|
Témaindító hozzászólás
|
2007.11.19. 18:50 - |
Egy apró, még alig egy éves peguni vágtatott a Köd-tó felé.Lihegett, szőre csapzott volt és szárnyai is fakultnak tűntek.Mintha menekülne!
Sebesen vágatott a tó felé, de hirtelen megbotlott.Gyorsan talpra állt, majd fülét hegyezve körülnézett.Körülötte az erdő hirtelen lángba borult, de a lángok azonnal el is tűntek.A kis peguni, bár nem tudott úszni, ijedten ugrott a vízbe, de a levegő hiánya és fulldoklás miatt nagyokat csapkodva próbált kievickélni a vízből.Szerencsére sikerült neki.
Ahogy kiért térdre botlott.Fázott, belülről mégis égető érzést érzett.Kínozta tűz, mintha belülről kezdene elhamvadni.
Nem értette mi lehet a baja, köhögve sett hirtelen össze.Eleme a tűz volt, mégis az elől menekült.
Kezdett múlni a fájdalom.Lassanként felállt.Még egyet köhögött, szájáből sűrű fekete füst szállt fel.Összehúzta magát, majd lassan elindult a tóparton.
A tó körül hirtelen újabb lángok csaptak az ég felé, de ezek nem tágítottak olyan hamar.A kiscsikó nem akart újra a vízbe ugrani, de félt a tűztől is.Nem volt mást tenni, átugrott a tűzön.Érkezése nem volt hibátlan, gyengesége miatt megbotlott.De felugrott és néhány vágtaugrásig eljutott, majd a tűz újra eltűnt.Mikor átugrott a tűzön, testén egy fekete folt, annyise látszott elemének köszönhetően, de belülről újra égetni kezdte valami.Szentül meg volt győződve, hogy a tűz, de ebben mégis kételkedett.Nem volt sok ideje gondolkodni, a torkában és gyomrában érzett égő fájdalom egyre nőtt, és a kicsikó egyre gyengült.Újra csak összesett, de már nem tudott felállni.Homályosan kezdett látni, de kitartott és nem hagyta el magát.Még ébren, de tehetetlenül feküdt a földön segítségre várva.
|
[76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
 Aminelee látta s csikón, hogy már fáradt.
-Szerintem már mindekit elfáradt.Folytathatnánk holnap új úterővel...Nos ki legyen éjjel a csikóval?-kérdezte a többiekre nézve
Betoppant az idegen:
-Ohhh üdv.Aminelee vagyok-mondta egy mosoly kíséretében |
Doment egy nagyot ásított, már kezdett fáradni.
Mélyen magába mélyedt, az új lényt sem vette észre.
Úgy érezte, már anyjáékhoz sem akar visszamenni, csak hagyják őt békén!Amúgy sem akar senkit sem zavarni, azzal hogy itt van!Csak tényleg hagyják békén!
Lassan kezdett elkábulni az álmosságtól, de még próbálta nyitvatartani szemeit.
|
Bocsi, de az előző reag nem volt megfelelő!
 Tanácstalan volt.
-Figyelj!Koncentrálj!Milyen volt a vidék, ahol voltál a szüleiddel utoljára?
Észre sem vette az érkezőt. |
Hallgatva figyelte az eseményeket, majd ő is megszólalt.-Egyetértek, hogy meg kell találni a szüleidet...de hogyan?Közülünk csak te vagy, aki ezekszerint képes világokat utazni!Megtanították neked, hogy kell hívni a rokonaidat, ha baj van?
Ekkor toppant be a másik unikornis.-Üdv...Nos, dióhéjban:Ez a csikó egy másik világból jutott át ide-elég érdekes módon- s segíteni akarunk visszajutni, de mivel semelyikünk sem világ utazó, ez pillanatnyilag lehetetlen! |
 Sietve ügetett a tó mentén, mert már távolról hangokra lett figyelmes. Kétségeesett hangokra...
Mikor meglátta a csikót és a mellette álló pegazust mindent megértett.
