|
Témaindító hozzászólás
|
2007.09.30. 13:26 - |
 *Alassëa csöndesen, finoman emelgette karcsú lábait a magas, selymes fűben. Szeretett itt. Szerte a földön mindenfelé hófehér és aranyszirmú virágok nyíltak, kábító illatuk kedvesen csalogatta a pillangókat. Jobbra kristályvizű patak csörgedezett, friss, párás levegővel ajándékozva meg az odatévedőket. Hűs vize finom és édes volt, aki itta, rögvest erőre kapott tőle, bármily' fáradt is volt.
Alassëa lassan a patakhoz sétált, lehajtotta szép fejét és lassan kortyolt belőle. Virágokkal teletűzdelt sörénye lágyan a homlokába omlott, miközben ő szomját oltotta, s úgy érezte, nincs ennél békésebb hely a világon.* |
[178-159] [158-139] [138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
 -Köszönöm a magyarázatot!
|
 Szinte hang nélkül suhant le a kis csapathoz, és csak miután táncos léptekkel talajt fogott, akkor hajtotta hátra sarkig érő szárnyait.
- Üdv - nyerítette jókedvűen a társaságnak, de mintha csak véletlen lenne, úgy intézte, hogy Szellő közte és a többi lény közt legyen.
- Tudod Kardfia az az igazság, hogy a Tündék meglehetősen büszke népek, és habár aktív mágiájuk nincs, valamennyi mágiával élő teremtmény közül bennük a legnagyobb a passzív mágikus hatalom! Tudják ezt ők is nagyon jól. Elvárják, hogy megadjuk nekik a tiszteletet. Ezért a külön erdő, csak nekik - magyarázta, de hangjából kiérződött, hogy ő sincs oda a Fény Gyermekeiért.
- Egyébként vannak, ha nem is nagy számban, kisajátított területek. Azok a helyek valakiknek az otthonai. Ha odamész, és az ő szabályaik ellen vétesz, megfizeted az árát. De ez nem jellemző, és sok lény inkább barátságos a vendégekkel, mint elutasító. Ugyanakkor a Tündék Erdeje nem ide tartozik. Talán nem tudod, de a mágiák sokfélék. Az alapvető birodalmi varázs szerint mind békében élhetünk Simbelmyne-ban, de ez a hatalmas, közös mágia minden területen kicsit módosul, aszerint, hogy hány lény él ott, mennyi varázslat sújtja vagy éppenséggel áldja azt a területet, milyen elemű lények otthona, esetleg ki szórt el ott szándékosan gátakat, védőmágiákat. Ha nem is akarattal, de vannak olyan birodalmi vidékek, ahol megölnek a rád ható erők. Van, ahol védekezhetsz, és van, ahol nem. A Tündék Erdeje nemcsak a tündék otthona, de át is hatja az ő erejük. Helyőrség ide vagy oda, bizonyos lényeknek ez a mágikus erő árt. És ha egyszer ott van mindenhol, nem lehet előle elbújni! A kérdésed egyébként jogos volt, és igenis védeni kell ezt a helyet. Hogy mitől? Örülj, ha nem tudod! - halkult el a hangja, és a fiatal peguni hirtelen nagyon öregnek és fáradtnak érezte magát.
- Ha nem akarnák, hogy ittlegyünk, már lelőhettek volna. A Helyőrség kikerülése nem jelenti azt, hogy nem tudják, hogy hol vagyunk és mit csinálunk - tette még hozzá, aztán elfordult, és elindult. |
-Bocsáss meg Roldyno ha megbántottalak, nem állt szándékomban.A tündéket én is csodálom és természetesen úgy gondolom, hogy jár nekik egy haza, mint mindenkinek.Nem akarok rosszat nekik, de nem hiszem, hogy tőlünk, jó szándékú varázslényektől kell tartaniuk.Persze, honnan is tudnák, hogy mi nem akarunk rosszat, ugye?Akkor megyünk engedélyért?Mert nekem úgy tűnt, hogy nektek sincs?
