|
Témaindító hozzászólás
|
2007.08.24. 19:18 - |
 Hamar ideértek.Mikor ledobbantott szárnyait oldalához igazította.Az eget kémlelte ,hogy mikor érkezik meg a kanca. |
[259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
 Óvatosan ránehezedett lábára, és elképedten próbálgatta a járást rajta.
- Egy kicsit sem fáj! - kiáltotta viruló jókedvvel. Tempósan körbesétálta az egyszarvút, majd fejet hajtott neki.
- Nagyon köszönöm! Úgy látszik Te mindig jókor érkezel! - mosolygott ragyogón.
Aztán elkomolyodott.
- De még mindig nem tudom mit csinált velem az a vihar.... - bökte ki félve. |
*Merengéséből a hím hangja zökkentette ki. Lassan Aqene felé fordult és mosolyogva bólintott.*
- De, az tényleg jó lenne. - *bólintott lelkesülten.*
*Halványan elmosolyodott a kanca szavait hallgatva.*
- Egy kissé talán borulátó vagy, nem gondolod?
*Közben lehajtotta fejét, egészen Arilin patájáig. Először orrlyukai kitágultak, majd összeszűkültek, végül pedig az orrlyukaiból mindig hideg levegő körbevette a sérült végtagot, némi hideg érzéssel rátapadt, majd kisvártatva felmelegedve eltűnt.
Horkantva emelte ki orrát a virágok közül és várakozón pillantott Arilinra.* |
 Ayame II. elképedt, hatalmas kerekedett szemei megteltek vad örömmel, és szélesen elvigyorodott. Meg sem próbálta leplezni, hogy mennyire örül egy ilyen biztos pontnak: a múltban is ott volt, és most is itt van!
- Sokminden történt velem, de most itt vagyok! Tudod....új gazdám van. Valami boszorkány.... - mondta félig vidáman, félig szomorúan.
 - Szerintem a mi falkánk, már ha van, az új társaink körében, elég jól elbújhatott. Kéthavi kereséssel sem mentünk semmire. Mintha az erisziek farkasai eltűntek volna, mint szürke szamár a ködben! - sóhajtotta.
 Windstream sértetten kaffogott vissza a hirtelen őt leszóló lénynek:
- Mit tudod Te hogy értettem, amit mondtam?! Nem értetted! Akkor meg miért oktatsz ki? Egyébként én azt hittem csak Ti lesztek itt, idegenek nem! - adta az aggódót.
Elképedten meredt a semmiből mellette termő unikornisra. Olyannyira elképedten, hogy még a szája is kinyílt, és egy ideig csak hebegett-habogott.
- Frostigas? Te vagy az? - kérdezte végül, amikor beugrott neki a név.
Aztán lassan követte lefelé a mén tekintetét, addig a lábáig, amire sántított. Keserűen, unottan válaszolt az udvarias kérdésre:
- Felőlem megnézheted, de nem fogsz látni rajta semmit.....Elkapott egy mágikus vihar.....odafenn.....Fogalmam sincs mit csinált velem, de baj van, ezt értem - remegett meg a hangja. |
 Megfordult az ismerős hangra.
-Ayame?Hát te hogy kerülsz ide?-kérdezte döbbenten.
-Egyenlőre nincs állandó területünk, de emiatt járjuk a Birodalmat, hogy a legmegfelelőbb helyet tudjuk kiválasztani!
Revershez fordult.
-Nincs kedved körbenézni a környéken?-kérdezte a nagy beszélgetésben.
-Szívesen körbevezetlek a falkában is!
 Algon furcsa tekintettel fordult Windstream felé.
-Mi a baj velük!Igen rendes lények!-nézett a fehér farkasokra.
|
- Arilin! Üdv! - *köszönt közelebb érve a kancának.*
- Minden rendben? - *kérdezte, ahogy alaposabban szemügyre vette a pegunit.* - Mi történt? Megtéptek?