-Üdv!-köszönt halkan, barátságosan kettejüknek. Nem várta, hogy barátkozni kezdjenek, hiszne, mint látta, itt valami történt.
-Mi a baj? Mi történt?-kérdezte egyben vigsztalóan és segítőkészen. |
Odabújt a csikóhoz és megölelte és letörölte a könnyeit.
-Na félj valahogy visszajutattunk...Addig ekll neked egy pótszülő-mondta a csikónak
|
A kiscsikó újra sírásban tört ki.
Mi az, hogy nem is akar visszajutni, hisz a szüleit vesztette el+
-De igenis szeretnék visszajutni, de fogalmam sincs hogyan!-motyogta.
Bár valahogy érezte, hogy ez nem fog menni.Újra és újra felvillantak szemei előtt szülei képe, de érezte...minden hiába.
|
 Narya nagyot dobbantott.
- Nem tudsz sehogyse visszajutni? - hördült fel.
Most aztán dühös lett! Nem ordított, de a tehetetlenség mindig kihozta a sodrából!
A szülők és a csikó is felszikráztatták a lelkét, elvégre Tűzelemű volt, a hirtelenség nála mindennapos volt, ha most nem is tört ki!
'Hogy lehet egy csikót elhagyni?! Miféle őrület ez??? Egyáltalán hogyhogy csak úgy átkerült egy másik világba?'
- Hát, akkor ha nem tudsz visszajutni, valóban úgy tűnik ittragadtál - mondta lassan.
- Feltéve, hogy nem is akarsz visszajutni...Mert az akarat sokat számít - mormolta még, azzal elfordult, és elindult a parton. |
-De mondom, hogy nincsenek ebben a világban!-erősködött-Hirtelen tűz ütött ki, aztán minden elsötétült, majd mikor kivilágosodott idekerültem!-magyarázkodott.
-A szüleim egy másik Vlágban vannak!-mondat újra szomorúan.
|
'Ezt már mondtad!' gondolta magában epésen, fellobbanó szemekkel, de lenyelte mérgét.
- Nézd, csak próbáld felidézni akkor, hogy merre lehetnek! - ismételte már vagy ezredszerre.
- Én már jártam más vidékeken is, meg tudjuk őket keresni, ha egy kicsit segítesz! Arra csak emlékszel, hogy ide hogy kerültél! Vagy teljesen kivert a fejedből mindent a rettegés?! Ugyan már!
Tanácstalanul körbe nézett, majd észrevette a másik pegazus kanca epés pillantását.
- A gyereknek a szülei mellett a helye - mndta higgadtan, de keményen a kancának.
Aztán Domentre nézett megint.
- Esetleg elkezdhetnéd részletesen elmondani hogy kerültél ide..... |
Csak elgondolkodón, közben ijedten nézett a körülötte álló kis tömegre.
Hirtelen valami bevillant a fejébe.Pillanatokon belül kezdett mindent megérteni, még ha nem is emlékezett semmire.
-Nincsenek itt!-kezdett újra elszomorodni, pedig az előbb már nagy nehezen kezdett megnyugodni.
Egyenlőre ennyit mondott, mást úgy sem tudott volna kiejteni a száján.
|
-Szerintem igenis lehetnénk addig "pót"szülők.De hadjuk.-duzzogott be magába
-Nos.Mielött itt kötttél ki emlékszel hol jártál?-hajolt le a csikóhoz |
- Dehogynem. Tudniuk kellett volna, hogy mi a helyzet a varázsoddal, és vigyázniuk kellett volna rád! - mondta komolyan.
- Te aligha akarhattál elkeveredni tőlük! Vagy igen? Egyébként meg nem hiszem, hogy számít. Mostmár biztosan nem, a baj itt van, meg kell oldani. A szüleid meg biztos megbocsátanak! Szóval szerinted merről jöttél? |
-Nem a szüleim a hibásak amiért elvesztem!-mondta hallkan, és lehajtotta fejét.
|
Nem törődött különösebben a másik pegazus kanca pillantásával.