-Tényleg új vagyok még a Birodalomban, ahogy Tilio mondta, és nem nagyon van senki,akitől tanulhatok.Örülnék, és megköszönném ha segítenétek eligazodni.Persze nem akarok teher lenni nektek.Tudjátok, vannak társaim, de ők se túl tapasztaltak.Most is azért indultam útnak, hogy kicsit jobban megismerjem a Birodalmat és a bennük lakó lényeket.
|
 -Miket beszélsz?-csattant fel Kardfia kérdéseire-Ez a Tündék Erdeje!Hogy mersz így beszélni róluk?Itt élnek, ez az ő területük és miután egyszer már elvesztették hazájukat, nem áll szándékukban újra elveszteni, az olyanok miatt, mint....
 -Roldyno!-szólt rá kedvesen Tilio-Látod, hogy nem ismeri még a Birodalmat annyira.....
Miután Roldyno elhúzott szájjal, de csendben maradt, Tilio folytatta.
-A Tündék csodás lények, és kijár nekik egy erdő....valahol nekik is kell élniük! |
-Nálatok?Ezek szerint Te itt laksz,Szellő?Szóval mindenkinek engedély kell?Miért olyan fontos ez?Van itt valami, ami ekkor védelmet érdemel?Persze szép a táj, meg minden, de akkor is.Nem túlzás ez egy kicsit?Kisajátítani egy terültet egy ilyen szabad országban?És akkor most mit csinálunk, megyünk és kérnk engedélyt?Vagy megpróbáljuk elkerülni az őrséget?-kérdezte és cinkosan a többiekre kacsintott. |
 -Mindjárt jön! A helyőrség pedig nem enged be senkit engedély nélkül a területre, kimagyarázni a lénynek magát pedig elég kellemetlen nálunk. - válaszolt Kardfiának. - De, azt hiszem, nem kell nagyon tartanunk tőlük. Én sem haladtam át a szállásukon, de nem hinném, hogy megtámadnának. Közülünk egyikünk sem néz ki gazfickónak! - mosolygott vidáman.
|
-Szellő! És a társad kicsoda, akit odafent hagytál?Ő miért nem csatlakozik hozzánk?Ne unatkozzon ott egyedül. |
Üdvözöllek Szellő!-szólt, majd Tiliohoz fordult.
-Miért tartotok a helyőrségtől?Nem lehetünk itt szabadon?Csak mert én se jártam ott?Bajba kerülhetünk? |
Hátracsapta füleit, majd féloldalt elmosolyodott, mikor észrevette, hogy nem egy helyi őrrel van dolguk.
-Az Én nevem Tilio!Ő pedig Roldyno!-tekintett a nagy pegazusra-Jah és majdnem kifelejtettem...Ő Kardfia!-nézett, a még általa is alig ismert pegazusra. |
-Én lemegyek hozzájuk, teszek egy próbát!Kövess, ha megbátorodsz! - mondta Szellő, s már szárnyra is kapott.
-Üdvözletem! Szellő vagyok, bennetek kit tisztelhetek? |
-Üdv!Én Roldyno vagyok, ő pedig Tilio!-bökött orrával a griffre.
-Nem akarunk zavarni, csak láttuk, hogy egyedül vagy, és ....
-Tudtam, hogy meglátogat az őrség!-szólt közbe mogorván Roldyno, miután jól végigmérte a két pillangószárnyú lényt a magasban.
-Tilio!Te magyarázod ki, hogy nem jártunk a Helyőrségen!
|
-Megnézzük őket közelebbről? - kérdezte Illustrissimát, megpillantva a csapatot.
-A tőlük felszálló pillangók azt mondják, nem rossz szándékúak. - tette hozzá Szellő, miután végig hallgatta a köréje gyűlő néhány pillét. |
Érdeklődve szemlélte a lényeket, még sose látott közelről griffet, csak az égbolton szárnyálni, de mindig is csodálattal töltöttek el ezek a különleges lények.Nagyon örült, hogy találkozott eggyel és remélte közelebbről is megismerheti a jelenlevő példányt és a fajtája jellemzőit is.Így érdeklődve fordult feléjük.
|
Kardfia először azt hitte álmában szólnak hozzá,majd rájött, hogy ez sehogy se illik az ő álmába,hogy egy griff álljon előtt egy pegazus társaságában.
-Üdv .-köszönt vissza illedelmesen, de még az álomtől kótyagosan.
-Az én nevem Kardfia és a Bíbor-hegyek között élek.Ti kik vagytok és honnan jötettek? |
Megmozgatta füleit, majd azzal egy ritmusra a szárnyait is kitárta, majd becsukta.