*Közben közelebb ért a kancához és kissé lehajtotta fejét.*
- Megnézhetem? |
'Nagyon fáj a lábam' állt meg fáradtan. Nem kellett visszanéznie, és nem is akart. Tudta jól, hogy szinte semmit sem haladt.....
'Hiányoznak a többiek....' kókadt le eddig büszkén tartott feje.
- Hát téged meg mi lelt? - fordult meglepetten Windstream felé. A máskor harcias, morgós nőstény, most szinte védelmet keresve állt mellette összehúzott tartással.
- Vannak itt más idegenek - mormogta kelletlenül a nőstény választ.
Nyxiern erre körbenézett, és fel is tűnt neki két szép fehér farkas középen, de még mindig nem értette:
- Nem tán félsz tőlük?!
- Még mit nem! - csattant fel társa régi hangján - Csak....olyan különsek - tette hozz már bizonytalanul.
Elnevette magát Windstreamen.
- Ha nem tudnám hogy nem lehet, azt hinném megfogtak valahogy!
Windstream erre már nem is válaszolt, hanem a másik irányba révedt.
De bosszankodva kellett észrevegye, hogy néha pillantása csak megindul a fehér hím felé!!!!! |
*Figyelmesen hallgatta a falkavezért, majd mivel egy kis térhez jutott, odébb sétált és feltűnt neki is a három újjonnan érkezett farkas.
Csodálkozva, rajongva nézett körbe újra és újra. nem bírt betelni a látvánnyal, hogy ennyi farkas van egy helyen!*
- Nos, ha őszinte szeretnék lenni, be kell valljam, hogy a véletlen sodort minket a Mezőre. - *ismerte be.*
- Igazán nagyon köszönjük a szíves fogadtatást - *válaszolta még a falkavezérnek, mielőtt az továbbállt volna.
A szél idegen szagokat hozott, így gyorsan körbefuttatta pillantását a környéken és észrevette, hogy ismét új farkasokkal bővült a csapat. Nem kellett néhány másodpercnél több idő ahhoz, hogy tisztán lássa, nem a falkához tartoznak.
Nem tervezett túl nagy jelentősséget nyilvánítani az újonnan érkezőknek, hiszen a régebben ott levő farkasokat sem ismerte még csak névről sem.
Amikor azonban találkozott pillantása az egyik jövevénnyel, furcsán megborzongott. Egy ideig még követte a tekintetével, majd visszafordult a többiekhez. Még a gondolatát is szánalmasnak érezte annak, hogy odamenjen, amikor láthatóan a nőstény "menekülésként" ment egyik társához.*
*Frostigas már jó ideje lépkedett a mező határában, de láthatóan senki sem figyelt fel rá. Nem rajongott a farkasokért és nem is igazán vágyott a társaságra, így a csendes, nem figyelemfelkeltő haladás mellett döntött.
Egyenletes, hosszú lépteivel gyorsan haladt, miközben orrlyukaiból fagyos levegőt fújt ki, függetlenül attól, hogy nem az Örök Tél Birodalmában járt. Csak pár napja jött el onnét, de már hiányzott neki a jólismert tájt. Idekinn, ahogy a mezőn is, szúrta a szemét a sok, harsogó szín.
Kellemesen merengve haladt előre, amikor megpillantott egy ismerős alakot. Lassított, majd meg is állt. Pár pillanatig csak nézte a lényt, de nem, nem tévedett... Arilint látta a fűben botorkálni. Furcsa látványnak tűnt, ahogy az egy szem peguni a farkasfalkától bicegve távolodik.
Ismét kifújta jeges lehelletét és egy gyors döntés után biztos léptekkel megindult Arilin felé.* |
- Ömm, nos hát...én...azt hiszem igen, még maradunk - hebegte zavartan a választ az utolsó kérdésre, ami kicsit meglepte.
