Témaindító hozzászólás
|
2007.11.30. 18:44 - |
-Milyen szép itt.Jó hely.Látod tudtam én hova kell jönni-mosolygott hugára
-Igen szerintem se rossz.-nézett körbe
-És igen jó illat van-nagyot szippantott a levegőbe
|
[49-30] [29-10] [9-1]
-Nem éppne...nekünk szüleink nem voltak-most egy könnycsepp gördült le a szemén |
Megértőn bólogatott.
- Benneteket is elkapott a Sötétség? Rég volt ez már, de szerintem örökre velünk marad az emléke... |
-Nekünk sincsenek túl jó emlékeink!-vágta közbe
-Mi is elejtettünk már pár könycseppet |
- Üdv! - köszönt udvariasan, mosolyogva.
- Voltaképp erre tévedtünk, és elkapott minket az Emlékezés Fuvallata... - magyarázta gyorsan, takarva húgát. De Neeka még mindig olyan szomorú volt, hogy Lothela aprót sóhajtott, és folytatta:
- Nekünk van néhány rémes emlékünk....Sajnos valahogy épp őket idéztük fel... |
-Üdv!-vidáman mondta mivel végre társaságra találtak
-Hogy-hogy erre?-érdeklődött utánuk
-Üdv-mondta halkan közben Liara |
Átkarolta nyakával a síró Neekát, amikor észrevette, hogy idegenek közelednek! Gyorsan húga elé állt, aztán vette észre, hogy nem valószínű, hogy bármitől tartania kellene.
- Üdv! - köszönt előre hangosan, meghajtva fejét.
- Szedd össze magad - súgta hátra a sárga lénynek. |
Kiara látott mozgolódást ott nem messze elindult abba az irányba.
-Te is jössz?-kérdezte hugát
-Mert én kiváncsi vagyok ki van ott.
-Hát legyen...-vette rá magát |
Neeka könnyeivel küszködött. Neki ez a hely kevés szép emléket hozott......
Lothela szándékosan megszakította a kettőjük körül látható képek sorát. Ő ismerte a szüleiket, nemcsak rossz emlékeket őrzött róluk, csak épp most képtelen volt előhívni! A Fuvallat nem tudta az ő emlékeit megjeleníteni!
Elszántan rángatta elfelé húgát.... |
-Milyen szép itt.Jó hely.Látod tudtam én hova kell jönni-mosolygott hugára
-Igen szerintem se rossz.-nézett körbe
-És igen jó illat van-nagyot szippantott a levegőbe
|
[49-30] [29-10] [9-1]
|