|
Témaindító hozzászólás
|
2007.08.30. 00:40 - |
Megálltak a rét szélén, és körülnéztek.
- Elég kihaltnak tűnik... - mondta halkan.
 - Pedig nem az - szűrte fogai közt, mert nagyon rosszul érezte magát a két csődör miatt. Szinte áthullámzott rajta a fájdalmuk!
- Pihenni szeretnék...Nézz körül! - küldte előre Lamírát. |
[145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
 Kyara elnevette magát, de nem szólt.
|
 Bólintott.-Örülök, hogy találkoztunk!
|
Kyara belenézett Éji Táltos szemeibe, és elmosolyodott.
- Olyan megnyugtató a hangod.....Örülök, hogy találkoztunk! Jó, hogy itt vagy most..... |
Megértőbb és melegebb mosoly nőtt az arcán.Szárnyá még jobban (csak egy kicsi jobban) Kyarára tette.-Akkor félj, de nem lesz baj! |
Állát Éji Táltos szárnyára biccentette. Egyetlen könnycsepp csordult végig az arcán, behunyt pillái alól.
- Bár tudnék....De nem vagyok bátor.....Mindenki annak hisz, mert Kyrador miatt annak kellett látszanom, de nem vagyok az.... |
Átérezte a kanca helyzetét.Vállára tette a szárnyát-Ne félj! |
- Mert hát mit ér a lény a gazdája nélkül.....? - lett távoli a pillantása, de még mindig mosolygott.
- Van még esély Szerinted, az erisziek számára? Olyan.....megdöbbentő, hogy így megváltoztak. Odamegyünk, és látni fogom, hogy akiket úgy csodáltam, most mintha kifordultak volna magukból. Hallottam pletykákat, hogy a szabadabb szellemű lények egyenesen megvadultak. Míg a szelídek bujdokolnak. Korábban béke volt köztünk...Olyan nagy béke! Biztonságot adott. Amikor elárvultam és minden összedőlt, egy dolog ott volt nekem: az erisziek ereje. De most....mintha egyszerűen szétporladt volna az a hatalmas erő. Semmivé lett! Magam is azzá leszek, néha úgy érzem. Hát minden kapaszkodó elvész? Tudom, hogy nem haladhatunk visszafelé az időben. Tudom, hogy nem vágyhatok a múltba. Azt is, hogy magamban kell először jót és szépet találnom, hogy másban meglássam. De én, bevallom, mert nincs értelme tagadni, a múltba vágyom! A hatalmas múltba! Amikor rend volt és nyugalom. Amikor tudtam hol a helyem, és nem vesztek el az elvek, a lelkek......Most minden változik, és sokak szerint az Élet így jó. De nekünk, nekem, nincs benne semmi jó....Semmi, de semmi.....És nem úgy tűnik, hogy jófelé változna. A régi idők voltak jobbak! Akár szilnoriként, akár erisziként nézem....Akkoriban minden olyan természetes volt.....Eweryn sem rohant el démonkat ölni, hogy aztán csaknem maga vesszen oda, és úgy térjen vissza, mint egy őrült....Aki nem szeret.....Vagy már képtelen kimutatni....A fiáról nem is beszélve...Folyton aggódom. Jól döntöttem akkor régen? Vagy a legnagyobb hibát követtem el? Magam és a fiam számára? Danyel megrémített.....Azt mondta nekem, hogy Eweryn szörnyű, kiszámíthatatlan ereje örökletes......Mit fogok tenni, ha Kyrador is változásnak indul, aminek során néhány szó megölheti?? Félek, hogy egyszer nem leszek mellette, mikor kellene, dehát lassan felnő....És ha vele vagyok sem tudom megóvni....mindentől...... - szakadt fel belőle minden fájdalom és félsz. |
-Ugyan!Elárulok valamit:a szüleim hajtogatták sokszor ezeket a "bölcsességeket", a gazdám is sokszor mondtogatta, nekem ebből még nincs tapasztalatom, de meg vagyok győződve róla, hogy igaz.-mosolygott. |
Elmosolyodott.