- Van állandó területetek? - kérdezett most ő.
Meg-megállva óvakodott a szárnyas lény mögé.
- Syrena? - kérdezte remegő hangon, miközben a teste is remegett az izgalomtól.
Windstream befejezte sétáját a tábor körül, és már épp visszaügetett volna Ayame II őrzésére vagy Nyxiern mellé, amikor megtorpant, mintha gyökeret vert volna!
Csak egyetlen szempillantásra méltatta a másik két idegent a falkában, akiket rögtön kiszúrt. De most, szinte véletlenül, újra arrafelé tévedt a pillantása, és egy semmitmondó villanásra találkozott a szeme a nagy fehér hímével. Úgy érezte az a lény a lelkébe lát, és annak az ereje mellett eltörpül minden ravaszsága.......
Hirtelen nagyon furcsán kezdte érezni magát, és szinte sunnyogva sietett tovább, nem nézve fel többé, míg Nyxiernhez nem ért. De azok a zöld szemek parázslottak a fejében, bármire is próbált koncentrálni....Mi történhetett vele?!?!?! |
 -Mi leginkább a veszélyre figyelünk....és mindenről tájékoztatjuk Derondot!
-De persze néha a kölykökre kell vigyáznunk...legalábbis nekem, mikor a szukáknak más dolguk van, vagy kifáradnak.
-Meddig maradtok velünk?-kérdezte-Mi még egy kis ideig biztos itt maradunk és lassan a a vadászatra is sor kerül!
|
- A nevem Nyxiern! - hajolt meg kissé.
- Az elrohanó lányka Ayame II, a szaglászó társunk meg Windstream - intett fejével a megnevezettek felé.
- Ti milyen szerepet láttok el a falkában? - érdeklődött őszintén. |
Syrena észre sem vette az újonnan érkezőket, a Vorstandiakkal volt elfoglalva.
De néhányan a falkából annál inkább felfigyeltek rájuk.
Algon amúgyis unatkozott, gondolta közelebb baktat a hármashoz.
Biccentett.
-Üdv!A nevem Algon!Mi szél hozott titeket?
 Algonhoz még hárman csatlakoztak, és a válasz előtt még biccentettek és beszúrták a nevüket!
-Rokkol....Dironon....Lirtons.....
|
Nyxiern pillogva, de csöppet sem szendén ácsorgott egyhelyben, és figyelte a hatalmas csapatot. Igyekezett meghatározni ki mennyire lehet fontos, ki kivel játszik, és így megtanulni a falka szerkezetét.
- Én megyek - morrantotta - Körülnézek - és szaglászva, tisztes távolságot tartva elkezdte bejárni a tisztást.
- De unalmasak vagytok! - nyafogta, és inkább belesétált az idegen falka közepébe.
Aztán földbegyökereztek a lábai!
'Syrena?' meredt az ismerős farkasra.
|
 Most Rogerék kis csapata állt a szukák mellé, illetve mögé, ahogy Derondo közeledtt.
 -Üdvözöllöket titeket!A nevem Derondo, a falka vezére.Mindig örömmel látunk fajtársakat, de mindig résen vagyunk!Ha valaki rossz szándékkal közeledik, számunkra kis falat....
Félreállt.
-Mivel ritkán találkozunk idegen farkasokkal, örülünk, hogy itt vagytok!
Ahogy befejezte kis üdvözlőbeszédét, arrébb állt, majd várva néhány percet, eltünt.Legközelebb már csak az erdő szélén lehetett látni, ahogy egy falkatárssal beszél.
 -Ahogy a vezér mondta....üdvözlünk titeket!Érezzétek jól magatokat!-mosolygott.
|
Aqene visszatért Revers-hez, ahogy a kanca odébbállt.
Egy pillanatra elmosolyodott, de aztán csak figyelt, hogy miről beszéltek eddig, s hogy hogyan tudna beszállni végre a társalgásba.
