|
Témaindító hozzászólás
|
2007.04.09. 16:40 - |
 Chaos egy fekete füstgolyóval játszadozva ügetett le a folyó partjára.Aztán érdeklődve tekintett a folyóra, mire a labda eltűnt, mint a köd.Lenézett a folyó tükrére.Mintha egy borzalmas jövőt látott volna, úgy nézte a tükörképét.De egyszercsak a mocsaras folyóban borzalmas látomás szerű képek jelentek meg.Nem is látomás szerű, szellemszerű lények kiálltoztak, mintha haláluk előtti pillanatban kiálltanának segítségért, majd eltűntek.Chaos felnevetett.Szerette a veszélyt.Ha nagy tét lenne az ára, ebbe a folyóba is bemászott volna.De Chaos mindig nagy tétekért csinál meg dolgokat, vagy akár a szórakozásért.De kár ezen gondolkozni, úgy sem jön erre senki.A szellemek újra és újra visszatértek, de Chaos nem ijedt meg.
Átröppent s folyó másik oldalára, ahol jóval mocsarasabb volt a part.Süllyedni kezdett.Nem tudott lépni, sem mozdulni.Chaos nem nagyon izgult, de nem is volt boldog.Húzta-vonta a lábát, mire rájött, hogy ez mágia nélkül nem megy.A lábai körül feketén égni kezdett a mocsár.Könnyedén fellendült az égbe és ráállt egy száraz fa vastagabb ágára.
-Wááooo!Jó kis hely!-mondta, majd újra a folyóban kiálltozó alakokat kezdte figyelni. |
[148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
 Felkapta a fejét!
Feketén a földbe égetett egy írást:
"Figyelj!El kell mennem egy kis időre!Esküszöm visszajövök!Puszi!"
Megpuszilta párját és elvágtatott. |
| Világosodni kezdett.Bár nem nagyon lehetett megkülönböztetni az éjszakákat a nappaloktól, most mégis világosodott.Herceg kinyitotta szemeit.Megpuszilta Iztayát, majd kikecmergett alőla és felállt.A nagy szikla tetejéről körülnézett.Valami könnyű prédát keresett tekintetével. |
 Megmagyarázhatatlan mód,ahogy Hercegre pillantott,mintha csak átragadt volna rá,Ő is kezdett elszenderedni.Egy ideig még az eget kémlelte,majd fejét kecsesen lehajtva lassan elnyomta az álom. |
| Nem akarta mondani, hogy most egy kicsit elfáradt.Lehunyta szemeit és elmerült gondolataiban.Lassan.....lassan el is aludt.De Ő mindig éber volt..... |
Iztaya megvonta a vállát,majd befalta a nyulat.Először csak tépkedte,játszadozott a tetemmel,majd beleit kiszakítva dézsmálta.
Kószán az égre pillantott.Igaz,a Birodalom e részén mindig rémítő sötétség uralkodott,de most különösen,mert kezdett esteledni.Bár nem lehetett tudni mikor van nappal és éjszaka,most valamennyire ki lehetett következtetni.Iztaya kémlelően nézte az eget. |
| -Nem!-válaszolta röviden aztán Iztayára hajtotta fejét. |
Herceg mellé feküdt.
- Nem vagy éhes? - kérdezte a nyulat tartva szájában. |
Herceg Iztaya szemébe nézett aztán elengedte a nyulat.
Nem szólt egy szót sem csak lefeküdt a szikla tetején és így kémlelte a tájat. |
| Iztaya könnyedén beleharapott a nyúlba,de egy ideig nem eresztette.Így most Herceg és Ő egyszerre fogták azt.A csődör szemébe nézett.Még sosem érzett ehhez foghatót.Életében először volt,hogy egy cseppet aggódott valakiért vagy akármilyen szálak fűzték volna máshoz. |
Büszkén állt a szikla tetején, mintegy király.
-Egy nagyszájú, gyáva féreg!Egyébként még kölök!Nem akartam megölni...vagyis dehogynem, csak akkor Timi mérges lett volna.
Eddig nem nézett Iztaya szemébe, most viszont felvette lábai elől a nyulat és összeérintette orrát Iztayáéval. |
Egy nagy lombú fa alatt pihent.Mikor megpillantotta Sritet a sötétben,egy árva szót sem szólt hozzá,csak szúrósan nézte és hagyta elmenni.
