|
Témaindító hozzászólás
|
2007.07.31. 16:13 - |
-Szóval  , itt barangolt Koni és Vad Szél a versenyen!-léptek a Gyönyörök kertjébe.Csodálatos táj volt!Sohanem látott virágok mindenütt, lepkék, gyíkok,s más rovarok ezrei pihentek vagy szálldostak a réten.
-Majd ideküldjük Diadémot!-vigyorgott Kavarkád-Rengeteg feltérképeznivaló nővény van, ráadásul hasonlít a szülőföldjére.
-S jó hely lenne a családjának is!-tette hozzá Nemes.
A kanca bólintott, s felnézett az égre.-Hm, milyen rég volt már együtt a banda!Jócskán csak a tudatalatti képekből és adatokból ismerjük egymást!
-Ne aggódj, egyszer megint lesz "családi gyűlés", és akor mindenki ott lesz!
-Lehet,-bújt párjához Kavarkád...-lehet.. |
[122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
 Hirtelen megkerülték a kanyart....És a járat véget ért a sziklafalnál, ami a Vadvidék határát képezte!
- Kinn vagyunk - mondta egyszerűen, azzal végigmérve a lényt és megállapítva, hogy megmarad, elfordult, és gyors léptekkel elindult az erdő felé. |
 -Akkor csak az ősz lehet!.....Ilynekor is gyönyörű a kert....-mondta gondolkodón és közben körülnézett. |
 -Nekem nincs hatalmam az évszakok felett, ahogy Szélnek sem!-rázta mosolyogva a fejét. |
Jiffy is körülnézett.Látta a virágok kiszáradásának első jeleit, vagyis ő is érezte az őszt.Persze nem volt még biztos abban, hogy az ősz az.Szélrószára mosolygott!
-Te csinálod, vagy eljött az ősz? |
| Bólintott, segyszer csak megérezte az ősz első fuvalatát.Elmosolyodott.Végig nézett a kerten, s mint egy varázs latra, a virágok kicsit lekókdtak, de a napsugár utolsó szívdobbanásaira még szebbnek látszottak! |
*Atencion elméje fokozatosan kitisztult.*
- Csodás!
*Megában megállapította, hogy ez a Vadvidék igencsak vad még... Nem érzett túl nagy vonzalmat aziránt, hogy többször is ellátogasson erre a helyre.* |
| -Igen!Én is sajnálom, hogy elment!-nondta szomorúan. |
Lassan bár, de megállás nélkül haladtak végig a járatokon, míg Honor ismerős meleget és szelet érzett. Csodás érzés volt!
- Lassan elérünk a Birodalomba! |
*Atencion megszaporázta lépteit Honor mellett.* |
icsit szomorúan és furcsálva nézett utána.
-Sajnálom, hogy elmegy!Jó hármast alkottunk!-mosolygott az utolsó szavaknál a kancára. |
 Fülei megrándultak, összerezzent, majd hebegni kezdett:
- Nekem...nekem most....mennem kell!
Azzal földrengésszerű robajt hallatva, száguldó vágtában eltűnt. |
Elmosolyodott.
-A hegy az nagyon jó ötlet!-kiáltott fel.
-Szerintem oda menjünk. |
Nevetett, és bólintott.
- Javaslom a hegyet! Hallottam valami hegyről, az út legvégén! |
| -Végülis ez a Vad Vidék!Nem ismerjük-kacsintott a többiekre.-Szerintem cáfoljuk meg korábbi állításom és fedezzük fel! |
| - Valóban az....Bár nem mesterkélt kissé? Úgy értem....egy fényes mező egy barlangsorozat közepén....Furcsa! Mit tegyünk ezután? |
Mikor beért A Gyönyörök kertjébe azonnal lassított.
-Gyönyörű ez a hely!-nézett körül. |
Nem volt egyszerű elérni ide a járatokban! Megrázta sörényét, amiből kihullott néhány kőszilánk - egy omlás emlékei.....
Horkantott, és először is nagyot hempergett.
- Nem semmi ez a hely! - nyihogta, miután feltápászkodott. |
| Vidáman dobbant le a Gyönyörök kertjében, hogy kifújja magát!Az egész tér valósággal sugárzott a szépségben!Virágok mindenütt, a fű pedig első osztályú-várakozás közben legelészni kezdett, így várta a többieket! |
| - Akkor csak gyerünk, gyerünk! - mondta, és közben ide-oda kapkodta a fejét, főleg hátrafelé. |
*Atencion csak nem bosszúsan tűrte, hogy Honor előre taszigálja.*
- tudok egyedül is menni - *morogta.* |
[122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
, itt barangolt Koni és Vad Szél a versenyen!-léptek a Gyönyörök kertjébe.Csodálatos táj volt!Sohanem látott virágok mindenütt, lepkék, gyíkok,s más rovarok ezrei pihentek vagy szálldostak a réten.
Hirtelen megkerülték a kanyart....És a járat véget ért a sziklafalnál, ami a Vadvidék határát képezte!
-Akkor csak az ősz lehet!.....Ilynekor is gyönyörű a kert....-mondta gondolkodón és közben körülnézett.
-Nekem nincs hatalmam az évszakok felett, ahogy Szélnek sem!-rázta mosolyogva a fejét.
Fülei megrándultak, összerezzent, majd hebegni kezdett: