|
Témaindító hozzászólás
|
2007.09.21. 17:13 - |
 Kecsesen vágtatott el az ütött-kopott üdvözlőtábla mellett,majd megállt,hogy megvárja Éji Herceget.
- Isten hozott a Pikkelyképűek vidékén! - vetette oda,már jól ismert hangon.
Ahogy a moha lepte tábla mögé pillantottak,lehetett látni a vidék töredékét.Ahogy azt a környék neve is mutatta,itt éltek a félig-ember, félig-hüllő kinézetű népek.Testüket pikkely borította,emberszabású testalkatukat csak hosszú farkuk és sárkány-szerű fejük hamisította meg.Elég ellenséges nép volt,de ez csak álca volt.A tündékhez hasonlóan,ők az íjászat harcterén emelkedtek ki.Érdekes kis közösség ők.
- Nah,hogy tetszik? |
[95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
| - ... és gondolom ezért kezdél el vándorolni,igaz? - próbálta leszűrni és így kedvesen rákérdezett. |
 -Szép volt ,jó volt!Bár mondjuk nekem egy kicsit fényes volt.Valahogy nem illetem oda.-mondta. |
| - Ahha - mondta - És milyen volt az ottani élet? |
-Bocs félre mondtam!Tündérek fénye kihunyt akkor elvittem a faluból.
-A tündéreket sok nép támadta és én egy fajta őrző harcos voltam. |
Figyelmesen hallgatta Herceget.Egy kicsit akaratlanul is elöntötte a gyász,amikor hallotta,hogy mi is volt a feladata.
- És hogy értetted azt,hogy harcban nevelkedtél? - kérdezte,még mielőtt ő is elkezdte volna történetét. |
| -Régebben amikor még nem a birodalomban éltem egy tündékkel teli errdő volt az otthonom.Az volt a feladatom ,hogy amikor egy tündér fénye végleg kihunyt el kelett vinnem az éj leple alatt.Ezért lett Éji Herceg a nevem.Apám is ezt tette mikor én még kicsi voltam csak ő fényes nappal vitte el a tündéket.Az ő neve Nap Herceg volt.Amikor idősebb lettem apámmal együtt oltalmaztam a falut,Aztán valamiért elhagytam azt az erdőt.Apám és anyám ott maradt.Nagyjából ennyi a történetem!És neked van? |
- Persze! Mond csak! |
| -Van!Érdekel?-kérdezte. |
Furcsán nézett Hercegre,mert nem igazán értette mondandóját.Csak bólintott rá,nem mintha nagyon értette volna...
De azért csak ment tovább.Kicsit kezdett unatkozni és úgy érezte mostanában Herceg is elég szűkszavú.
- Neked van valamilyen történeted? - érdeklődött. |
Sebére nézett máe majnem teljesen begyógyult.Felemelte magasra a fejét.
-Ennek a sornak a végén nem egy olyan árus van akinél megtalálhatjuk azt a boróka gyökeret vagy mit! |
Ismétcsak kis idő múlva elhaladtak a főtér mellett,a piac felé fordulva.
Ayani érdeklődve nézegette a kitett árukat.Voltak ott medálok,amulettek,mágikus tárgyak,különleges ételek és még temérdeknyi árucikk.Hatalmas volt a piac és bizony az ember biztos,hogy talált itt magának valamit.Ayani miközben nézegette a holmikat könnyedén lépkedett,hogy egy gyógynövény-árust találjanak. |
| -Oké!-mondta és követte a kancát. |
Kis híján felkacagott.
- Nem fontos.Szerencsére Én tudom mi az. - mosolygott szelíden - Útközben elmondom. - tette még hozzá,majd egy biccentés után már ki is léptek a kis kunyhóból.
Nem búcsúztak el,hisz pár perc alatt úgyis megjárják az utat,gondolta. |
-Persze menjünk!-mondta.
-Csak tudnám mi az a boróka gyökér!-súgta Ayani-nak. |
Az öreg csak barátságosan legyintett.
- Semmiség.Hisz ez a szakmám. - vont vállat - De azt hiszem tehetsz/tehettek nekem egy apró szivességet. - vigyorodott el ál-gonoszul - De előbb menjünk ki Ayanihoz.
Ígyhát kisétáltak a kis helyiségből.Ayani épp Zeokyval beszélgetett,aki nagy beleéléssel mesélte,hogy milyen nagy harcos és egyben bölcs orvos is szeretne lenni,ha nagy lesz.A kanca lágyan mosolyogva hallgatta,mikor azonban megjelentek a másik szobából a kis dragzor villámgyorsan felegyenesedett,hogy azonnal ugrott is bármilyen parancsra.Ayani is felállt miközben szénája utolsó szálait ropogtatta.
- A barátodat most szaván fogtam. - vigyorgott - Megtennétek nekem,hogy elnéztek a piacra egy kis boróka-gyökérért?Kezd kifogyni a tartalék,de annyi itt a tennivaló,hogy Zeokyval sem végeznénk egyhamar.
- Semmiség. - mondta Ayani,majd a ménre nézett - Herceg? |
Nem mozdult.Tűrte.Nagyon cípte sebét a szer de próbált higgadt maradni.
-Köszönöm!Örök hálával tartozom!És ha tehetek önért valamit akkor szóljon!-mondta. |
Biccentett,majd intett neki,hogy kövesse a szomszédos szobába.
Eközben Zeoky hozott Ayaninak egy kis különleges szénát,kifejezetten az ő ízléséhez szabva,majd hellyel kínálta,de Ayani intett,hogy most inkább csak állna.
Eközben Hadawar bevezette Herceget a kis rendelőjébe,majd jobban megnézte a mén szügyén lévő sebet.Eltökélten vakargatta meg állát,majd egy üvegcsékkel teli polchoz lépett.Az üvegeket tompa koccanással rakosgatta arréb,míg meg nem találta,ami neki kellett.Elővett viszonylag átlátszó,kékes löttyöt,amiben valamilyen babszem méretű lények hánykolódtak.Mikor megvolt egy fiókos szekrényhez iparkodott egy nagyobb méretű tűért.A hosszú tűt belemártotta a különös lébe,majd Herceghez sietett vele.
- Bármennyire is fájjon,ne moccanj! - mondta gyorsan,Hercegre nézve.
A lés tűvel elkezdte mohón csipkedni a mén sebének közvetlen szélénél a bőrt.Jópár erős csípés után a bőr elkezdett megremegni,majd lassan,mintha csak megannyi kis kéz akarna összekapcsolódni,úgy kezdett el összezáródni a seb.
- Így ni!Pár óra és teljesen összeforr. - egyenesedett fel az öreg. |
| -A nevem Éji Herceg!-mondta és követte az öreget. |
| - De még mennyire! - rikkantott az öreg - Na,de ne csak ácsorogjunk itt a küszöbön!Előkészítem az eszközeim.Zeoky!Fiacskám,ne csak állj ott!Inkább hozz valamit Ayaninak és ... - nézett zavartan a ménre - Bocsáss meg,de hogy is hívnak? |
| -Meg tud gyógyítani?-kérdezte reménykedve. |
[95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Kecsesen vágtatott el az ütött-kopott üdvözlőtábla mellett,majd megállt,hogy megvárja Éji Herceget.
-Szép volt ,jó volt!Bár mondjuk nekem egy kicsit fényes volt.Valahogy nem illetem oda.-mondta.