-A mezőre még csak most érkeztünk!Muszály volt pihennünk!Másik falkák rontottak ránk folyamatosan és hát, már nem bírtük!
-Nem tudjuk meddig maradunk!Miután a telihold közös vonításáról is lemaradtunk az idegen falkák miatt, biztos, hogy sokáig maradunk!
-És igen!Munkamegosztás van!Nálunk mindenki szabad lélek, oda megy, ahova akar, de a falka mindig szívesen várja vissza!
-Próbáltunk segíteni neki!De elég furcsa jellem volt és már elment!-válaszolta
-Min kellene változtatnia?-vigyorgott-Minden farkas, farkas!És mi szívesen várjuk!
 -És, hogy kerültetek ide a mezőre?-kérdezte Raesha
|
*Revers pillantása hosszan találkozott Aqene-vel, mielőtt a hím odébb állt volna.*
- Mióta vagytok itt a mezőn? - *fordult a körülötte lévő lényekhez.* - És meddig maradtok? Hogy zajlanak nálatok a falka dolgai? Van munkamegosztás? A demokrácia, vagy a diktatúra a találóbb a közösségetek jellemzésére? - *tette fel újabb és újabb kérdéseit.
Nem szégyellte, szeretett volna minnél több dolgot megtudni a falka-élet szokásairól.*
*Megrázta bundáját.*
- Vorstandi vagyok - *válaszolta egyszerűen* -, de remélem, ez nem változtat semmin.
*Revers egyik pillantásával követte Aqene-t, így felfigyelt a pegunira. Ha nem lett volna kíváncsi, késöbb biztosan úgyis észreveszi a kancát, hiszen hangja élesen hasított több ízben is a levegőbe.
Revers tekintete elhomályosult és hangja fátyolossá vált.*
- Mi történt Vele? - *fordult a többiekhez, hátha Ők többet tudnak Nála, elvégre egy falkában gyorsan kellett, hogy terjedjenek az információk.* - Nem kellene segíteni Neki? |
Felháborodottan belenyerített a lila lény képébe:
- Még te jössz itt nekem azzal, hogy micsoda szörnyűséget csináltam? Nem látod, hogy mozogni is alig tudok? Épp azért megyek el, hogy ne kelljen a közeletekben lennem és ne kelljen tűrnötök! - gúnyolódott.
- Elvégre ti tökéletes, meg-nem-értett, bujdokló, békés, udvarias farkasok igazán nem érdemlitek azt egy sérült pegunitól, hogy közölje, ha valaki oktalanságból ártott neki, mi?! Mindenről csakis én tehetek, mi? Ti nagyszerű, jóindulatú csodatévők! Hogyis képzelhettem, hogy hagytok pihenni, miután bajba estem! Neeem, inkább jöttök, faggattok, hülyének néztek, leszóltok, gúnyolódtok, felállítotok, mikor épp nem arra van szükségem, és mikor mennék, még hibáztattok! MIt érdekel engem az a kölyök? A tiétek, nem? Hát akkor törődjetek vele, vigasztaljátok meg! Ha meg csak hurcolásszátok össze-vissza, ne csodákozzatok rajta, hogy egy néma, félbolond mamlasz! Tehetek én róla, hogy tapintatlan és neveletlen? Ti meg még meg is köszöntetnétek velem, hogy varázsolgat, amikor fájdalmaim vannak?! Ó már értem! Ti is épp olyanok vagytok, mint ő! Ezért nem nevelitek arra, hogy egy beteget hagyjon békén és ne próbálkozgasson, mi?! Tehetek én róla, hogy a jogos leszúrásom miatt most megsérült a túlérzékeny lelkecskéje? Ez a te dolgod!!! Meg a többi felnőtté! Hogy néha tűrje a kritikát is! Az nem jó senkinek, ha csak babusgatjták, és mindent ráhagynak! És mit akarsz tőlem, he? Ha egyszer nem is engednél a közelbe... - szúrt oda még egyszer. |
Senki nem tudhatta mi járt Arilin fejében, de biztosan nagyon meglepődött, mikor hirtelen megjelent előtte egy nem túl barátságos kinézetű, lila farkas.
