|
Témaindító hozzászólás
|
2006.12.28. 13:25 - |
 Trója elég nyugodtan sétálgatott itt, ahhoz képest, hogy a Félelmek orságában vándorolt!Látott már ennél szörnyűbb erdőket is, tehát nem izgatta annyira a dolog!Igazából felderítette a terepet, hátha sötét lényeket észlel akiket ki kell írtani!De eddig nem talált egyetlen borzalmas lényt sem... |
[158-139] [138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
 Nero már tudta hogy az idegen készül valmaire és hogy az elöbb gúnyolodott rajtuk.Nero probált nyugodt lenni és kiváncsi volt hogy mire készül Khaosdog.
|
 Vadul elvigyorodott.
"Ha nincsenek tesók akkor szórakozom egy kicsit!"-gondolta.
-Üdvözöllek Titeket!-mondta egy kis gúnnyal hangjában.
-A nevem Khaosdog, de szólítsatok csak Khaosnak! |
 Faris,Azazzel és Nero pont a vezérükett keresték amikor valahogy ide tévedtek.Ámmm mikor sétáltak észre vettek egy idegen farkast.Nem akartak hülyeségett csinálni és bajba kerülni."Shaman nem örülne ha gondott okoznénk.Így is elég baja van"Gondolta Azazel.Lassan közelebb mentek a másik farkashoz és meghajoltak elötte.-Üdvözletem én vagyok Nero,ők itt ketten Azazel és Faris.-Mutatkoztak be tisztelett tudoan és még egyszer meghajoltak az idegen elött.
|
Khaosdog testvéreit keresgélve baktatott a Rettegés erdejében, bár közben nem unatkozott.Erejét próbálgatta, kisebb-nagyobb sikerrel.
Néha megállt, a levegőbe szimatolt, de sehol semmit nem érzett....
Úgy látszott hiába keresi testvéreit.... |
 Rayo unottan pillantott a nagyobb lény után, aztán utánasétált.
|
 -Bizonyítani akarsz, hogy vagy valaki, de a világ nem hisz neked.Én hiszek neked és segítenék bizonyítani.Hogy hogyan, az még legyen az én titkom.
-Ha elfogadod a segítséget, akkor bízz bennem...És kövess!-mefordult és egy másik irányba mentzöldszínének köszönhetően beleolvadt szinte az erdőbe...már, ami megmaradt a párbajból. |
Egy pillanatra megtorpant, hisz a szavak a szíve közepébe találtak. Elkerekedtek a szemei, de végül csak vicsorogva fordult vissza!
- Ugyan miért higgyek neked?! És egyébként is: hogy tudnál Te nekem segíteni?! |
-És, ha én segíteni akarok?-szólt higgattan, határozottan, őszintén. |
- Heh! - hörrent és nyihogott a másik arcába.
- Tudod, tartsd meg magadnak a bölcseleteid! Ezek soha, de soha nem segítettek rajtam eddigi életem során! Amikor még csak gyenge vesztes voltam, nem védtek meg! Nem emeltek fel a nyomorból! NEM adtak enni! Nem.... - elharapta a mondatot, és leereszkedett hétsó lábaira. Észre sem vette, hogy felágaskodott, hogy a nagy lény képébe tudjon üvölteni.
- Te semmit sem értesz! - mormolta füstölögve. Elfordult. Lassan el is indult.
- Érdekel is engem......Semmi sem érdekel.......Ess ahová akarsz! csinálj amit akarsz! Gondolj, amit akarsz! Nem érdekelsz, ahogy én sem senkit! - szólt hátra. |
-Csupán szembesítettelek a hibáiddal.Az "eléd esés" véletlen volt...és nem azért, mert ügyetlen vagyok-most elfordította a fejét és egy pillanatra a toválba révedt-más oka volt.-és visszafordult hozzá.
-A Sötétségről és háborúkról épp eleget tudok.
-Nem értek veled egyet ebben a beképzeltségben.Amikor eléd estem, te fenyegettél, hogy féljek tőled...
Elmosolyodott-Nem kell földbe döngölnöm téged.Nem akarom, hogy tisztelj....de tudd, mikor kell nem fitogtatni az erőt. |
Felfújta magát!
