|
Témaindító hozzászólás
|
2007.06.05. 15:25 - |
 Csendesen, sietősen kapkodva lábait haladt át az irdatlan, tökéletesen sötét síkságon.
'Minek kellett egy amúgy is sötét helyre egy kifejezetten sötét lényeknek való vidék?' töprengett. Sosem értette ezt a dolgot. De legalább itt olyan ősi sötétség létezett, valószínűleg a világ kezdetétől, hogy a harcok is elkerülték.
Itt aztán csak úgy tombolt a fekete mágia! A kanca sörénye lobogott tőle, szemei izzottak, és Surreal Queen el kellett ismerje magában: Nagyúr ide vagy oda, ez a hely praktikus névadója az örökké éjmélyen sötét vidéknek..... |
[58-39] [38-19] [18-1]
| Bólintott a három lénynek, és ő is bevágtatott a sötétbe. |
*Fátum jobbnak látta tovább állni. Nem akart végignézni egy másik csapatban lefolyó vitát. Elég volt már az, amit látott.
Félig megfordult, ezzel jelezve társainak, hogy menni készül.
Niobé vette az adást és intett Larinának, hogy menjenek.
Fátum a magában maradt unikornishoz fordult.*
- Úgy gondoljuk, nekünk egyenlőre ennyi elég volt. Örülünk, hogy találkoztunk. - *mondta, azzal majdfordult és elindult abba az irányba, ahonnan érkeztek.
Niobé és Larina biccentettek a fekete unikornisnak és követték Fátumot.* |
 Kéjesen nyújtózott egyet.
- Nekem mindig is elérhető volt. És imádom! - sóhajtotta, aztán Falineára nézett.
- Neked is jót fog tenni egy kis idő itt.
- Nem! Falineának mennie kell! - tiltakozott.
Aztán horkantott.
- Lehet, hogy sötét lény, de ha baja esik, az a mi bajunk lesz!
- Ugyan már! Hiszen már itt van! És ha ezeknek nincs baja - itt a főnökségiek felé intett fejével - akkor neki sem lesz.
Megrázta sörényét.
- Te elmehetsz, ha akarsz. Gyere, Falinea! - intett a kancának, és ügetni kezdett a sötétségbe.
 Ő pedig követte, Surreal Queen hápogása ellenére.
|
*Lenyűgözve hallgatta a fekete kancát. Igaz, nem sok köze volt a Sötétséghez, de szeretett minnél többet tudni mindenről.*
- Akkor kivételesen ennek az egésznek van kevésbé rossz oldala is.
*Fátum pillantására jobbnak vélte folytatni.*
- A sok rossz mellett történt jó is: gyarapodott a Birodalom egy plusz helyszínnel. |
Különös, izzó pillantást vetett a kérdezőre, és démoni vigyorba fajult eddigi vidám és szórakozott mosolya.
Suttogva felelt, a kanca pillantásába fúrva sajátját:
- A nagy többség előtt igen.
- Hogyhogy? - kapta fel a fejét, mielőtt bárki bármit szólhatott volna.
Maud erre Falineára kapta pillantását, de nyugodtabban felelt:
- Akinek nem volt kifejezetten a Sötétség az eleme, az nem találhatott ide. Megjegyzem, a sötét lények közül is elkerülik ezt a helyet a legtöbben, mivel a valódi, ősi Sötétség vidéke. Ráadásul a Sötét Nagyúr miatt igazán a legtöbben más miatt aggódtak, mint ennek a helynek a felfedezése. Most viszont....változik a világ.
Surreal Queen vetett egy óvatos és hihetetlenül gyors pillantást a vorstandiakra, mielőtt szisszenően élesen közbevágott:
- Ezt hogy érted?! - csattant a hangja.
Izgatott lett. Maud beszélt, méghozzá olyasmikről, amik fontos dolgok, és kevesek tudhatnak róluk! Jó lenne minél többet kiszedni a kancából erről a helyről...Az Úrnő lényei bizonyára nem ártó lények, nincs miért bizalmatlannak lennie.
