|
Témaindító hozzászólás
|
2007.09.28. 23:31 - |
 Változás úgy döntött kipróbálja mire képes.Még nem tudta mire számítson!Ahogy az ügyességi útra ért, csak egy nagy pusztát látott.Miután körülnézett, és nem látott semmit, egyszercsak kezdtek láthatóvá válni a külömböző akadályok.
Volt ott ugró akadály, bújó, mászó, gyorsasági és még nagyon sok féle, kifejezetten unikornisoknak.
Változás egy pár másodperces koncentrállással kezdett felkészülni az akadályokra, és persze átgondolni a menetirányt. |
[75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
 Furcsálta, hogy Black Kill soha egy szót sem szól.Meg az egész kanca...olyan fura volt....
Rezory kezdte átgondolni, hogy jól döntötte ott a tónál....
 -Nah nem!-mérgesedett be-És ezt még hányszor akarod eljátszani, hogy a vízhalál szélére lépsz?Nem gondolod, hogy addig kísérgetlek, amíg meg nem találunk valakit, aki talán nincs is a birodalomban?
-Mi lenne, ha megvárnád valahol?Vagy más keresné helyetted? |
 Esőemlék csak kapkodta a fejét a két mén közt, aztán nagynehezen megszólalt:
- Sajnálom - mondta halkan, behúzott nyakkal Rezorynak, aztán a másik lényhez fordult fektében:
- Köszönöm. Megmentettél. Az én nevem Esőemlék - mondta halkan, fejet hajtva.
Aztán összeszedte magát, minden lelkierejét, és talpra kecmergett. És felkapta a fejét, hiszen csak most jutott el tudatáig Quadras szavainak teljes értelme!
- Én nem mehetek valami tágas és vizes helyre! Meg kell találnom Esőleányát! Csak ő segíthet! - nyerítette tiltakozva, feját rázva vadul. |
-Az vagy!A Varázslat ami elszabadult.....
-Qadras vagyok, de velem egyenlőre ne foglalkozz!Előbb próbálj meg felállni!Veled maradok majd addig, amíg valami tágas és lehetőleg vizes helyet nem találunk!-mondta a kancának.
-Jól teszed!-morogta, s bár ez Qadrasnak szólt, a mosrgást mégis Esőemléknek szánta. |
Esőemlék lassan ébredt fel. Nagyon lassan. Mindene fájt, így összehúzta magát, mintha menekülni akarna, de nem sikerült...Az élet késekkel szurkálja vissza magát oda, ahonnan kiszorították! A víz egyszerre fájt, ahogy körbecsordogálta a semmiben, ahol feküdt, és egyszerre éltette őt.....Aztán mintha megütötték volna, ő felébredt a kemény talajon egy kis zivatar alatt! Elkerekedett szemekkel, döbbenten nézett körül, és kábasága hamar tovatűnt, ahogy feltűnt neki, hogy nincs egyedül....És néhány lényt ismer is....
'Dehát...nem vagyunk a fenyvesben.....Akkor mégis hogy lehetséges ez?' hüledezett. Nem hitte, hogy álmodna...
Egy pillanatig fel akart pattanni, de rá kellett jönnie, hogy erre nem képes. Így fekve maradt, mint valami béna csikó. De őszint szólva nagyon jólesett a hűs, vizes talajon......
Zavartan szólalt meg:
- Mi történt? Azt hittem elhagytam a fenyvest....Nem értem....Talán valami varázslat elszabadult volna?
A fémmaszkos idegenre pillantott.
- Mi még nem találkoztunk.... |
 Egy halvány körvonal jelent meg a távolban.Aztán egy fekete pacává olvadt.Szép lassan kirajzolódtak Black Kill vonalai.Ügetve közelített a lények felé.Pár perc múlva odaért.Biccentett a lényeknek és Rezory mellé lépett.
|
Rezory épp az utolsó pillanatban lökte arrébb Esőemléket, de az ugrás így is egy elvétett mentőakció volt.
A baltaszerű inga pont Rezory oldalába vágódott.Rezory hatalmasat repült.Nagyot puffant homokban, s utána nem állt fel.......
