|
Témaindító hozzászólás
|
2007.12.21. 13:50 - |
 Isisse lassan lépkedett a hely felé. A lábánál megállt, és egy nagyot szippantott bele a levegőbe, majd lefeküdt pihenni.
|
[82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
 Megrázta a fejét.
- Nem! Nem is vagyok itt olyan régen, hogy ellenségeim lehessenek. De a kocsmában mindennaposak az ilyen csetepaték. Ez a falucska nem sok szórakozási lehetőséget kínál, főleg nem ilyen lényeknek, akik munka után is tele vannak erővel.....Hát így vezetik le a fölös energiát!.......
Prüszkölt dühében.
- Igazán kereshetnének már más szórakozást! Jó nagy kárt csináltak nekem! Repülés nélkül......pocsék az élet......... |
Isisse egyenesen Daclose után ment, majd bevágott mellé. Már rég meg akata kérdezni, de nem tudta, mit szól hozzá Daclose.
- Már régebben is találkoztál a tegnapi verekedőkkel? |
Bólintott.
- Rendben, akkor menjünk! - nyerítette, és elindult kifelé. Az ajtóig senkivel sem találkozott, de ott egyenest a tegnapi bajkeverőkbe futott bele! Jónéhány percig bámulták egymást, de végül a lények félreálltak a nagy mén útjából.
Daclose kivezette Isisse-t, még egy vérfagylaló pillantást váltott a lényekkel, azután lendületes ügetéssel nekiindult a hegyre vivő, emelkedőn futó útnak. |
-Akkor ha nemj zavarlak, veled tartanék. Repülni én magam sem tudki, szóval azzal nem lesz baj :D |
A szárnyára nézett és elfintorodott.
- A szárnyam most nem való az itteni légviszonyokhoz.....Alighanem kisebb sétát teszek a hegyre, de persze nem túl magasra.......A platók is rejtenek egyet s mást a törpök szerint. |
-Megtudhatom, mi a terved mára? |
Bólintott.
Aztán némán a lángok játékra meredt a kályhában. Nem tudta mit mondhatna még. |
-Nem úgy értettem. Nem akarlak visszahúzni. Hisz midennek oka van. Ennek is. A medélt pedig, ha nem baj eltenném. Valakinek még lehet rá szüksége. Telán odaadom Isisiének. A sajátját úgyis elhagya- erre elmosolyoditt. Eszébe jutott csikója pajkos ugrabugrálása a parton. Ott hagyta el a medált is. |
Biccentett, némileg elborult szemekkel.
- Emlékszem még az ireszi szokásokra, de mostmár eriszi vagyok. Nem szeretnék a múltban élni.
Tollai közül elővarázsolta a régi medált, és Isisse elé tette.
- Nekem már nem kell. Valóban, nem voltam túl soká veletek......de majd az idő megszoktatja velem a történteket......Vándorlok én most is....Jó ez az élet. |
-Értem, mire gondoltál. Pedig így van, vándorlok. Egész életemben. Mint mindenki nálunk. Ez olyan szokás-féle. De ezt Te is tudhatod, hisz egy kis ideig Te is közénk tartoztál. De ezek szerint nem elég ideig. Még most is vannak köztünk olyanok, akik nem is tudják, valójában kik tartoznak közénk. Hét, igen. Ez a vándorló életmód egyik nagy hátránya. De szerencsére azért ha baj van, a medál odavisz ahhoz, akinek szüksége van segítségre. Mégha azelőtt nem is taálkoztunk. |
Megrázta a fejét.
- Azt hittem csak mostanában kóborolsz, itt, a Vadvidéken, és nem egész életedben. Én valóban sosem mondhattam egy biztos vidéket sem otthonomnak, azt nem hittem volna, hogy Rád is ez vonatkozik..... |
-Igen. De ezt már említettem. De mindegy. Sőt, te is mondtad, hogy szintúgy vándor vagy.- mosolygott |
- Vándor vagy? - kérdezte kissé csodálkozva. Valahogy nem hitte el első látásra.... |
-Kicsit kemény volt az ágy, de nem baj. Úgyis megszoktam a kényelmetlen alvóhelyet, hiszen nem minden éjjelre találok alvóhelyet. |
Megmozgatta a szárnyait, és fejét ingatva válaszolt:
- Elment....Pihenni pihentem. Veled mi a helyzet? Milyen volt itt az első éjjel? |
-Jó reggelt neked is! Hogy aludtál?-mosolygott kedvesen |
Daclose nagy nyújtózással ébredt. Össze is rándult a tegnapi verekedésben szerzett zúzódásoktól.
Felkelt, végignézett magán, majd hanyagolva a további gondolatokat és önsajnálatot, lement.
Isisse már ébren volt, és odalenn melegedett. Itt, a házban így hajnalonta langyosnak lehetett csak nevezni a levegőt, odakinn meg csonttá lehetett fagyni.
- Jó reggelt - köszönt kissé rekedten, és ő is a kályha mellé állt. |
Reggel Isisse korán felébredt. Lent, az egyik kályha mellett várta meg Dacloset. |
Belépett a kis ajtón, ami az ő termébe vezetett, és leheveredett a medvebőrszerűségre, majd hamar elaludt. A többi lény a szobában már mélyen aludt, így a zsúfolt teremben a meleg álom töltött be minden homályos zugot. |
-Rendben. Jó éjszakát! Reggel találkozunk!-Isisse még egy kicsit lentmaradt, és beszélgetett a tulajjal, de nemsokára ő is ment lefeküdni. |
[82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Isisse lassan lépkedett a hely felé. A lábánál megállt, és egy nagyot szippantott bele a levegőbe, majd lefeküdt pihenni.
Megrázta a fejét.