|
Témaindító hozzászólás
|
2007.06.04. 17:21 - |
 A hatalmas, kövekből rakott várfallal körülvett város maga volt az ősi kikötő, de jó ideje bővítgették mindenféle irányban, így már valóban többnek kellett venni egynél.
Bekocogott a kapun, és kipillantott a gigantikus mólóra és az ezerféle hajókra, aiket ide-oda himbált a szél.
Minden út hozájuk vezetett.
- No igen...Az egész sziget felfedezése itt kezdődött.....Talán érthető miért jobb itt benn vihar idején... |
[106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
 -Egy Birodalom járásnyi idő után-mosolygott először, mióta kiléptek a Fővárosból-bizony társaságra van kedve a lénynek!Hogy milyen hosszú idő az ...azt a lénynek kell eldöntenie!
Felkétreckedett a "Dominic"ra, s még ott lekiáltott.-Ha hiányoznék, keress!Én is így teszek! |
Újra ittvoltak hát!
Bementek a mólókra, és Anor hamar ráakadt egy egyszerű hajóra, ami személyekkel, teherrel, üzletelőkkel megrakodva készült indulásra.
- A Dominic jó hajó. Estére a túlparton leszel - fordult Vad Szélhez.
- Remélem találkozunk még..... |
| Felnyíretett helyeslés képp. |
Felnevetett, és vágtázni kezdett.
Így sokkal gyorsabbak voltak, de jópár órába beletelt, mire kirajzolódott előttük az irdatlan városfal.
- Nos, mindjárt ottvagyunk! - kiáltotta nevetve. |
| Mosolyogva vonogatta szemöldökét, jelezve "Már alig várom!" |
Szélesen elmosolyodva indult el a kifelé vezető utcán, majd ráléptek a sziget szívébe vivőre.
- Majd meglátod! Majd meglátod! - felelte rejtélyes és merész hangon. |
| -Menjünk a Fővárosba!Kiváncsi vagyok, hogy tehet túl ezen a városon a kilátójával, egy másik város! |
Mosolygott.
- Visszamenjünk a házakhoz? Vagy esetleg lenne kedved ellátogatni a fővárosba? - csillant fel a szeme. |
| -Megfogadom!-nevetett. |
- Elég kevés hord utasokat, és nagyon ritkák - bólintott.
- És drágák is. De azért előfordul. Szerintem visszafelé pórbáld ki! Kényelmesebb a tutajnál! A máguslényekkel meg hajlandóak alkudni. Bár a parton kissé furcsán kötnek ki...... |
| -Igen!Bár egy tutajjal inkább.Nem tudtam, hogy ide hajók is jönnek!-mosolygott zavartan. |
Bólintott.
- Akkor Te is hajóval érkeztél a szigetre? |
| -Nos, én tudok úszni, de, mint a föld is lassan szét mállik ahogy vízhez ér, én sem érzem magam benne jól.A tengert, meg különösen nem kedvelem!A sója miatt nem tudok belőle inni és szintén a só miatt sem szeretek bele gázolni.Rárakódik a testemre, s elég kellemetlen érzés.Viszket is és kiszárít. |
Szelíden elmosolyodott.
- Én nem is tudok úszni. Mindig a Lég volt a hazám...A Fény, a Nap fénye pedig olyan fontos, hogy nem is merek egy hideg és ennyire idegen elembe elmerülni....Nem hiszem, hogy jó vége lenne...Úgyhogy én csak óvatosan a szélén szoktam maradni! A tenger feletti repülést is mindig nagyon magasan szoktam végezni...úgy biztonságos a számomra.
Megigazgatta a tollait, és kisétált a partra.
- A hűvösét és a szépségét viszont nem tagadhatom: szeretem. Ahogy a friss vizet inni is! |
| -Nos, kifejezetten földpárti vagyok, de a vizet sem vetem meg!Csak úszni ne kelljen! |
Miután kicsit könnyebben kapott már levegőt és izmaiba visszatért az élet, kényelmes, lassú léptekkel elindult lefelé a fellegvár környékéről.
Némi kanyargás után a különböző beszédes nevet viselő utcákon megtalálták azt a hatalmas, széles, kövezett és népes utcát, ami a mólókhoz vezetett.
De Anor nem ment ki a vízre kinyúló kőutakra, amik ezerfelé ágazva további utcaforma hálózatot alkottak, csak épp nem házakkal, hanem a vízben lebegő-imbolygó mindenféle hajókkal szegélyezve.
Oldalra fordult, és áttülekedve a rakodó, ki-beszálló, nézelődő, üzletelő lényeken, elért egy olyan részre, ahol szabadon hagytak némi partot.
A város fala a vízbe nyúlt nem messze tőlük, de itt nem voltak hajók, sem móló, csak kavicsos, lágyan lejtő part.
Anor térdig a vízbe gázolt, és sétálni kezdett a vízben ide-oda.
- Kellemes! Kissé hűvös. De még jól is esik. Te kedveled a vizet? |
| -Terészetesen!-vett egy nagy levegőt.Rég futott így.Sokszor vágtatott, lépést tartva a viharral, de a szív öröm több levegőt igényelt. |
Kicsit kilihegte magát, aztán elmosolyodott.
- Most jól esne egy kis hűvös! Lemegyünk a vízhez? |
| Elnevette magát.-Ne köszönj semmit!A te ötleted volt! |
Értetlen képpel várt, míg Vad Szél leér, nem értette miért szükséges ez.
De mikor meghallotta a kanca kiáltását, vidáman felnyerített válaszul, és levetette magát a mellvéden át. A kanca trükkje egészen jó kedvre derítette! Miért is ne fogócskázzanak?
Szárnyainak hatalmas lendületet adott a zuhanás, és Anor fergeteges kedvvel zúgott az unikornis után! Furcsa verseny volt ez egy ilyen nagy településen, de a mén nem bánta, ők nem ártottak senkinek!
Vad Szél szilaj vágtája sokkal tempósabb volt, mint várta, hatalmas szárnycsapásai valóságos vihart kavartak, de mégis tartotta a tempót!
Zihált, egyre jobban feltüzelte magát, szemei csillogtak, harsányan nyerített, míg végre a foltos lény elé ért, és hatalmas kanyarral ledobta magát elé. Épphogy nem ütköztek össze!
- Jó kis verseny volt! - nyihogta kissé kifulladva, becsukva szárnyait, és meghajolt.
- Köszönöm az edzést! Nagyon...jó volt. |
[106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
A hatalmas, kövekből rakott várfallal körülvett város maga volt az ősi kikötő, de jó ideje bővítgették mindenféle irányban, így már valóban többnek kellett venni egynél.
-Egy Birodalom járásnyi idő után-mosolygott először, mióta kiléptek a Fővárosból-bizony társaságra van kedve a lénynek!Hogy milyen hosszú idő az ...azt a lénynek kell eldöntenie!