 Astor nem vicsorgott, mégis látszott rajta, tudja mi történt, s nem nagyon tetszett neki.
-Üdvözöllek Kisasszony!-kezdte nyugodtan, kicsit gúnyosan-Csak gondoltam szülok, hogy igazad volt!Még sérületlenül sem engednék a közelembe ilyen lényeket, mint Te!Az a kölyök segített rajtad!Lehet, hogy ez neked nem ér semmit, mégis tetszettél neki, s megsajnált!Bár gondolom, szerinted a farkasok olyan buta, agyalágyult, semmirekellő, gyilkos, nem ebbe a világba való dögök....fel kell világosítsalak, ez sok pegazus és unikornis szerint sincs így!
-Jah és elfelejtettem!Mesélj!Ki is az elmeháborodott?Ugyanis Toronto, az a kölyök azóta is csak, bámul maga elé, s nem mozdul!-mondta ezt el Astorhoz nem illő nyugodsággal. |
- Én vagyok szörnyű? Ti vagytok szörnyűk! Ki kérte, hogy idegyere? Ki kérte, hogy miután idejöttél, okoskodj nekem és röhögj rajtam? Végig oktatgattál! Miért?! Nem vagy az apám, nem vagy a barátom, a nevelőm, a mentorom, vagy akár csak a jó ismerősöm sem vagy! Te szerencsétlen! Ha te lennél sérült, te tűrnél ilyen lényeket magad körül? Akik csak bölcselkednek? Menj a pokolba! Takarodj! Gyilkolj, falj, törődj a kölyökkel, aki szintén elmeháborodott lehet, ha képtelen rájönni, hogy azért fekszem, mert nem tudok állni! - sikítozta hisztérikusan, aztán megpördült, és kínlódó, de megállíthatatlan léptekkel otthagyta a pihenést, a füvet és mindent, ami gyógyulást ígért neki. |
Meglepetten nézett fel a kancára, majd megingatta fejét.
-Szörnyű vagy!Kár volt veled egy percig is foglalkozni!
Nyakába dobta Torontot, majd megfordult, s faképnél hagyva a kancát, elindult vissza a falkához. |
Keserűen elnevette magát, ami nagyon nem illett se a külsejéhez, se igazi énjéhez.
- Nem bízom a farkasokban! - ripakodott a nagy hímre, majd kifajadt a fehérszemű kölöyknek:
- Köszönöm, köszönöm, köszönöm! Ezt akartad? Kösssz! Talpraállítottál, amikor szinte mindenem fáj! Nagyon köszönöm!
Mérgesen nézett újra a nagyobbik lényre.
- Nálatok minden kölyök úgy varázsolhat sérült idegeneken, ahogy csak akar? Nem is nevelitek őket? És még bízzak meg benned?! |
[259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Hamar ideértek.Mikor ledobbantott szárnyait oldalához igazította.Az eget kémlelte ,hogy mikor érkezik meg a kanca.
Óvatosan ránehezedett lábára, és elképedten próbálgatta a járást rajta.
Ayame II. elképedt, hatalmas kerekedett szemei megteltek vad örömmel, és szélesen elvigyorodott. Meg sem próbálta leplezni, hogy mennyire örül egy ilyen biztos pontnak: a múltban is ott volt, és most is itt van!
- Szerintem a mi falkánk, már ha van, az új társaink körében, elég jól elbújhatott. Kéthavi kereséssel sem mentünk semmire. Mintha az erisziek farkasai eltűntek volna, mint szürke szamár a ködben! - sóhajtotta.
Windstream sértetten kaffogott vissza a hirtelen őt leszóló lénynek: