzon meg egy gondolata, de néha ő is levert lett a kórság miatt, ami csak a Lotheláékhoz hasonló békés, szinte teljesen passzív erejű lényeken maradt tünetmentes. Most is csak arra vágyott, hogy ácsoroghasson és meredjen a vízre.
Lothela értetlenül nézett Irocra, a hajó kapitányára, Duopéra, Iára és a húgára. Eléggé felgyorsultak az események!
'Iroc is biztosan furcsán érzi magát' nézett részvéttel a pávaunikornis után. A folyamatosan hullámzó, mozgó hajótest néha azzal fenyegette a kecses kancát, hogy álló helyében felborul. Elég nehéz volt megszokni!
- Szerintetek mit csináljunk? - nézett társaira kicsit elveszetten.
 Neeka nem örült neki, hogy a nővére is gyengének tűnik, hiszen eddig mindig mellette talált biztonságot, de azt belátta, hogy a hajóút sokkal rosszabb lesz, mint várta!!!
A Sárkányszellem kétségtelenül kényelmesebb hajó volt.......
- Lothela, nem tudod mi történt Eris hajójával? - bukott ki belőle hirtelen a kérdés. De szinte rögtön meg is bánta. Nővére vasvillaszemeket meresztett rá, aztán szégyenkezve elfordult tőle. |
*Morgana észrevette az őt méregető unikornist, de nem csinált nagy ügyet belőle.*
- Ha van kedvetek, nyugodtan nézzetek körül. - *ajánlotta.* - Csak annyi lenne a kérésem, hogy maradjatok a fedélzeten. - *tette még hozzá.* - Duope biztosan szívesen elkísér benneteket. Amíg kicsit körbenéztek, Én gondoskodom az irányról.
*Aprót biccentett és eltűnt a hajó egy másik részén. Nem telt pár percnél többe és a hajó a Rémségek Szigete felé fordulva kényelmesen hasítva a hullámokat megindult.*
*Duope kissé meglepődött a kanca ajánlatán, nem ilyennek ismerte...
Várakozón nézett a többikre.*
- Ha gondoljátok, mehetünk. |
Ia szó nélkül hallgatta végig a párbeszédet, s csendben méregette a kapitányt, Morganat.
Tetszett neki a hajó, s elindult volna már körbenézni, de nem akarta otthagyni Neekaékat, így hát maradt Iroc mögött. |
Gyorsan biccentett.
- Tökéletes lesz!
Aztán egy pillanatra valami furcsa mélázás futott át az arcán, Morganára meredve, de egy szempillantás alatt visszaalakult a szigorú ménné, akinek küldetése van. |
*Duope félúton Morgana és az érkezettek között állt meg, hogy mindenkit jól láthasson.*
*Morgana gyorsan, nem feltűnően végigmérte az érkezetteket, majd visszafordult Irochoz.*
- Terveim szerint egy szűk óra alatt - *felelte elmélázva.* - Az megfelel? - *kérdezett vissza.* - Nem túl gyors tempó, de így nem vonjuk magunkra a figyelmet és valószínűleg zökkenőmentes útnak nézünk elébe. |
- Maradjatok szorosan mögöttem - intette halkan a három kancát, akik egyelőre hozzá hasonlóan scak méregették a hatalmas hajót, nem tudva mit gondoljanak. Végül vett egy mély levegőt, és fellépdelt a fekete idegen elé.
- Köszönöm a segítséget a társaim nevében is! Iroc vagyok, ők pedig Ia, Neeka és Lothela! - intett maga mögé fejével.
- Szeretném tudni mennyi idő alatt érhetünk át a Rémségek Szigetére - tette hozzá udvariasan. De elvárta, hogy választ kapjon. |
*Duope csak némán bólintott, de legbelül jót somolygott az unikornis viselkedésén. Miután már mindannyian a kis szállító-csónakon álltak, az lassan, stabilan megindult a hajó felé.
Nem telt hosszú időbe, és elérték a hajót, aminek oldalából egy feljáról hajtódott ki, kényelmes feljárást biztosítva ezzel a lényeknek.
Duope jókedvűen szökkent a hajóra és indult meg a fedélzetre.*
*A feljáró tetején várta az érkezőket.*
- Üdvözöllek Titeket a Treasure Hunter fedélzetén! |
Irocban hirtelen megmoccant valami belül, egy különös érzés vagy sejtelem, és türelmetlenül megrázta rövid tollait nyakán.
- Igazad van, ha az lett volna a szándékuk, egy ekkora hajót már észrevehettek volna! Inkább induljunk! - adta meg magát nagy fújtatással. |
*Kirázta szemeiből üstökét.*
- Nagynak elég nagy az a hajó, elférni elférnének benne. - *válaszolta és arra fordult, amerre a párt sejtette.
Nem nagyon lelkesedett a dologért. Úgy vélte, ha akartak volna, már idejöttek volna...*
- Ha gondolod, menj és kérdézd meg. Bár Nekik kellene kezdeményezniük, nem? |
[109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Feno oldalra sandított. Tekintetében alig észrevehető csodálkozás ült.*
Iroc jó darabig feszülten, égnek meredő fülekkel, megrendült arckifejezéssel nézte a kapitányt, majd kicsit táncolva, a fekete lényt fürkészve hozzátette az eddig elhangzottakhoz:
Meglepetten, csalódást és kiábrándultságot leplezve néztek a ménre.
Neeka nem örült neki, hogy a nővére is gyengének tűnik, hiszen eddig mindig mellette talált biztonságot, de azt belátta, hogy a hajóút sokkal rosszabb lesz, mint várta!!!