Témaindító hozzászólás
|
2007.05.28. 21:03 - |
Némi gyaloglás után átértek egy hatalmas, de óriás fákkal övezett tisztásra. Mindenütt árnyak borultak föléjük.
- Ez jó lesz! - mondta, és megpróbálta leszedni a pelyheket. |
[76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
- Gondoltam tovább megyünk a Varázserdőben, hogy többet lássak belőle. Végülis, ha már itt vagyunk... - *mondta vállrándítások közepette.* |
Könnyedén felemelte fejét, és lenyelte a szájában lévő falatot.
- Hová menjünk? - kérdezte kedvesen. |
*Meglepetten nézett anyjára.*
- Ömmm - *kicsit tétovázott* -, nem megyünk esetleg tovább? - *kérdezte halkan.* |
Legelészni kezdett.
Itt, az erdőben jó volt a fű. |
*Örült, hogy anyja rábízta a döntést.*
- Szerintem elég lesz egyenlőre ennyi.
*Azt nem tette hozzá, hogy semmi kedve a jövőben bogarászni.* |
- Oh - komorult el.
- Pedig ez legtöbbször sikerrel szokott járni....Nos, úgy látszik Te kivételes vagy. Nem látom értelmét mással próbálkozni. Vagy a másik elme-lezárást próbáljuk meg, de az elég nehéz, előbb meg kell tanulnod, vagy felhagyunk ezzel. Rád bízom a döntést. Az biztos, hogy ma tanultál valami fontosat magadról: látod a jövőt, fiam. És ha eléggé koncentrálsz, akkor akár finomíthatod is, egy-egy lényeges dologra szűkítve a megfigyelést..... |
- Nem - *válaszolta tömören.*
- A földre gondoltam, de ezzel csak azt értem el, hogy a képkavalkádból csak a földdel kapcsolatosakat láttam. - *mondta csalódottan.* |
- Mi történt? Sikerült? - kérdezte komolyan, eltüntetve a gömböt. |
*~Jól van, lássuk...~
Az első olyan dologra próbált koncentrálni, ami eszébe jutott: a földre. Tömör, látszólag áthatolhatatlan. Úgy vélte, ez alkalmas lesz pajzsnak.
A gömbre nézett. Amikor közel ért hozzá, megérintette. Ezzel egyidőben igaz, nem sok kép, de megjelent pár történés előtte. Egy közös volt bennük: a föld.
Eltávolodott a gömbtől.* |
- Zárd le az elmédet. Az egyik megoldás, ha egyetlen dolgora gondolsz és semmi mást nem engedsz be. A másik, ha semmire sem gondolsz, kiüríted magad, és ösztönből kapod csak el. Ez utóbbi nehezebb. Talán butaságnak tűnhet, elismerem, hogy azt várom el, kapd el, és közben még zárd is ki a képeket. De ha ezt képes vagy megcsinálni, akkor máskor, mikor valóban szükséged lehet arra, hogy ne öntse el az agyadat egy csomó kép, és nem is kell egyszerre többfelé figyelned, tökéletesen helytállhatsz majd! Emlékezz egy dologra, valami fontosra! Koncentrálj rá! Az lesz a pajzsod!
Felemelte a szárnyát, és előhívta a fénygömböt. |
- Oh. És mit csináljak, hogy ne lássa azokat a képeket? - *kérdezte tanácstalanul.* |
- Folytatjuk. A labdát el tudtad kapni, ha különös hatással volt is rád. Most lássuk, hogy el tudod-e zárni magad a képektől, amiket láthatsz! Kész vagy? |
- Jól, hagyjuk inkább a témát.
*Anyjára nézett.*
- És most? |
Vállatvont, és kedvesen elmosolyodott.
- Fiam! Hisz a Mágia önmagában is mindig változik! Te pedig éppen egy hatalmas kavarodásba születtél bele. Az lepett volna meg, ha nem marad Rajtad nyoma mindennek! |
- Hát ez elég hihetetlen számomra. - *vallotta be.*
- Sosem gondoltam, hogy ilyenféle megtörténhet velem. |
Bólintott.
- Eris eléggé jól ismeri a Birodalom ügyeit. Erasmus nincs köztünk. Egyetlen lényt sem hívnak így. És miért láttál volna egy másik helyet? Ha pedig Erasmus egy múltbeli lény lenne, már hallottam volna róla. |
*Jövőtváró csaknem kellemetlenül érezte magát, amikor anyaj olyan élesen szemügyre vette.
A hallottak után teljesen elámult.*
- H-Hogy? - *kérdezte szinte bénultan.*
- Beleláttam a jövőbe? |
Fejét csóválva hallgatta a történetet, majd mikor fia kérdezett, felkapta a fejét, és élesen szemügyre vette Jövőtvárót. Kis ideig hallgatott, majd így felelt:
- Egészen biztos lehetsz abban, hogy valami történt. De én másképpen fogalmaznék... - szólt lassan formlva a szavakat. Óvatosan folytatta - ...Egy fekete lényt láttál...Majd kettőt...Ami a legtöbb látomásban azt jelenti, hogy jön valaki. Erasmus nincs a Birodalomban....És mivel először egy fekete lénnyel....kezdődött az egész....Tehát őhozzá kötődik a második...Azt hiszem egy új lény érkezését láttad.....előre....Nem történt, hanem történni fog valami! |
*Jövtváró nagy levegőt vett, és elmesélt mindent töviről hegyire, amiket látott. A legapróbb részletet sem hagyta ki.
Amikor a végére ért, várta, hogy anyja biztosan magyarázatot ad erre az egészre, de végül nem bírta ki, hogy meg ne szólaljon.*
- Ki az az Erasmus? |
Kérdőn nézett fiára.
- Mi? Én nem láttam azt, amit Te. Mondd el! |
[76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|