Maud gúnyos mosollyal fordult társához.
- Nocsak....A Királynő is kíváncsi lett? Hihetetlen!
Egy ideig kacarászott, majd végignézett a társaságon, és hirtelen minden vidámság vagy mosoly eltűnt az arcáról.
Suttogva kezdett beszélni, befelé forduló pillantással.
- Mind tudjátok mi történt a Birodalommal. Békés, fényes világ volt. Túl szép. Rátört a Sötétség, ahogy mindig minden ilyen világra. De mi nem adtuk fel....és nem nyelt el minket a homály. Győztünk. A gonosz akarat, aki el akart pusztítani, kétszeresen vissza lett verve. De attól még tény ami tény: a világok csak úgy létezhetnek, ha egyaránt van bennük Fény és Sötét. A kettő folytonos küzdelme...nem túl...kellemes....de csak az hoz harmóniát és életet. A Sötét hatalom itt van a világunkban most is. Itt kell legyen! Első alkalommal az úgynevezett Örökösé lett. Másodszorra viszont nem lett senkié az a rész, amit a visszatért nagyúr használt. Zenit hatalma, a Sötét Nagyúr régi hatalmának nagy része az övé, ez mostmár lejátszott sor. De a világ minden Sötétsége nem lehet egy lényé, ezt remélem belátjátok. És nem is....Simbelmyne Birodalmában...sok Sötétség elpusztult, de sok itt is maradt. Azért is jön annyi sötét lény. A Birodalomban helyre kell állni az egyensúlynak! Azért vannak zavarok. Rendnek...kell...lenni...Különben sosem lesz vége. És ez a hely....a zavarok miatt lett elérhető. Egyébként senki sem juthatott volna be. Ide nehezebb, mint a Félelembe! Úgyhogy....kedves királynőm.....a világ változik! |
*Fátum lemondóan sóhajtott, amikor a fekete unikornis a szórakozásról beszélt.*
- Ezek szerint ez a hely mindeddig teljesen rejtett volt a szemünk előtt? - *kérdezte furcsállva.* |
- Szintén felderíteni. De Falinea - itt a mostmár mellette állóra bökött - megjelenése kissé megzavart.
- Ugyan már! Maradhat! - nevetgélt.
Úgy tűnt egyre jobb a kedve!
- Én csak szórakozni jöttem. Királyságokat megér nekem ez a hely! |
- Csak Fátumnak - *mondta és orrával a csődör felé bökött.*
- És nektek? Mi a széndékotok itt? |
- Sötétség az elemetek? - kérdezte kihívó éllel a hangjában, szinte számonkérő hangon. Pillantása hihetetlenül vesébelátón vándorolt végig a lényeken.
- Hisz neked sem a Sötétség az elemed! - vágott közbe vigyorogva, kihívva maga ellen Surreal Queen dühösen izzó pillantását.
Megrázta a sörényét, és könnyedén vállatvont.
- Ha idejöttek, már úgyis késő aggodalmaskodni. És mit törődsz velük? Azt hittem Falinea a legnagyobb gondod. Pedig ő sötét lény!
Apró mosoly jelent meg az arcán ezekre a szavakra, de gyorsan eltüntette.
- Ez a hely valóban az ősi Sötétség tája, de nem gonosz! Éppen nem! - szólalt meg először szelíd, lágy hangán. |
*A hármas pillantást váltott, végül Nióbé szólalt meg:*
- Mivel elég ismeretlen ez a vidék számunkra, ezért egy kisebbfajta feltérképezést szerveztünk. - *magyarázta.* |
Korábbi érzése mit sem változott.
- Ti mit kerestek itt? Ez nem éppen.....barátságos hely. |
*Larina ijedtségében Fátum mellé ugrott.*
*Ő tudta, hogy hárman vannak, így jót mosolygott, amikor a szürke kanca így megijedt.*
- Üdv! - *köszönt vissza.* |
Éles tekintettel figyelte a közeledőket, aztán sóhajtott egyet megkönnyebbülésében.
