|
Témaindító hozzászólás
|
2007.10.04. 22:18 - |
 Álmélkodó arccal lépdelt a fák közé.
Olyan gyönyörű és varázslatos volt itt minden! |
[162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
 Követte Dulont.Most édes farkasszemet néztek.Nem tudta volna megmondani, átlépett-e egy másik dimenzióba, de elveszett a mén szemeiben, hova nem jut el az idő, sem más érzések, csak egy....egyetlen egy!
Amíg lelke távol volt, teste csak mosolyban tudta kifejezni, mit érez...
Hosszas szemezés után végre feleszmélt.A mosoly maradt arcán, s közelebb ment kedveséhez.
-Ezek után hogyan, hovátovább?Ketten, a végtelenbe? |
 Dulon begyorsított.Ő is úgy érezte, hogy szinte már száll.Nagyot szippantott a levegőbe, majd lassított.Mikor megálltak, már csak Elwenre tudott nézni.Nem tudta róla levenni a szemét, de nem is akarta....
|
Nem szólt semmit, csak Dulon után vágtatott, de nagyon boldog volt.Szorosan Dulon közelében haladt, könnyed vágtával, szinte szállt.Boldog volt, s ki sem mondott egy "Szeretlek!"-et!Szavak nélkül is megértették egymást-ez már súlyos betegség lesz:) |
 A csókra elpirult, s igen megilletődött, de megőrizte nemességét.
De Dulon már kezdett a szívére is hallgatni.Csikónak sosem értette, mit hadobálnak erről a nagyok...hát most megértette.......a fura érzést....a szív heves dobogását....és azt az önfeledt, valahogy másféle boldogságot....
Egy pillnatra Elwenre meredt, majd megrázta sörényét, kibakolt, s a kanca után vágtatott.
Megállt előtte, s megcsókolta.Sokáig Elwen szemeit furkészte, de aztán újra vágtába ugrott..... |
Megtorpant, s olyan piros lett, mint még soha!Nem tudta, ez színjáték vagy komoly felelet volt-e.Pár percig ilyen ledermedten állt, nem tudta, mit csináljon.Aztán hátrafordult, ránézett Dulonra komoly arccal, majd elmosolyodott és egy csókot nyomott ménre.Nem volt rövid csók, de utána, mintha lendületet szerzett volna belőle Elwen, hirtelen vetett véget neki, s csengő nevetés-nyerítésben ügetett el pár méterre Dulontól.... |
-Pont olyan gyönyörű, mint a kisasszony!-válaszolta azonnal, de röviden. |
-Csakugyan!-pirult el az utolsó tagmondatra, de ívesen félre kapt fjét, nehogy zavarba hozza a hirtlen pír...
-Szép időnk van a sétára!-folytatta pár perccel később a színjátékot más témával...mint egy szoksásos sznob beszélgetés:) |
Örömmel belement a kis játékba.
Megköszörülte torkát, majd utána válaszolt.
-Biztosíthatom önt, hogy az egészségem megfelelő és nagyon szívesen sétálgatok a kisasszonnyal!-mélyítette hangját. |
Ő is néha-néha rápillantgatott Dulonra, de nem tudta, vajon a mén látta-e...Néha felkuncogott csakúgy; nagyon jó kedve volt.
-Unalmas ez séta, hogy nem beszélgetünk!-játszotta meg a kis úrihölgyet- még grimaszolt is hozzá-, mint aki érezné, hogy elvegyül a tömegben...
-Ön hogy érzi magát?-játszotta tovább erőltetett szerepét, s nőies peckességgel emelte lábait.Azt várta Dulontól, ő is belemenjen a színjátékba egy gőgös úr személyében... |
Lassú ügetésben haladtak előre.Csönd volt.Egy jó ideig egyikük sem szólalt.
Dulon egész úton Elwenen tartotta szemét.Mosolygott.Már rég volt ilyen jó napja.... |
Végre sikerült leküzdenie zavarát és a pírt az arcáról, most mosolygott.Ahogy Dulon mellett lehetett, már nem is fájt annyira a horzsolás. |
Gyanakvón nézte a kancát, míg felállt, s végre rátekintett.
-Már mehetünk is!-mondta elmosolyodva. |
-E...ezzzz...semmi!-fordította el fejét, s felállt, bár nagyon fájt a horzsolás, de csak sziszegett.
-Akkor?Hol marad a séta, amit mondtál? |
-Hát, hogy mi ez a pirosság?Valami csak van mögötte! |
Kissé megremegett, és mégjobban elpirult.-Mit kéne elmondanom? |
-Biztos jól vagy?-kérdezte, de érezt, hogy ez a közvetlenség nem éppen ideillő.
Látta Elwen arcán a teljes pirosságot.
Elkomolyodott, s a kancára pillantott.
-Elwen!Nem akarsz mondani valamit?-kérdezte, de még csak véletlenül sem a szerelemre gondolt....még eszébe sem jutott.Na jó...egy kicsit...:D |
És itt volt az a pillanat, amikor Elwen még a fájdalomról is elfeledkezett egy pár pillanatra,s jól láthatóan teljes pirosságba borult.Csak nézte Dulont, és nem jött ki a száján egy "semmi gond" sem...Így, ebben a zavarban, mintha különösen jobban csillant meg volna a napsugár, mintha ezzel a döbbenéssel az arcán egy aranyos, bübájos csikóva varázsolta volna...
Viszont ez a pár pillanat nemsokáig tartott, s a báj hamar elillant, amint felsszisszent.Újra érezte a fájdalmat, ahogy a másik oldalára fordult, hogy megnézze, milyen nagy a horzsolás.A pír viszont még mindig az arcán volt! |
Dulon azonnal lefékezett, s visszaindult Elwenhez.
-Jól vagy?-kérdezte aggódva.
Felsegítette Elwent, de egy ügyetlen pillanatban Dulon és Elwen orra összeért.
-Öhmm....bocsánat....öhöm....-kihúzta magát, hogy tekintélyéből ne veszítsen. |
-De akkor várj meg!-nevette, s peckesen, kissé gyermetegen ügetett utána.Azt tervezte, majd játékosan oldalba löki, hogy csakúgy elügetett mellőle, ám, amikor már dőlt volna a csődörnek, valami faágban megbotlott, s igen szerencsétlenül esett a földre.Szerencsére Dulont nem ránotta magával, őmaga mégis meghorzsolta kicsit az oldalát, amin csúszott a földön.... |
Kinyitotta szemét, s megrázta sörényét.
Igazából észre sem vette, hogy tisztára csak imponálni akar Elwennek.
Ránézett a kancára.
-Mit szólnál egy sétához?-kérdezte, majd a válaszra nem is várva lassan ügetni kezdett. |
[162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Álmélkodó arccal lépdelt a fák közé.
Követte Dulont.Most édes farkasszemet néztek.Nem tudta volna megmondani, átlépett-e egy másik dimenzióba, de elveszett a mén szemeiben, hova nem jut el az idő, sem más érzések, csak egy....egyetlen egy!
A csókra elpirult, s igen megilletődött, de megőrizte nemességét.