........Két fekete lény feküdt a gyakorlópályák egyik legveszélyesebb pályáján, tehetetlenül.De egyszercsak Rezory oldalán fekete ködcsíkok kezdtek csúszni-mászni, mígnem a seb helyén egy apró heg maradt csupán.
A csődör lassan felállt.Megrázta magát, majd körülnézve a kancához ügetett.
Qadras vágtában érkezett a gyakorlópályákhoz.Azonnal a két lény felé vette az irányt.Ott megállt, s biccentett Rezorynak.
-Kössz, hogy elöttél!Különben az egész eriszi társaság rajtam veri le a tudatlan kancájuk halálát!
-Azért vagyunk társak, hogy segítsünk egymásnak!-mondta, majd egy kisebb esőt idézett föléjük.Zápornak volt mondható, mégis lassanként patakokat ereszthetett volna útnak. |
Esőemlék nem értette mi történik vele! Minden homályos és bizonytalan volt körülötte, ahogy tántorogva küzdötte magát előre. Zúgott a feje. Minden lépésért megszenvedett. és keserűen kapkodott levegő után. Azt sem tudta hová került a Mágia zavaros útvesztőjében, hiszen ez biztosan nem a fenyves volt! Tudta, hogy meg kell keresnie Esőleányát, de nagyon félt, hogy belebukik az útba....Szabad akart lenni...de úgy érezte mindjárt összeesik, és a cél még nagyon-nagyon messze volt.....
'Hát nem sikerülhet?! Hiszen nemrég még víz mellett voltam!! Mi történik velem?!' sikoltozták fejében a gondolatai, de ezek is egyre jobban szétcsúsztak. A lábai viszont kitartottak, ahogy makacs akarata és öntudata szikrái egyre hajtották előre.
Aztán valami hatalmas csapást mért az oldalára, megtántorodott, elzuhant, és csak azt látta, hogy mindenféle eszköz jelenik meg körülötte, és egy súlyos inga újra felé száguld.... |
Változás lihegve lépett ki a pályáról.
-Sajnos mennem kell!Hív a gazdám!-mondta sajnálkozva a kancának, amjd elvágtatott.Háta mögött hagyta a pályákat...lassan elnyelte a homály. |
Változás előtt lassan megjelentek az ugró akadályok.Elég változatos volt.Az elsők sima lóversenyre is elmehettek volna, bár elég magasra felemelkedtek a lécek úgy az ötödik akadály felé már.
Az utána lévők viszont elég érdekesnek tűntek.A sima ugrások után biztosan pihentetésnek szánták a földből ki"robbanó" óriási tűskék sorozatát amik fel másodperc után rögtön visszahúzódtak.Ezekből a sorokból úgy 4-5 sor lehetett, de utána kezdőttek csak az igazi izgalmak.Egy 1 méter körüli léces akadály lehetett, de a léc nem fából volt, hanem vasból, a vasból pedig hosszú tüskék álltak ki.És így tovább.
Változás nem azért volt itt, hogy végig sétáljon és egyenként elemezze az akadályokat.Bár az eszetlenség se az életcéljai közé tartozott.
Egy hatalmasat sóhajtott felkészülés képpen, majd elindult.Az első egy-két akadály simán ment, de az utána következő óriási akadály elég közel volt.Meg kellett állnia, hogy hátrébb menjen és nagyobb lendülettel kezdjen neki.Neki is kezdett az akadálynak, de nem volt olyan könnyű ahogy látszott.Változás az utolsó pillanatban, mikor már a levegőben volt, félrefordította magát, vagyis szó szerint átvetette magát az ugráson.Oldala súrolta a lécet de az nem esett le.Sőt, meg sem moccant.Viszont ahogy leért elbukott.A saját lendülete vitte előre, de már nem lábon volt.Csak csúdzott, és kapálózott, hogy álljon meg, hiszen a következő a földből feltörő hegyes fémtüskék voltak.Szerencsére a tüskék előbb feltörtek a földből és a mén csak azok oldalának verődött neki.... |
 -Jaj, persze, ne haragudj! -*mentegetőzött zavartan, majd félreállt.* -Nem akartalak megzavarni a gyakorlásban!
