|
Témaindító hozzászólás
|
2007.06.25. 13:36 - |
 Gyönyörű spirálban ereszkedett le a bokrok közé. Halk dobbanással talajt fogott, és becsukva szárnyait körülnézett.
Gyönyörű, óriási virágok mindenfelé!
'Remek!' gondolta, és elkezdte szedni a szárnyai tövébe akasztott tarisznyába a bíbor, fehér, lila, rózsaszín gyönyörűségeket. |
[89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
 Kicsit elgondolkodott.
-Hát kövessük!-mondta felsóhajtva. |
Nyugtalanul bólintott, és már épp indultak volna tovább, mikor az élő inda nyikkant egyet.
Starshine-ban mostmár a nyugtalanság mellett egy kis kíváncsisag is éledezni kezdett. Visszalépett a lényhez, és fürkészve nézte.
-Mit akarsz tőlünk?-kérdezte. Erre az inda-féle lény fejével balra, egy szűk ösvény felé intett. Elindult abba az irányba, majd vissza Starshine-ékhoz.
-Mintha azt akarná, hogy kövessük.-nézett furcsállkodva Méregre. |
Ő is hátrébb lépett párjával együtt.
-Fogalmam sincs, de kerüljük el messzire!-ő nem félt, de nem akart harcolni semmivel. |
Kicsit kezdte elálmosítani ez a sok-sok illat, így aztán majdnem felsikított, mikor egy indának tűnő valami hirtelen leereszkedett elé.
-Mi...mi ez?-hebegte. A rikítóan zöld indának egy szeme volt. |
| Tovább ballagtak.Kicsit unalmas hely volt.Valahogy nem történt semmi.De Méreg türelmesen sétálgatott párjával. |
Bólintott, és továbbindultak. Starshine-nak muszáj volt megállnia és egy hatalmas csókot adnia szerelmének.
Elmosolyodott, és egy kicsit el is pirult. |
Elmosolyodott.
-Látom!-mondta és megpuszilta újra párját.
-Gyere ne zavarjuk!Menjünk tovább. |
Párja mellett haladt, kényelmes ügetésben. Mosolygott. Talán soha életéban nem volt ilyen sugárzóan boldog és gondtalan, mint ebben a pillanatban.
A rengeteg virág, szín és illat pedig csak fokozta ezt az érzést.
Elcsodálkozva nézte, amint az egyik különösen tarka virágra egy kolibri szállt rá. Az itteni kolibrik sokkal színesebbek, de kisebbek voltak, így Starsihe különösen megtisztelve érezte magát, hogy egy ilyen lényt megpillanthat.
-Nézd-bökte meg halkan Mérget, majd a kis kolibrire mutatott. |
Bólintott.
-Mehetünk!-majd mielőtt elindult volna, ő is megpuszilta párját. |
Elmosolyodott.
-Igen. Kifejezetten párás a levegő-dehát ez egy esőerdőben nem is nagy csoda.-mondta, és közben nyomott egy puszit párja orrára.
-Gyere, nézzünk körül! |
Méreg is beérkezett.
Beleszimatolt a levegőbe.
-Igen!Nagyon jó illat van, csak épp meleg!-mondta és közben párjához bújt. |
Puhán ledobbant a sűrű fűbe, és mélyen beszívta a virágok illatát.
-Micsoda illat!-mosolygott hátra kedvesére. |
 -Én is. Szia! |
- Jövök még erre. Szerintem igen - mosolygott a ménre, azzal nyakába akasztotta a kincset érő zsákmányt.
- Örülök, hogy találkoztunk! - intett a lénynek, azzal a levegőbe lendült, és suhanni kezdett az erdő felé. |
| -Rendben van.-bólintott egyetétően Meliot.-és találkozunk még esetleg valamikor? |
Bólintott.
- A teára néhány náthás kicsinek szüksége van. Nem maradhatok. |
| -Jujj. Tényleg elég bántó lenne, ha kiderüni, hogy mundjuk Rubynak egy másik birodalomban egy másik férje van.-gondolt bele Meliot. -És mi lesz, ha megtelik? Elmész? |
- Azt képzeld el mit szól az egyik birodalmi házastárs, mikor a másik birodalmiról tudomást szerez...... - borzongott meg.
- Sámán mesélhetne erről, de jobb, ha elfelejtjük. Kínos volt és nagyon bántó.....
Megrázta sörényét, és a tarisznyára nézett.
- Lassan megtelik. |
| -Az tényleg nem jó. |
Felnevetett.
- Ti jól oldottátok meg! De most azokra gondoltam, akik az egyik Birodalomban hozzámennek valakihez, és a másikban másvalakit választ a szívük! |
[89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Gyönyörű spirálban ereszkedett le a bokrok közé. Halk dobbanással talajt fogott, és becsukva szárnyait körülnézett.
Kicsit elgondolkodott.
-Én is. Szia!