|
Témaindító hozzászólás
|
2007.05.06. 15:45 - |
 Bemlerose lassú, ám de határozott léptekkel haladt a városban. Az egész város csupa fény volt. Rengeteg angyal volt az utcán. De ismerős unikornis vagy pegazus egy sem volt. Bemlerose tovább haladt, hátha mégis talál valakit. |
[186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
 Csodálkozva és kicsit zavartan követte a mént........
|
-Ó Chenoa, miért nem szóltál előbb?-mosolygott.-A közelben tudok egy kis, csendes fogadót...ha az megfelel.
De már fordult is be az utcába, ahol a fogadót látta. |
Reszketegen hátramosolygott.
- Alvóhelyet...Nagyon fáradt vagyok.....Tudod, rég nem pihentem, és bár csodás volt ez az éjszaka, nem bírok már tovább virrasztani....... |
Eddig nem volt megjegyeznivalója, de mikor már kezdtek kiérni a városból, muszáj volt megszólalnia.
-Hová megyünk?-kérdezte végül. |
Chenoa elszántan ment, tempós léptekkel át a városon.
Úgy tűnt keres valamit, de nem állt meg egy pillanatra sem. |
Bár kissé meglepődött a határozott irányon, nem habozott sokáig, és Chenoa után indult.
A kérdezősködés nem az ő szakterülete volt, ígyhát nem szólt, nem kérdezett, merre mennek.
Végülis, neki mindegy volt. |
Bólintott, és határozottan elindult egy irányba - nyugatnak! Épp a sötét ég felé. |
Mikor már nyitotta volna a száját, hogy megkérdezze, most mi legyen, egy, igen bölcs arcú angyal suhant eléjük.
-A gyűlés véget ér, amint a nap felkel...örülünk, hogy megtiszteltetek minket jelenlétetekkel.-szólalt meg kedves hangján.
-Mi köszönjük, hogy itt lehettünk.-biccentett Mithlond. Az angyal bólintott, majd továbbindult...ki tudja, merre.
Chenoára pillantott.
-Induljunk mi is?-kérdezte. Bár a gyűlés helyszíne csodás volt, és nehéz volt otthagyni, de valami halkan súgta, hogy álljanak tovább... |
Nyugodtan bólintott.
Aztán elgondolkozott, hogy most mi is jön......De valahogy nem akaródzott kérdeznie. |
Követte Chenoa pillantását, és valóban: az ég koromfeketéje egyre világosodott.
Ennek láttán az angyalok kezdtek elcsnedesedni, és ahogy Mithlond végignézett, egyre többjük tűnt el, ugyanolyan csillogó porfelhőt hagyva maga után.
-Úgy látom, a gyűlésnek lassan vége...-jegyezte meg bizonytalanul Mithlond. |
Chenoa felnézett. A csillagok elhalványulóban voltak felettük.
- Lassan pirkad....
Megmozgatta a szárnyait, töprengett.
|
Mithlond némán, elgondolkodva hallgatta Chenoát, szeme sarkából látta, hogy a mellettük ülő angyal bólint a kanca szavaira.
-Csakhogy van, mikor sokáig tart a keresés, és valaki feladja...
Majd az angyal felállt helyéről.
-Ha megbocsátotok; hívnak.-mondta, és a következő pillanatban már ott sem volt.
Mithlond töprengve nézte a finom, csillogó port, ami az angyal után hullott a földre. |
Chenoa nagyon rejtélyesen reagált: hirtelen hosszú sörényét a szemébe libbentette, és csak a szálak közül kilesve vetett egy pillantást a két angyalra. Aztán a tűzbe meredt, de szemében furcsamód üresség látszott, ugyanakkor a lángok tükörképe....
- Ikertűz...Hallottam erről....Nem hittem volna, hogy példájával épp itt találkozom.,... - mondta nagyon halkan.
- Az ősi világ lélek-tüzei a fizikai tér megszületésekor feldarabolódtak....Így voltak csak elegen a teremtés nagy munkájához....A tüzek szétszakadtak.....Létrehozták a világot......S lám: azóta is keresik egymást, hogy újra a régi lángok melegét és biztos békéjét érezzék......Mert a világ olyan nagy lett és olyan hideg..... - sóhajtotta.
- Olyan szerencsés az, aki tudja már, hogy hol keresse az ikerét...S olyan csodálatos élete van annak, aki megleli.... |
Ezen már ő is elmosolyodott, majd bólintott.
-Valóban...-mosolygott kedvesen.
Ekkor váratlanul két angyal felállt a helyéről. Mithlond odapillantott, és látta, hogy pillantásuk, mikor egymásra néznek, csak úgy ragyog...valószínűleg egy pár lehettek...
A Chenoa melletti angyal sejtelmesen mosolygott rájuk.
-A két legfiatalabb angyal a Városban.-szólt derűsen.-Kiskoruk üta mindenhová együtt járnak...mintha testvérek lennének, bár itt egy másik szoros kapocsról van szó...-erre Mithlond elmosolyodva bólintott, bár közben egy röpke pillanatig derűs csodálkozás ült ki arcára. Nocsak, az angyalok élete sem mentes a szerelemtől... |
Széles, huncut mosollyal bólintott.
- Ahogy rám is rám lehet írva..... |
Mosolyogva, bár kissé meglepve bólintott.
-Ennyire látszik?-kérdezte vissza halkan. |
Ugyanolyan szemekkel bólintott.
- Valóban....Te is szeretnél ilyen életet, de a sajátoddal együtt, ugye? |
Az angyal már órák óta mesélt, fáradhatatlanul. Mithlondnak már a hangja is elment volna ennyi beszédtől...
Végül, mikor befejezte, elgondolkodó csend borult mindenkire. Majd halkan, egy más nyelven, kérdeztgetni kezdtek tőle, s úgy tűnt, a történetet tárgyalják ki.
Chenoára nézett.
-Milyen csodás is lehet itt élni...-mondta ki mosolyogva gondolatait. |
Chenoa is mosolygott a kettősön. Jó lehet egy ilyen helyen a szeretteivel élni....
Megnyugtató lehet...az otthon....
A történet igen érdekes volt. Habár a felét (nem is tudta miért) nem értette, a többi rész is teljesen lekötötte. |
Mithlond és az angyal egyszerre bólintott.
-Ha menedéket kerestél, akkor jó helyet választottál.-mosolyodott el az angyal kedvesen.-Örülünk, hogy más mágikus lények is nyugalmat lenek itt, nem csak mi.
Mithlond elmosolyodott az angyal kedves szavain.
Eközben, oldalra pillantva láthatták, amint egy angyal lelkesen belekezd egy szemlátomást mindenkit érdeklő történetbe. A mellettük ülő angyal szerényen elmosolyodott.
-Ő a testvérem.-mutatta be a másik angyalt.-Az ilyen estéket mindig ő nyitja...mindig akad a számunkra olyan történet, melyet még senki sem hallott.-Mithlond csodálkozva, egyben tisztelettel hallgatta az angyalt. Éppen arról beszélt, hogyan is került ide...tekintete egy kissé felcsillant, mikor a mesében testvéréhez ért, és futólag összemosolyogtak. |
[186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Bemlerose lassú, ám de határozott léptekkel haladt a városban. Az egész város csupa fény volt. Rengeteg angyal volt az utcán. De ismerős unikornis vagy pegazus egy sem volt. Bemlerose tovább haladt, hátha mégis talál valakit.
Csodálkozva és kicsit zavartan követte a mént........