- Valakik vannak ott lent - jegyezte meg, a völgy mélyébe pillantva. |
 Roldyno nagy dobbantással ért földet, s ahogy felcsaptak körülötte a pillangók szinte teljesen eltűnt a színes kis lények között.De Roldyno izmait megfeszítve, kissé komoran állt, s alaposan körülnézett, miközben a szárnyas lények újra elfoglalták helyüket a földön.
-Remek!-morogta-Eltévedtünk!
 Tilio, az afraiak legbékésebb griffe, boldogan, s hangtalanul lépett le a piilangók közé.A lepkék alig-alig szálltak fel, s hamar visszatértek helyükre.Talán érezték Tilio békéjét...
-Dehogy tévedtünk!Ha mégegyszer körülnézel, láthatod, hogy a Tündék Erdejében vagyunk!
-Csodás!Ha az őrség rájön, hogy itt vagyunk, biztosan félreértik!Azt hiszik ki akartuk őket cselezni!
-Nézd csak!-szólt egy kis idő múlva-Nem vagyunk egyedül!
-Üdv!-lépdeltek közelebb a pegazushoz. |
 Bár a harc Kardfia eleme, mindig is szerette az ilyen békés helyeket.Valahogy jobban érezte magát a tündék közelében.Talán mert gazdája is az, Zyta, akivel annyira közel kerültek egymással miután kihozta őt az árvaházból.
Gyönyörű volt ez az erdő, de ez a völgy még itt is kitűnt.Az a milliónyi apró pillangó, a virágok már nem is látszottak a tengernyi apró lénytől.Ahogy megmozdult ezernyi lény reppent fel , hogy miután arrébblépdelt visszaszálljanak.
Gyönyörű napsütés volt, talán ez az egyik utolsó napsütéses nap a tél beköszönte előtt.
Ezért is akart még most eljönni.Kiélvezni és erőt gyűjteni.
Leheveredett a mező közepén, nézte a pillangók röptét,élvezte ha ráereszkedtek,majd álomba szenderült...
|
És ezzel földetért.
Hosszú út áll mögötte, de látva ezt a helyet megérte az egész napos repülés.
Egy kicsit el akart szakadni a szokásos közegből, mert bár nagyon szerette a többieket, mint mindenkinek,neki is megvannak a saját gondjai. |
áhhh.... |
- A barlangrendszerben ünnepeltünk egyszer, és a szülei is eljöttek, ő meg velük. Akkor láthattam! Ügyes kis táncos volt - mosolygott a kedves emlékeket felidézve. |
[178-159] [158-139] [138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Alassëa csöndesen, finoman emelgette karcsú lábait a magas, selymes fűben. Szeretett itt. Szerte a földön mindenfelé hófehér és aranyszirmú virágok nyíltak, kábító illatuk kedvesen csalogatta a pillangókat. Jobbra kristályvizű patak csörgedezett, friss, párás levegővel ajándékozva meg az odatévedőket. Hűs vize finom és édes volt, aki itta, rögvest erőre kapott tőle, bármily' fáradt is volt.
Szinte hang nélkül suhant le a kis csapathoz, és csak miután táncos léptekkel talajt fogott, akkor hajtotta hátra sarkig érő szárnyait.
-Mindjárt jön! A helyőrség pedig nem enged be senkit engedély nélkül a területre, kimagyarázni a lénynek magát pedig elég kellemetlen nálunk. - válaszolt Kardfiának. - De, azt hiszem, nem kell nagyon tartanunk tőlük. Én sem haladtam át a szállásukon, de nem hinném, hogy megtámadnának. Közülünk egyikünk sem néz ki gazfickónak! - mosolygott vidáman.
Roldyno nagy dobbantással ért földet, s ahogy felcsaptak körülötte a pillangók szinte teljesen eltűnt a színes kis lények között.De Roldyno izmait megfeszítve, kissé komoran állt, s alaposan körülnézett, miközben a szárnyas lények újra elfoglalták helyüket a földön.
Tilio, az afraiak legbékésebb griffe, boldogan, s hangtalanul lépett le a piilangók közé.A lepkék alig-alig szálltak fel, s hamar visszatértek helyükre.Talán érezték Tilio békéjét...
Bár a harc Kardfia eleme, mindig is szerette az ilyen békés helyeket.Valahogy jobban érezte magát a tündék közelében.Talán mert gazdája is az, Zyta, akivel annyira közel kerültek egymással miután kihozta őt az árvaházból.