- Majd igyekszem soká tartani magam a felszínen - súgta.
- Bölcs lény vagy... |
-Nos, én nem tudhatom pontosan, mi történt az eriszi hálóban, sem, hogy mi okozta a pontos konfliktust az erisziek és a többiek közt, ezért nem akarok véleményt mondani...de annyit tudok, hogy akkor teszel meg mindent, hogy jobb legyen a jövő, ha már te nem irányíthatod a dolgokat, tégy meg mindent azért, hogy legalább te, vagy a barátaid boldogok legyenek,bármi történjék is.Ne veszítsd el a reményt, még akkor sem amikor a hajó már biztosan elsülyedt...hátha arra jön egy kóbor csónak, amely megment! |
Éji Táltosra pillantott.
- Úgy gondolod? Remélem, hogy igazad van. Ó nagyon remélem! Nagyon.....
Az égre pillantott.
- Annnnnnyi minden történt.....- sóhajtotta elképzelhetetlen fáradtsággal.
- A családom, a régi társaim, aztán a háborúk és most.....lám, az új társaim közt is bajok vannak. Nagyon nagy bajok,,,,,Mindig azon gondolkozom, hogy vajon tehetnék-e többet. Hogy vajon a hibáim részben felelőssé tesznek-e a bajokban....Nem vagyok túl hatalmas pegazus. Machos, Steel vagy akár a legújabbak közül Arkangyal is hatalmasabb. Néha szeretném elhinni, nagyon, de nagyon, hogy minden úgy jó, ahogy van. De nem megy.....Szerinted felelősek vagyunk a bánatért, amin életünkben keresztül megyünk? |
-Ne gondolj rá!Ha félsz, akkor a találkozás mindenképpen rosszul sül el.Ha félsz, egy kcsit, titkold, s próbálj barátságos lenni.Nem lesz baj! |
Látta, hogy fia már hátrafordulna hozzájuk, de intett neki, hogy ne tegye.
- Nem az idegen veszélytől félek én - suttogta Éji Táltosra pillantva.
- Hanem attól, ami felé sétálunk......Nem tudom miként fogadnak majd és hogy mi is történik velünk... |
Elmosolyodott.-Ne féj!Nem lesz semmi baj, vagy, ha mégis, Éjféllel és Kyradorral megvédünk titeket, nem így van, Kyrador? |
Kyara elmerengett kissé.
- Táltos, be kell valljam, félek egy kicsit.... - suttogta. |
Mosolyogva bólintott-Úgy legyen! |
Bólogatott.
- Én sem ismerem az erisziek javát. Amikor a Nagyúr elpusztítása után nagy ünnepséget tartottak a többiek a cseppkőbarlangban, mi nem voltunk ott, a csikókra ügyeltünk. Azelőtt meg....próbáltam magam túltenni azon, hogy árvává lettem.....A párom meg eltűnt - mondta csendesen.
Aztán szemei felcsillantak és izgalomtól elfulladó hangon mondta:
- Most viszont másképp lesz! Majdnem minden eriszi ott van a BoszorkányVidéken! Látni fogom őket......
Kyradorra pillantott, aki nem sokkal előttük épp nagy lendülettel túrt valamit a földből, aztán hátraugrott, és Thalion után vágtatott fülig koszosan....
- És ők is látni fognak minket..... - tette hozzá száraz mosollyal, némi öniróniával. |
-Hm...nem igazán!Csak akkor, amikor Konival voltam még angeliddé válásom idején....sokszor jönnek hozzárégi és új lényei.Néhányan vele maradnak egy darabig, s beszélgetnek, de aztán mindenki elmegy! |
- Sok társaddal találkoztál már? - kérdezte igazán kíváncsian. |
-Tudom!Az a szerencsém, hogy megértő!-vigyorgott. |
[145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
- Pedig nem az - szűrte fogai közt, mert nagyon rosszul érezte magát a két csődör miatt. Szinte áthullámzott rajta a fájdalmuk!
Kyara elnevette magát, de nem szólt.
Bólintott.-Örülök, hogy találkoztunk!