- Elsősorban a szüleid dolga lett volna, hogy vigyázzanak rád! Nekik kellett volna nevelni, és minden fontosra megtanítani - horkantott, üstökét rázva.
- Az ő felelősségük, hogy ne vessz el, hogy biztonságban nőj fel, hogy tanulj.
- Ha elkeveredtél tőlük, az nagy baj, és meg kell próbálnod hozzájuk visszajutni. Ők a szüleid, ők tudják mi kell neked! Tehát meg kell keresni őket.
Elfintorodott.
- A tűz azért üldöz, mert Te magad hívod elő. Nem tudod hogyan, és nem is csoda, mert túl fiatal vagy, nem tanítottak soha, elvégre senkiben sem szokott a varázs felébredni ilyen fiatalon....De tény, hogy felébredt, Te rettegsz, és mivel ez ősi ösztön, az egyik legmélyebb, újra és újra varászolsz akaratodon kívül..Kontroll híján meg egyenest önmagad ellen varászolsz! Úgyhogy a helyedben először is megnyugodnék! Csukd be a szemed, ne gondolj a lángokra, se semmi hirtelenre, rosszra, végképp ne a tűzre!
Megrázta a sörényét újra.
- A kérdés az, hogy hol lehetnek a szüleid. A Birodalomban, vagy azon kívül? A Birodalomban még megtalálhatjuk őket, de odakinn...nekem például nem is nagyon szabad menni....
Toppantott.
- Figyelj ide, csikó! Ha nem értesz a varázsodhoz, azzal pusztíthatsz és gyilkolhatsz, még ha nem is akarod, sőt, félsz. Tehát meg kell tanulnod mindent, amit csak lehet, hogy életben maradj. Ez a legfontosabb. Ezt elsősorban a szüleidtől tanulhatod meg, elvégre ők a családod, bizonyára ők is olyan mágusok, mint Te. Meg kell őket találni, így kezdd el komolyan törni a fejed, hogy hogy kerültél ide, hogy visszavihessünk! Ha őket nem tudod, gondolj a nevelődre, őt merre találhatnánk! Csak így segíthetsz magadon, és mi is csak így segíthetünk.
- Elvégre nem vagy árva, mi nem vigyázhatunk rád a szüleid helyett, akik már bizonyára aggódnak érted! |
Közelebb ment a csikóhoz.
-Semmi baj.Majd segitűnk neked-nézett kérdő tekintettel Narya-ra |
Egyre jobban kezdte elhagyni magát.
-Nem tudom!Csak előjött a mágiám, és a lángok, meg nagyon sokan voltak és elkeveredtem, és itt vagyok!-mondta, de már kezdett szipogni.
-De hová kerültem és miért üldöz a tűz?-kérdezte csak úgy maga elé motyogva és már egy-két könnycsepp végig is gördült az arcán.Majd jött a következő és még egy, majd már annyira sírt, hogy fel se mert nézni a nagyokra.
|
Megütközve nézett a csikóra.
- Simbelmyne Birodalmában vagy, az egyik legnagyobb mágikus birodalomban! De hogyhogy elhagytad a szüleid? Mi a csuda történt veled? |
-Nem tudom!-válaszolta, de hangja remegett a tűzfal miatt-Lehet, hogy nem is ebben a Birodalomban vannak?...Őőőmm...Őőmmm...Hol is vagyunk?-kérdezte hallkan, félve, hogy a lény leteremti.
|
Narya érdeklődve nézte a csikót, ahogy az eltávozóban haladt, aztán horkantva próbált előle hol jobbra, hol balra lépni, de úgy tűnt ez a fiatal lény nem is kicsit retteg a saját varázsától, hisz végig mögötte maradt!
Mérgesen intett egy nagyot fejével a lángfal felé, mire az eloszlott.
- Nem értem. Most akkor hol vannak a szüleid??? |
[76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Aminelee látta s csikón, hogy már fáradt.
Tanácstalan volt.
Sietve ügetett a tó mentén, mert már távolról hangokra lett figyelmes. Kétségeesett hangokra...
Narya nagyot dobbantott.