|
Témaindító hozzászólás
|
2007.07.02. 15:26 - |
 Nagyon fújt a szél a nyílt, füves terepen, de amilyen meleg volt, Tennoio egy csöppet sem bánta.
- Nos, szerintem itt egész jól lehetne gyakorolni a varázslást - jegyezte meg, mivel közel s távol egy lelket sem látott. |
[62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
 Tartotta az iramot Rezory-val,mígnem elérték ezt a vidéket.A szél erősen az arcába fújt,sörényét hátracsapta.Nagyot szippantott a levegőbe.
- Ez a szél a Félelmek Országából áramlik át ide? - kérdezte. |
 Már el is felejtette, hogy nem egyedül van.Mikor végre teljes egészében elérték a rét nyílt szeles részét, nagyon megörült.
-Végre hideg!A Félelem hűvöse....-morgott hangosan. |
 Felemelkedett a levegőbe és követte....
|
| - Nos, rendben. De maradj velem! - mondta komolyan, és elkezdett ügetni. |
| -Az nem baj!Az a jó, ha izgi az út!-hebrencseskedett. |
| - Hááát, az ma már kihalóban lévő dolog....Tudod, a sötét lényeket inkább igyekeznek a Sötétség Birodalmában tartani, ahol élhetik, és éljék is, a saját életüket. De ott még szükség van.....rendfenntartókra. Oda elmehetünk éppen, ha nagyon akarod. De a világ változik, sok furcsasággal találkozhatunk. |
| -Vadászathoz!Mint régen!-mondta reménykedve |
| - Mihez lenne kedved? |
Lidércfény bámulva nézte Tennoio erejét, de aztán csak annyit mondott.
-Szerintem is menjünk máshova!De hova? |
Megint zavarba jött kicsit, de azért lemosolygott a fekete lényre.
- Nos, mehetünk tovább. Az erőnkkel minden rendben, nem kell tartanunk semmitől - felelte, és finom fejbiccentéssel fényt küldött szét a megégett részre a réten, gyönyörű virágszőnyeget terítve szét. |
Elmosolyodott és átölelte Tennoio-t.
-És mort?Mihez kezdünk? |
- Jó! - lelkesült.
Egy elismerő biccentéssel nyugtázta Lidércfény mágiáját.
- Jó tudni, hogy nem változott az erőd! Az enyém is egészen jól működik. Jó páros maradtunk, nem igaz? - kacsintott a pegazus csikóra. |
| -Jójó!-mondta és egy könnyed lehellettel tüzet fújt.Egy baja volt csak, hogy ment túl messzire ment el. |
- Nem volt rossz! - nyerítette elismerősen.
- Most próbálj lángot fújni! |
| -Hát jó!-csak koncentrálni kezdett, és amint kinyitotta száját, egy tűzgömb lett látható benne.Kiköpte, próbálta minél messzebbre, és ahol landolt ott egy helyen mindent felégetett. |
Hosszan figyelte a csikót.
- A Sötétségtől kapott sérülések is megváltoztathatnak.....Varázsoltál azóta egyáltalán? Jobb lenne ellenőrizni! Ellenfél nélkül jó gyakorolni, mert úgy magadra figyelsz! Csak próbálj meg néhány tűzgömböt előhívni, például! |
| -Kedvem van!De hát mit csináljak!Ha nincs ellenfél akkor minek bajlódjak? |
Biccentett.
- Igaz. De az enyém is veszélyes sötét lényekre! Jó is lesz vigyáznom....Itt Te is próbálkozhatsz....Van kedved? |
-Hát a Tiéd biztos nem változott!-mosolygott.
-De az enyém eleve más volt, mint a Tiéd!Az enyém kárt tehet másokban! |
- Itt minden kockázat nélkül lehet varázsolni! Senkinek sem eshet baja....érzem is, hogy rajtunk kívül nincs itt senki. Nézd!
Olyan irányba fordult, hogy Lidércfény mögötte álljon.
Behunyta a szemeit, és pár pillanatig csendben várt, aztán megfeszült.....és a következő pillanatban vakító és pusztító fénysugár robbant elő a szarvából!!!!
Méterekre száguldott, de ott eloszlott.
Tennoio hamar abbahagyta a mágiát, és megnézte mit csinált. Meglepődött.
Ahogy réges-rég, mikor a sárkánnyal harcoltak Lidércfénnyel, most is simbelmyne-virágok nőttek fénye nyomán! A rétben nem is esett kár!
- Hm....Azt hiszem az erőm valóban sajátos....Ha csak a Sötétben tehet kárt, akkor megnyugodhatok a Kitörések felől. Nem mintha vágynék egyre is! - nevette el magát.
Lidércfényhez fordult.
- Tudod, nem voltam benne biztos, hogy nem változtam-e meg azután, ami történt. De úgy látszik megúsztam! Sokak ereje átalakult a Sötétség Csatája után. |
[62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Nagyon fújt a szél a nyílt, füves terepen, de amilyen meleg volt, Tennoio egy csöppet sem bánta.
Tartotta az iramot Rezory-val,mígnem elérték ezt a vidéket.A szél erősen az arcába fújt,sörényét hátracsapta.Nagyot szippantott a levegőbe.
Már el is felejtette, hogy nem egyedül van.Mikor végre teljes egészében elérték a rét nyílt szeles részét, nagyon megörült.
Felemelkedett a levegőbe és követte....