- Te sértegettél az égbeemelt orroddal! Csoda, hogy észrevettél, annyira el vagy telve önmagadtól! És te estél elém! Én csak idejöttem, és jártam az utam! Nem is akartam találkozni senkivel! Méghogy több tapasztalattal rendelkeznél, vagy a korod számítana?!?! Tudod ki hiszi el! Mit tudsz Te a Sötétségről?! Mit tudsz a háborúkról? Heh?! Semmit sem tudsz erről! Így rólam sem! Nem tudod ki vagyok vagy milyen vagyok! Te is csak olyan vagy, mint mindenki más: biztos vagy a felsőbbrendűségedben, és meg sem győzödsz arról kivel futottál össze, élből bizonyítod is, hogy előtted mindenkinek hajbókolni kell! Hát tőlem nem kapod meg ezt! Próbálkozz csak, nem foglak tisztelni ezért! Döngölj a földbe, de arra bizony ráfizetsz! Nem kell nekem senki! Inkább egyedül folytatom! Igen! Egyedül! Csak én! Ha mindenki ilyen, hát akkor nem kelletek nekem! |
-Te támadtál rám...és ontottad rám az "áldást"-magyarázta meg az első kérdést.
-És azt hiszem, annyi jogom van oktatni, hogy nagyobb korral és tapasztalattal rendelkezem, mint te.-válaszolt a másik kérdésre.
-Ezenkívül pedig, mit értesz azalatt, hogy "semmit nem tudok"?Mit kéne tudnom, hogy megérthessük egymást?-próbált békülni.Igen, békülni!Már találkozott életében sok ilyen fiatal lénnyel, akiknek nagy szájuk volt, de sosem tudta elképzelni, miért.Meg akarta most ismerni ezt a lényt és megérteni, hátha tudna rajta segíteni. |
- Hát akkor Te egy senki vagy!! - ordította magából kikelve. Elege lett a leckéztetésből! Elege lett a bölcsebbekből! Elege lett abból, hogy mindig ő az, aki kis senkiként leghátra szorul és ezzel kell beérje, pedig többre hivatott!!! Sokkal többre! Miért nem veszi észre senki?!
- Nem tudsz Te semmit! Semmit! - rúgkapált tekeregve, egyre hevesebben, nem is törődve azzal, hogy esetleg megsérül. Végül annyit sikerült elérnie, hogy a nagy, zöld lény kicsit megbillent, de neki ez épp elég volt! Fekete füstként, homályként, tűzként kikanyarodott alóla, és sziszegve megállt előtte, nagynehezen újra teljesen ép alakot öltve.
- Senki vagy! Semmi jogod, hogy a naaagy, bölcs világodból kipislogva leszóld a másikat! Milyen jogon ítélkezel? Mit tudsz Te?! He? |
-Vagy csak egyszerűen nem tudtál teljes erőddel támadni.-találgatta.-Mert talán még nem is feljődött ki annyira és te sem vagy olyan gyakorlott, hogy az egészet használni tudd.
-Végülis nem lepne meg!Még koncentrálni sem tudsz, hogy nagy mágiát szabadíts föl magadban, csak dobálod a varázsokat, mint egy türelmetlen csikó.Nem gondolkozol harc közben....pedig a tudás-hatalom. |
Rayo szégyenkezve, de még mindig dühösen vetette oda:
- Félelem....fél-elem...Ha a teljes erőmmel támadok, sosem kapsz el! Sőt, semmi sem maradt volna belőled meg a fejeidből! - bizonygatta. |
-1.Te akartál párbajt;2. ha nem használtad a Sötétséget, akkor mi volt az a sötét láng? |
Tovább hőbörgött:
- Akkor én is használhattam volna a tiszta Sötétséget és esélyed sem lett volna!!!! Ez nem volt fair! Nem győztél!!! Nem győztél le! Elegem van belőletek! Mindig csaltok!!! - fakadt ki. |
Elmúlt a mágia hatása.Kisebb lett, szeme nyugodtan, feketén csillogott, fogai visszahúzodtak.Még mindig nehéz volt, a lény nem tudta kihúzni szárnyait alóla.
Közel hajolt hozzá.
-Ha nem tudnád, ez a mágiám.Fél sárkány vagyok. |
Rayo hörögve csattogtatta fogait:
- Nem igaz! Csaltál! Az a két sárkány Veled volt!!!! |
Néha a szügyébe harapott a lény, de nem mutatta a fájdalmat.Csak tartotta erősen.
-Vesztettél. |
[158-139] [138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Trója elég nyugodtan sétálgatott itt, ahhoz képest, hogy a Félelmek orságában vándorolt!Látott már ennél szörnyűbb erdőket is, tehát nem izgatta annyira a dolog!Igazából felderítette a terepet, hátha sötét lényeket észlel akiket ki kell írtani!De eddig nem talált egyetlen borzalmas lényt sem...
Rayo unottan pillantott a nagyobb lény után, aztán utánasétált.
-Bizonyítani akarsz, hogy vagy valaki, de a világ nem hisz neked.Én hiszek neked és segítenék bizonyítani.Hogy hogyan, az még legyen az én titkom.