*Csöndben állt és némán figyelte a mént.* |
| -Jah!Asszem, de ha nem haragszol, nem beszélgetni jöttem!-mondta közönyösen, azzal az ugró akadályok elé állt. |
| -Talán igazad van. -*ismerte be szemlesütve.* -Ez azonban még nem változtat a tényen, hogy izgulós vagyok. Nem is tudom, miért. De ha nyílvánosan kell produkálnom valamit, egyszerűen ledermedek. Azt hiszem, ezt hívják lámpaláznak, nem? |
-Izgulz?-kérdezte, közben visszafolytotta mosolyát.
-Minek foglalkozol a többiekkel?-kérdezte
-Senkit nem érdekel, hogy mit gondolnak rólad, vagy amit csinálsz!Én legalábbis így vagyok vele. |
-Talán majd egyszer, igen. -*bólintott.* -De biztos nem most. Idefelé láttam, hogy többen is gyakorolnak arrafelé. Túl sokan vannak, és idegen társaságban nehezebb koncentrálnom. Tudod, kicsit lámpalázas vagyok. -*szégyenlősen elmosolyodott.*
-Azt hiszem, egyenlőre itt maradok. Persze csak ha nincs ellenedre. |
-Igaz!Szárnyak nélkül könnyebb lenne!
-Akkor elmész a Szélcsövekhez?-kérdezte |
-Á, nem, nem hiszem. -*tiltakozott riadtan.* -Azt hiszem, ez nem nekem való... Talán majd inkább a szélcsöveknél próbálok szerencsét.
*Kicsit nézegette még a pályát.*
-Tudod, könnyebbre számítottam. Ez valahogy túl... ijesztő. Meg aztán félek, hogy a szárnyaim csak akadályoznának. |
-Üdv!-kapta fel fejét egy hangra.
-Öhm...már kivégeztem!Izgalmas volt...kipróbálod?-kérdezte. |
*Whella finoman lehuppant az ügyességi út előtt elterülő, kifejezetten a gyakorlás előtti felkészülésre kialakított sík térre, és megrázta magát.
Összehajtogatta szárnyait, és az élesen lengő pengékkel felszerelt folyosóra meredt.*
'Áh, ez nem nekem való...!' suhant át az agyán, ám akkor hirtelen észrevette a tőle nem messze ácsorgó, színes, tarka-barka egyszarvút.*
-Öhm... üdv! -*köszönt kissé bizonytalanul.* -Ide készülsz? |
"Ez gyors volt "Barátom"!Viszlát!"-nézett furcsán az unikornisra!
"Egyébként Változás vagyok!És Te?...Őőőm Béla..."-hülyéskedett magában, mert az unikornis minden szó nélkül távozott.
"Mindegy!Én maradok!" |
 Látta, hogy a lény befejezte az edzést a folyosón. Kicsit töprengett, majd végül csak döntésre jutott.
Ügetni kezdett el ettől a vidéktől. |
[75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Változás úgy döntött kipróbálja mire képes.Még nem tudta mire számítson!Ahogy az ügyességi útra ért, csak egy nagy pusztát látott.Miután körülnézett, és nem látott semmit, egyszercsak kezdtek láthatóvá válni a külömböző akadályok.
Furcsálta, hogy Black Kill soha egy szót sem szól.Meg az egész kanca...olyan fura volt....
-Nah nem!-mérgesedett be-És ezt még hányszor akarod eljátszani, hogy a vízhalál szélére lépsz?Nem gondolod, hogy addig kísérgetlek, amíg meg nem találunk valakit, aki talán nincs is a birodalomban?
Esőemlék csak kapkodta a fejét a két mén közt, aztán nagynehezen megszólalt:
Egy halvány körvonal jelent meg a távolban.Aztán egy fekete pacává olvadt.Szép lassan kirajzolódtak Black Kill vonalai.Ügetve közelített a lények felé.Pár perc múlva odaért.Biccentett a lényeknek és Rezory mellé lépett.
-Jaj, persze, ne haragudj! -*mentegetőzött zavartan, majd félreállt.* -Nem akartalak megzavarni a gyakorlásban!
Látta, hogy a lény befejezte az edzést a folyosón. Kicsit töprengett, majd végül csak döntésre jutott.