A három lény sokmindennek tűnt, csak veszélyesnek nem.
- Maud, gyere elő! - kiáltotta, mikor már odaértek hozzá.
Hirtelen tűnt fel a semmiből a szürke unikornis mellett.
- Üdv! - nyihogta jókedvűen.
Kíváncsian nyújtogatta nyakát az idegenek felé Surreal Queen mögül. |
- Üdv! - *kiáltott vissza az üdvözlésre és a hang irányába ügetett.*
*Larina és Fátum követte.* |
- Kit? - kérdezte, de ő is megérezte, hogy valaki közeledik, hát még Maud!
Falinea elé lépett, míg a fekete unikornis kanca egyszerűen eltűnt!
- Üdv! - kiáltott végül az ismeretlenbe, amilyen hangosan csak tudott. |
*Fátum csöndesen lépkedett ezen az ismeretlen helyen.
Nem beszélt, nem nézelődött, csak haladt előre és fülelt.
Ezzel ellentétben Nióbé és Larina folyamatosan beszélt.*
*Nióbé ás Larina Fátum mögött haladt kicsivel, egymás mellett. Nem zavarta őket az új hely és ismeretlensége.*
*Fátum egyszer csak megállt és a két kanca majdnem beleütközött. Értetlenül néztek rá.
Ő magyarázatképp csak ennyit mondott:*
- Nem vagyunk egyedül. |
Vágátzni kezdett, kevés sötétlila fényt lobbantva maga elé, és ide-oda kapkodta szemeit, minden zajra felidegesítve magát, hisz ez ismertlen vidék volt Birodalomban!
Annál nagyobb döbbenettel fékezett, mikor hirtelen egy alak jelent meg előtte! Egy ismerős alak!!!
- Szevasz! - nyihogta nevetve, toporzékolva.
- Te mit keresel itt?!
- Ah, Queen, Queen, Queen!! Nekem ez a Sötétség az elemem! Az ősi, a tiszta! - mondta, és megvillant a szeme.
- Ellentétben Veled.... - gúnyos mondata elúszott a levegőben, és Maud lassan kicsit magába szállt, főleg a másik kanca méltóságteljes tartását, szigorú és félelem nélküli pillantását látva.
- Oh, jól van! - fintorgott.
- Rá vigyázok! - intett maga mögé kárörvendő, fölényes vigyorral.
Szégyenlősen óvakodott elő a lila fénybe.
- Üdv! - köszönt halkan.
- Te mit keresel itt?! - hördült fel.
- Én....én csak fel akartam fedezni valami újat....és itt kötöttem ki! De nincs bajom!
- Már el kellett volna mennetek!!! Ez még nagyon új vidék!
- Nyugalom, nyugalom! - szólt őszinte higgadtsággal.
- Csak még egy lényt várunk. |
Csendesen, sietősen kapkodva lábait haladt át az irdatlan, tökéletesen sötét síkságon.
'Minek kellett egy amúgy is sötét helyre egy kifejezetten sötét lényeknek való vidék?' töprengett. Sosem értette ezt a dolgot. De legalább itt olyan ősi sötétség létezett, valószínűleg a világ kezdetétől, hogy a harcok is elkerülték.
Itt aztán csak úgy tombolt a fekete mágia! A kanca sörénye lobogott tőle, szemei izzottak, és Surreal Queen el kellett ismerje magában: Nagyúr ide vagy oda, ez a hely praktikus névadója az örökké éjmélyen sötét vidéknek..... |
[58-39] [38-19] [18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Csendesen, sietősen kapkodva lábait haladt át az irdatlan, tökéletesen sötét síkságon. 
Kéjesen nyújtózott egyet.
Ő pedig követte, Surreal Queen hápogása ellenére. 