Témaindító hozzászólás
|
2007.01.25. 17:16 - |
Dreamcrystal a levegőben vágtatva érkezett erre a fura helyre, amikor majdnem belerohant egy délibáb szerű "álomba"!Bár nem lett volna baja, ha belemegy, de azért kikerülte és leszállt.Megállt és lentről figyelte a furcsa jelenségeket! |
[111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
Elmosolyodott és megcsókolta Irinát.Kicsit ingerlékeny lett amióta Irina vemhes.Nem akart semmiféle gondot.
-Akkor jó! |
-Wintermintet láttam!Harcolni...-mondta először még ijedten, de hamar megnyugodott.
-De már semmi gond4-mondta Apexnek majd megpuszilta. |
Mivel az ő álma is eltünt vissza lépett Irinához.
-Mi történt?-kérdezte mivel hallota a kiáltását. |
Irina hátrébb járt mint Apex, de Ő is megtalálta csodálatos álmát.
Apex egy gyönyörű kiscsikóval játszott.
Irina elmosolyodott, még egy könnycseppet is elhullajtott.De mire újra tisztán látott, az álom már eltünt.E helyett Wintermintet pillantotta meg, amint küzd két sárkánnyal.
-Wintermint!-kiálltott fel és már a segítségére akart indulni, mikor eszébe jutott, hogy csak álom.Amikor újra odanézett a két sárkány két ménné változott.Az egyik ismerős volt neki.Mintha az egyik Jezzy féle a másik Elektra féle lény lenne.De ez az álom is eltűnt és újra csikókat pillantott meg.
|
Furcsának találta a helyet!Csupa álom mintha video felvételek lennének.Furcsán érezte magát mintha valami vonzaná az egyik felé.Amerre gondolt arra nézett.Amikor az egyik képre nézett még furcsább lett minden.Közelebb lépett.Azt látta ,hogy Irina megelli a csikót és boldogok.A csikó ép és egészséges. |
-Hát jó!Keressük!-mondta és tekintetével keresgélve elindult. |
-Nem turkáltam a fejedben!-mondta viccesen.Magához ölelte párját és elindultak. |
-Gondolatolvasó vagy?-kérdezte gyanúsan. |
-Na megkeressük a sajátjainkat?-kérdezte. |
Amikor ideértek először csak egy nagy pusztát látott.Aztán lassan kezdtek megjelenni a lények álmai.Rögtön arra gondolt...megkereshetnék a saját álmukat. |
Követte Kaprikót....KI!!!!
Amint beléptek a kapun, zuhanni kezdtek, majd hirtelen szilárdan álltak a fekete semmin...S alattuk egy csillag született épp ragyogva mindenféle színes gázból! |
*Kapriko furcsa fénnyel a szemében bólintott.*
- Akkor vágjunk bele!
*Kíváncsian lépett be a kapun.* |
Enyhe fintorral, majdhogynem mosolyogva bólintott.
- Várható volt....Hacsak nem a Te álmod, belekerültünk valakiébe! Be kell mennünk..... |
*Kapriko is négy lábbal fékezett, hogy el tudja kerülni az ütközést.
Hiába, nem szokott hozzá ezekhez a gyors történésváltozásokhoz!*
- Nézzük meg!
*Elindült a kapu egyik végéhez. Ám hiába ügetett folyamatosan, a kapu széle egyre messzebbinek tűnt! Mintha visszafelé ügetne, nem is előre. Megállt, és visszafordult Viharszívhez. Meglepődve látta, hogy nem haladt semmit...*
- Hm... érdekes. |
Lendületesen elügetett a füves dombtól, és buzgón fohászkodott, hogy ez ne történjen meg újra.......
Egy jókora lejtő után hirtelen a semmiből egy díszes kapu termett előttük.
- Nohát - mormogta, miután majdnem nekiment a kapunak orral.
- Kíváncsi vagyok megkerülhető-e.... |
*Kapriko figyelmét nem kerülte el Viharszív viselkedése.*
- Részemről mehetünk. - *mondta és úgy tett, mintha nem vett volna semmit észre a történtekből. valójában azért a szeme sarkából figyelemmel kísérte az eseményeket.* |
Gyorsan tollai felé fordította fejét, és kissé zavartan hümmögve felelt:
- Nos, az Álmok birodalmában vagyunk, és mivel ezek nem a vaóság részei, nem eshet bajunk, de....volt már olyan, hogy valaki belekeveredett más álmába, és amíg az álom véget nem ért, nem tudott szabadulni....Képzeld el, mikor rózsaszínűre festenek, arany pöttyökkel, és órákig kell felvonulnod........Képzeld el, mikor egy hatalmas csatában kell résztvenned, ahol minden pillanatban valami hatalmas és színes robban a fejed fölé, és cukorkában gázolsz.....Meglepő a tény, de a gyerekek és csikók álmai a leg....leg....vadabbak - mondta kissé borzongva.
Aztán hirtelen felkapta a fejét.
- Nézd, ott az ellenpélda - intett egy közeledő valami felé.
Aztán Viharszív mérhetetlenül zavarba jött.....Egy ismerős alakot látott.....Egy fehér pegazus kancát, aki csengőn nevetve futott fel a dombra, amiről épp lejöttek, és fenn körbefordult, az eget nézve.
- Menjünk innen - mondta kérlelőn, de elkésett.
Fenn az égen egy nagyon homályos alak tűnt el, akit közelebb érése után sem ismertek fel - és bár Viharszív őszintén örült ennek - de a furcsa alak csatlakozott a kancához, aki boldogan fogócskázni kezdett vele. |
- Volt már olyanra példa? - *érdeklődött a fehér pegazustól. Nem sokat tudott a helyről és a jelen alkalmat tökéletesnek találta a művelődésre.* |
Bólintott, és mostmár úgy indult el, hogy Kapriko és ő szorosan egymás mellett haladjanak.
- Nos, legyünk óvatosak...Ha ez nem a Te álmod és nem az enyém...akkor érhetnek meglepetések....Kellemetlen meglepetések.... |
*Miután beérte Viharszívet, ismét körbenézett.*
- Ömmm... végülis lehetne... - *azután folytatta, miután meggyőződött Róla, hogy senkit sem lát.* - de nem. |
[111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|