Témaindító hozzászólás
|
2007.08.23. 13:17 - |
Lunur lassan sétálgatott a Tundrán.Legjobb "barátnőjét", szinte testvérét kereste, Arast.Úgy volt, hogy itt találkoznak.Sajnos rá kellett jönnie, hogy Aras még messze jár.Úgy döntött addig pihen egyet.Bemászott egy nagyobb fenyő alá és lefeküdt, de semmiképp sem aludt el. |
[65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
-Előbb elárulhatnád, hogy ki az a Kadmosz! |
- Ó, hát tudjátok! - mondta vidáman, aztán rájött, hogy valószínűleg nem tudják....
- Hát....Azok a pegazusok, akikben kevés a mágia, vagy nem normális pegazusvarázst birtokolnak, esetleg teljesen passzív erőt, gyakran nem tudnak repülni......Elvesztik ezt a képességet. Ha egy pegazus tud repülni, akkor teljesen normális, ép máguslény! Átmenetet képeznek a meglepően kis szárnyakkal élő pegazusok, a szellemszárnyasok és még folytathatnám....Hisz a Mágia végtelen! Döntsétek el például Kadmoszról, hogy hova számít! |
A szárnyára nézett.
-És hogy lehet felfedezni?
|
- Én sem! És ez veszélyes is, mert ahogy öregszel, valamennyire mindig nő az erőd, és ha egyszer bajba kerülsz és kitör, úgy hogy nem tudod kontrollálni, Te is belepusztulhatsz! Jobb lenne inkább felfedezni. Arról nem is beszélve, hogy gyakorlással lehetünk csak igazán erősek!
- Egyébként mindenképp van varázserőd, mert passzív pegazusokban is úgy lehet lemérni, hogy milyen a szárnyuk - mondta magától értetődő hangon. |
-Nem!Még sosem varázsoltam!-mondta
-Már úgy gondolja nincs is varázsereje, de szerintem ez nem igaz!
|
Csodálkozva nézett Arasra.
- Nem tudod? Hogyhogy? Még nem varázsoltál? |
-Na ugye!-lökött vissza-Nekem a Jég és hó!
-Én nem tudom!-mondta már természetesen, már megszokta.
|
- Ó, higgyétek el, történtek már nagy tévedések elemekkel kapcsolatban! Bölcs dolog előbb kérdezni! Sokszor ért már emiatt rossz véget egy párbaj vagy kaland.... - csendesedett el.
- Nektek mi az elemetek? - próbált élénkülni. |
-Ez egyértelmű volt!Lunur!-viccelődött Aras és meglökte a vállával Lunurt.
-Jól van na!De inkább nem mondtam hülyeséget!-mosolygott.
|
- Hó - felelte kedves mosollyal, tömören. |
-Mi az elemed?-kérdezte szinte azonnal! |
Elmosolyodott.
- Engem ilyennek neveltek! A bátyáim és a szüleink nagyon....vigyáztak rám mindig, a szó minden értelmében! Gondosan neveltek, a gazdám nem is nagyon mond soha semmit, csak vigyázzak magamra. Persze, ezt meg is teszem! De itt nincs is semmi veszélyforrás nekem...általában! |
-Ahogy eddig megismertelek, szerintem nem vagytok furák!szerintem aranyosak vagytok!-mosolygott. |
Szárazon elmosolyodott.
- Sokan pedig rossz véleménnyel vannak rólunk....Mondjuk nem csodálom, elég bohém a közösségünk...A gazdánkkal az élen, aki még néha rá is játszik! Sokan nem értenek....majd meglátjátok, ha például a bátyáimmal találkoztok...vagy a többi társammal. |
-Tyűha!Még nem találkoztam Eriszivel!
-Még senkivel nem találkoztunk, Lunur!Emlékszel?-viccelődött.
-Jaj!Jól van na!De olyan jó, hogy először Eriszivel beszélhetünk.
-Hát igen!Jó, hogy nem valami vadállattal találkoztunk!-nevetett.
|
Elmosolyodott.
- Jó hallgatni! Szeretem a békét és boldogságot....Én eriszi vagyok. |
-Nekünk is!De tudom, hogy timi sosem adna ki a kezei közül!És mindig vigyáz ránk!
-Nekem nagyon tetszenek a mostani társaim!-elmosolyodott és Lunurra tekintett-De Timi is nagyon kedves volt!Remélem jól megleszünk!
-Biztos, hogy meglesztek!-Hóreményhez fordult:
-Mi Afraiak vagyunk!Hát Te?...ja és bocsi, de ha Mi ketten vagyunk szeretünk beszélni!-mosolygott Arasra. |
- Az árvák mindig is a legnehezebb sorsnak "örvendhettek" - jegyezte meg szomorúan.
- Sok társam való onnan.... |
-Azthitték az Árvaházba tartozom még!Nem akarták elhinni, hogy már van gazdám!
-Ott ahol mi járunk be, ott mindig ezt csinálják!-mérgelődött.-De fő, hogy itt vagy!-mondta már boldogan.
-Azthittem nem fogok bejutni!
|
Csodálkozva nézett a hirtelen feltűntre, még csodálkozóbban hallgatta.
- Én Hóremény vagyok - hajtott fejet.
- Hogyhogy nem akartak beengedni? |
[65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|