|
Témaindító hozzászólás
|
2007.10.30. 18:16 - |
 Elbereth megállt a terem közepén lévő emelkedőn. Szép nagy sziklatalpazat volt, többen is elfértek volna rajta, de a hihetetlen mód jókedvű kanca egyedül állt ott.
Tudta, hogy nincs egyedül, de nem szólt semmit, csak türelmesen várt a sziklán. Körülötte a levegőben közben lánggömbök lobbantak, és táncolni kezdtek.
A szintén fényt, de ragyogó fehéret árasztó kanca elmosolyodott....és várt. |
[63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
 *Chance kíváncsian lépett a csarnokba. Szinte üres volt...
A középen álló fehér pegazus felé ügetett.*
- Üdv! - *köszönt és megmutatta a megtalált darabot.*
- Azt mondták nekem, hogy ide kell hoznom. |
| Csak mélyen fejet hajtott válaszul. |
*Néhány szárnycsapás segítségével a közben melléjük érő Széllelszálló hátára szállt.
Arcán apró mosolyt lehetett felfedezni.*
- Remélhetőleg hamar megtaláljuk az "elveszett" részeket. - *mondta még utoljára Elberethnek.
Szárnyával aprót intett búcsúzása jeléül és Széllelszálló hátán maradva eltűntek az egyik kivezető folyosóban.* |
- Jó szerencsét! - mondta halkan, ahogy a két távozó csapat után nézett mosolygósan, csillogó szemekkel.
|
- Hát jó.Akkor vágjunk bele! - nézett fel elszántan.
Egy puha orr ekkor megbökte a vállát.
- De merre kedjük? És hogyan? - kérdezte az egyszarvú.
- Bárhol lehet. - hallatszott a válasz - De úgy hiszem,gyorsabban végére járunk a dolognak,ha szétválunk.Mindenestre most induljunk. - majd elsétáltak a kijárat fele,de még lassan,hogyha mégis lenne itt még valami nem említett dolog,azt ők is hallják.
- Rendben! - szökkent a csapatához - Sok sikert! |
-Végülis csapat verseny!-mosolygott-De most megyek!Majd még találkozunk!
-Ne akadékoskodjatok, inkább induljatok, különben megtaláljuk az összeset mi!-bíztatta és provokálta a többieket.
Koni felpattant Homály hátára, Yasha és Zia pedig Viharszemére, s kiszáguldottak mind a 8an a teremből
(Ez lemaradt!)
|
Mosolyogva nézett, fejét oldalra billentve, a gyönyörű pávára.
- Idő? Ami nekem egy éj, másoknak egy fél élet.....Azt hiszem kissé bonyolult lenne a kérdésre válaszolni, de megpróbálom hát: ma éjjel vagy akár az öröklét! De a rúnás kődarabok nincsenek igazán elrejtve..... - nézett szinte szeretőn a nál hagyott példányra.
- Beléjük lehet botlani, nincs semmiféle mágikus védelem vagy elzárás, ami miatt nehéz dolgotok lenne! Van, amelyik egyszerűen ott lett felejtve, ahol...... |
*Széllelszálló már nyitotta volna a száját, hogy további információkat tudjon meg, de Catly csöndre intette.*
- Mennyi időnk van a felkutatásukra? - *fordult Elberethez.* |
-Akkor mire várunk?!Keressük meg gyorsan őket!!!!
 -Segíthetünk?-toppantott be az 5 angelid.
 |
Közelebb lépkedett,ahol a kő is hevert.Hosszasan vizsgálta tekintetével.
- De hát akárhol lehetnek. - mondta halkan előrébb lépve - A Birodalom pedig nagyon nagy.Kell lennie valami jelnek.
- Ellenfelek? - biccentette oldalra a fejét elgondolkozván - Nem tudtuk,hogy egymás elleni lesz ez a kaland.Őszintén szólva csapatra osztásra gondoltunk. |
Csilingelőn felkacagott. Vágignézett a lényeken, szemében vidámság táncolt.
Széllelszálló igazán szórakoztatta!
- Ó, nem, nem segíthetek! Sajnálom! Csak annyit mondhatok, hogy társaim éppen 33 nappal ezelőtt járták be a Birodalmat, és rejtették el a darabokat, mert a mi erőnk nem tudott vele mit kezdeni, így bíznunk kellett abban, hogy méltó birtokosaik rájuk találnak és tudják majd mi a teendő! |
*Kihúzta magát, amikor Úrnője előtt meghajoltak. Olyan volt, mintha Neki tenné mindenki tiszteletét.
Elnézelődött, amikor a Boszorkányúrnő megjelentével a falakon festmények lettek láthatóak. Persze közben figyelmesen fülelt, nehogy valamiről lemaradjon.*
*Miután Eris amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan is ment, a levegőbe emelkedett és a hófehér pegazus mellett szállt le.
Jó ideig némán vizslatta az érdekes követ.*
*Megrökönyödve pillantott a kődarabra.*
- Honnan kellene tudnunk, hogy merre keressük a további részeit? - *kérdezte.* |
 -Zia vagyok!
Amikor azaz ijesztő alak elő lépett, Koni mőgé bújt, s csak az alak eltűnése után kandikált ki.
-Én Yasha vagyok!-végig hallgatta az "ismeretlen" utasítását, majd ravasz mosollyal fordult Geisához.-Úgy tűnik, ellenfelek leszünk!Győzzön a jobbik! |
A páva előtt ők is tisztelettudóan meghajoltak.
Aztán a megjelenő árnytól egy pillanatra meglepődtek,de tudták magukban,hogy ezen az éjszakán most mást is jelenthet az ijesztő és démoni varázslat.
- Szervusz! - köszönt lágy,barátságosan csengő hangján a kis egyszarvúnak - Én Elektra vagyok.És neked mi a neved?
Csöppet sem zavarta,hogy egy farkas-félével társalogjon.
- Ahogy téged is! - mosolygott rá - A nevem Geisa.Benned kit tisztelhetek meg? |
| -S kapunk valami segítséget? Útba igazítást? |
Végignézett az összegyűlt lényeken.
- Üdv mindnyájótoknak! - kiáltotta csengő, szelíd hangján, elvágva a beszélgetést.
- Ünnepelni jöttetek, és az ünnepnek is eljön az ideje, de gondoltuk szeretnétek egy nagyobb rejtély megfejtésének részesei lenni......
Hirtelen minden tűzlabdácska fénye megremegett, majd elhomályosult.
Valami sötét homály, egy forrás nélküli árnyék suhant végig a falakon, majd.....
 Egy sarokból lépett elő.
Arcát így is félig rejtette sötétszürke köpenye, de ijesztő arcán mosoly ült, ami javarészt persze Elberethnek szólt.
A fények újra erősek lettek, és megdöbbentő festmények tárultak a szemek elé a sziklafalakon! Vérvörös, démonforma alakok tácoltak szemfájdítóan erős színű lángok körül, fekete nőalakok tömege, kik kövér, ki sovány, ki emberi, ki faunszerű volt köztük, utazott seprűkön, és minden sziklafestmény környékén rémítő töklámpások röhögtek...
A Boszorkányúrnő elmosolyodott, és furcsa, távoli, sóhajtva szóló hangon így szólt:
- Apró dekoráció.....Remélem tetszik! Ami a kalandot illeti, aminek élvezetére hívunk benneteket, azt hiszem elég hosszú utatok lesz!
Elbereth mellé sétált.
Aztán felemelte eddig rejtve maradt kezét, amiben egy kőtábla darabját tartotta. Rúnák álltak rajta, de a törött szélek miatt nem lehetett tudni az írás lényegét.
- Hét ilyen kődarab lett elrejtve a Birodalom hét vidékén. Találjátok meg őket! Hozzátok ide! S megleljük a világ egyik ősi varázslatát! - izzott fel szeme, ahogy elmosolyodott.
- Jó utat!
Újra sötétség borult a teremre, és a következő pillanatban, ahogy a lángok életre keltek, Elbereth mellett már csak a kődarab hevert a sziklatalapzaton......És rengeteg enni- és innivaló......
A kancán csak egy pillanatra látszott meglepetés, hisz gazdája sötétsége még őt is eltüntette, de aztán nyugodtan, mosolyogva hajolt a kődarab fölé.
- Jó erős kő.....Azt hiszem bárhol lehetnek! |
Mosolyogva fejet hajtott az érkezőknek is, de apáva előtt teljesen meghajolt.-Örülök, hogy találkozhatok veled!
Mindenkit körül ugrált.Az elf nevelőnél megállt-Szia!Hogy hívnak?
Ő a macskaféléhez lépett.-Halloween hozott!-mosolygott rá...tyűha, egy kutya és egy macskaféle....ebből mi sül ki? |
*Gyorsan ügetett a folyosókban. Pontosan nem tudta merre kell menni, így néha el-el tévedt, míg végül csak elérkezett a Mélycsarnokba.
Lelassította ügetését, amint beért a hatalmas terembe.*
- Üdv! - *köszönt.*
*Nem messze Széllelszálló fölött-mögött suhant a levegőben.
Mikor megérkeztek, apró kört írt le a pegazus feje fölött, majd rászállt a csődör hátára.*
- Üdv. - *hangzott a páva csőréből.* |
Gyors vágtaléptekkel haladt,követve a tűz-gömbök fényét.Olykor-olykor megállt és bevárta a másik kettőt.Ő azért előre ment,aztán lassacskán beért a hatalmas csarnokba.Még nem voltak sokan,de voltak.
- Üdvözlet! - köszönt az itt lévőknek és bentebb lépkedett.
Nem kellet sok idő és ők is megérkeztek.
- Suilad! - mondta - Üdv!
|
Ő is fejet hajtott.-Úgy tűnik még csak mi vagyunk itt!-mosolygott |
[63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Elbereth megállt a terem közepén lévő emelkedőn. Szép nagy sziklatalpazat volt, többen is elfértek volna rajta, de a hihetetlen mód jókedvű kanca egyedül állt ott.
*Chance kíváncsian lépett a csarnokba. Szinte üres volt...
-Segíthetünk?-toppantott be az 5 angelid.
-Zia vagyok!
Egy sarokból lépett elő.