Gondolta,bizonyára vége a csatának.De hol lehet Herceg? Egy ideig kémlelte a tájat,majd szárnyait kitárva,a magasba emelkedett.
Nem kellett sokat mennie,a magasból szinte azonnal észrevette Herceget.Kecsesen leszállt mellé.Egy ideig csak nézte,mintha meg akarna bizonyosodni róla,hogy tényleg Ő az,majd mellé vágtázott.Hozzásimult,majd egy csókot lehelt rá.
- Mi történt? - kérdezte suttogva,hisz kíváncsi volt rá,hogy Srite hogy hogy visszatért. |
| Herceg egyszercsak megjelent egy szikla tetején és így, kihúzva magát, kémlelte a tájat egy jó nagy nyúllal a szájában.Lehajtotta maga elé és keresgélni kezdett tekintetével. |
 A sötétségből így szólt.
-Eléggé gyáva a párod!Csak úgy elment szinte nem is támadott.Szerintem nem is tud harcolni de neked azt kivánom élj sok sötétséggel!-mondta azzal végleg eltünt és nem lehetett előkeríteni. |
| Búcsúzóul biccentett a távozónak. |
 Kezdte magát unni, sm indjárt itt volt a hajnal.
-Mennem kell!További szép...napot! |
| -Nos, nem a specialitásom!Igazából inkább a csillagok érdekelnek, nem a jövő.De ezt ki lehet belőlük olvasni...ritkán. |
Nem volt szokása,de most különösen érdekelte a mén "beszámolója".Kíváncsian hallgatta.Egy pillanatra ő is felnézett arra az egy csillagra,amit a fekete felhők már kezdtek eltakarni.
- Hmm... csak nem valami jós vagy? - kérdezte |
-Á, már értem miért harcoltak.Egy csődör megakarta védeni szerelmét...Milyen megható...-mondta közönnyel, de cseppet sem sértően.
Felnézett ez égre.Ismét előtűntek a csillagok.Egy darabig viszgálódott, majd megszólalt:-A kedvesed visszatér.Hogy győz-e vagy nem, azt nem tudom.De visszatér...-ekkor a felhők mögül még egy (sorsdöntő) csillag kukkantott ki.-Így már minden más!-újra sazámításba vette a csillagok állását-Kedvesed....változatlanul visszatér, és gőztesen.De ez csak egy csillagon múlik!Olyan, mintha egy pontból akarnál egyenest húzni.Tehát bizonytalan....de az is jó jel, ha esélyt ad rá.... |
Kicsit elkeseredett a teleportálást látva.Szerette volna végignézni kedvese győzelmét.
Ekkor halk léptekre lett figyelmes.Kecsesen hátranézett.Végignézett az idegenen.Nem tűnt veszélyesnek.
Biccentett neki. |
Lassan lépkedett.A fekete felhők között feltűnt a csillagos égbolt.Nem zavarta a folyóban lévő lelkek, egyszerűen csakbelelépett a folyóba.Átért a másik partra.Egy kanca állt ott háttal neki.Érezte a sok harci mágiát "Biztos harc volt".
-Üdv.-szólalt meg nyugodtan. |
[148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Chaos egy fekete füstgolyóval játszadozva ügetett le a folyó partjára.Aztán érdeklődve tekintett a folyóra, mire a labda eltűnt, mint a köd.Lenézett a folyó tükrére.Mintha egy borzalmas jövőt látott volna, úgy nézte a tükörképét.De egyszercsak a mocsaras folyóban borzalmas látomás szerű képek jelentek meg.Nem is látomás szerű, szellemszerű lények kiálltoztak, mintha haláluk előtti pillanatban kiálltanának segítségért, majd eltűntek.Chaos felnevetett.Szerette a veszélyt.Ha nagy tét lenne az ára, ebbe a folyóba is bemászott volna.De Chaos mindig nagy tétekért csinál meg dolgokat, vagy akár a szórakozásért.De kár ezen gondolkozni, úgy sem jön erre senki.A szellemek újra és újra visszatértek, de Chaos nem ijedt meg.
Felkapta a fejét!
Megmagyarázhatatlan mód,ahogy Hercegre pillantott,mintha csak átragadt volna rá,Ő is kezdett elszenderedni.Egy ideig még az eget kémlelte,majd fejét kecsesen lehajtva lassan elnyomta az álom.
A sötétségből így szólt.
Kezdte magát unni, sm indjárt itt volt a hajnal.