|
Témaindító hozzászólás
|
2006.11.10. 22:21 - |
 Ledobbant a partra, körülnézett, és bevárta Berkenyét. |
[125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
 Szemeiben láng lobbant.
- Üdv - köszönt olyan kimért, nemes hangon, hogy nem lehetett nem sértésnek venni. |
Dentron megunta az egy helyben álldogálást, így elindult lépésben a pegazus felé.
-Üdv!-szólt kicsit gúnyosan, de inkább vadócan.
|
Észrevette az idegent, és szinte porig sújtotta a vendég!
'Bármit, csak valami vadóc mént ne....Bármit csak harcot ne' hallotta saját lelkének nyafogását, ami nemcsak megdöbbentette, hisz sohasem volt ilyen egész életében, de egyben el is borzasztotta, hisz kemény legény volt!!!
Olyannyira összezavarodott, hogy meg is feledkezett a fekete egyszarvúról! |
Dentron vadul vágtatott végig a partokon.Közben izgalommal nézett körül.Nem járt még itt, de nagyon tetszett neki a hely.
Hirtelen meglátott egy magányos pegazust a partpn ácsorogni.Megállt és felágaskodott.Prüszkölt, közben megrázta fejét.A vízhez lépett és ivott pár kortyot....
|
Éorl a parton ácsorgott. Életében nem érezte még ilyan furcsán magát! Egyszerre akart repülni, és elheveredni. Egyszerre akart harcolni, és bágyadtan nézni élete végéig maga elé. Zavart volt, és bár sejtette, hogy ez a közös átok hatása, még a gondolkodáshoz is kedvetlen volt! |
 némán bólintott.Követte őket.
|
 Kyara kinyújtott nyakkal szimatolta a levegőt. Úgy tűnt a levegő nyomasztó, de nem közelgő vihar miatt. Megrázta a sörényét és lassan az indulófélben lévő Reményékhez lépdelt.
- Tudod, alighanem furcsa lesz a Főváros - mondta közben halkan Éji Táltosnak.
 Remény megszámolta a kis ménes tagjait, és egyenletes, takarékos léptekkel elindult a BoszorkányVidék irányába.
|
Leszállt.Rámosolygott a csikókra.Hála Thailonnak, elkerülték a veszélyt, ami ezen a helyen és most amindeképpen lehetséges.Ez a hely valóban.....nem volt túl élettel teli.Kissé megbotránkozott, hogy lehet idehozni csikókat!Nekik még nem ilyet kéne látniuk...
Megrázta sörnyét.Kyara mellett maradt. |
Éji Táltost kereste szemeivel, miután Kyradort gondosan leparancsolta maga mellé.
'Tipikus' gondolta magában, de igenis büszke volt a lelke mélyén 'A fiam retteg, ahogy mind, hisz érzi, hogy itt valami szörnyű történt....de máris leplezi!'
 - Jaj, gyertek már! - nyihogta hangosan, hogy ne érződjön ki a félsz a hangjából. A többi fiatal leszállás után azonnal a szülőjéhez bújt. Nem úgy Kyrador! Ő oda-vissza rohangált, néha még a sötét hullámokkal is leállt szórakozni.
 - Ahogy gondolod - mosolygott szelíden lányára, és letette. A kis kanca engedett a csábításnak, és elrohant játszani. Különös, hogy a csikók együtt milyen erősek lehetnek!
- Alighanem előbb-utóbb feloldódik innen az átok. A gyerekek jól vannak - fordult Éjfélékhez.
 - Én sem hiszem, hogy örökké tartana - bólintott komolyan - De Eris még messze jár - sóhajtotta a lassan szállóigévé vált mondást.
- Akárhogy legyen is, a Fővárosba gyorsan kell bemenni és nem szabad megállnunk sehol - szedte össze magát és vált határozottabbá.
- A csikóknak biztos helyen van csakis jó helye!
Egyik nagy szárnyát leengedve a földre végigsimított a homokon. Az szürke volt és halott, de Remény nem is életet akart neki adni. Egyszerű részvétnyilvánítás volt ez az ő csendes módján.
És közben minden erejével igyekezett nem arra gondolni, hogy mostmár ő is Maranna és Kyara kettőséhez tartozik.
'Legenda....miért nem voltunk elég fontosak Neked ahhoz, hogy legalább egyszer ránknézz?' gondolta szomorú keserűséggel, de nem szólt egy szót sem, sőt, könnyeit is lenyelte.
Éjfélnek nem erre van szüksége! Ha ő még kitart Levia mellett, akkor biztatás kell neki. Támogatás. Nem könnyek.
 Sértődötten rohant vissza anyjához. Thalion egyszerűen odazavarta!
Duzzogva nézett anyja szárnyai alól a nagykamaszra.
- Szerintem kár ennyire aggódnod! - mosolygott a ragyogó fehér ménre.
- Hidd el, ahol ennyi felnőtt van, és ahol könnyű volt a leszállás, nagy baj már nem lehet! - nyugtatta szeretettel Thaliont. Úgy tűnik az ifjúnak kissé túlzó a felelősségérzete!
Hó örült, hogy anyja mellett lehet, mert Thalion egy lépésre sem tévesztette szem elől. Az apróság éppenséggel kellett is a védelem, hisz egy nagyobb szélroham elsodorta volna, de azért nem szerette ezt beismerni. Milyen ménnek kell dajka?! Micsoda szégyen! Akkor már inkább az anyja!
 Heru szárnyát még mindig szorosan tartva kapkodta a lábait a felnőttek felé. Épphogy elérte őt és Kyradort, mielőtt a parti sziklák egyik barlangjába bemásztak volna! Micsoda őrület! Azonnal felszámolta a fogócskát és mindenkit elrugdosott onnét. Kyrador hála az égnek már kiismerte, hogy tudja, ilyenkor kérlelhetetlen, és csaknem engedelmesen bandukolt a nyomában, de Heru megsértődött.
Érdekelte is ez Thaliont! Fő, hogy "öccsének" ne essen baja!
Sosem gondolkozott el azon, hogy ilyen fiatalon nem vállal-e túl sokat. Úgy érezte legalább a csikók csapatában ő a vezér, és mint ilyennek, kötelessége a higgadt, átgondolt, gondoskodó viselkedés. A felnőttek is megbecsülték!
Mivel sosem volt apja......úgy érezte az a természetes, ha ő az "erős mén" a családban. Aki mindenkit megvéd. Hogy most épp egy ménesniy lény vándorolt együtt - részletkérdés!
 - Kérlek Thalion - motyogta halkan a kis peguni - Nem lesz semmi gond, maradok, ígérem. Eressz már!
|
A Végvölgy...hallott már róla.
-Akkor használjuk ki a rövidítést.-bólintott Rina javaslatára. De óvatosnak kellett lenniük...persze ezt nem mondta ki hangosan, hisz ezt valószínűleg már a kanca is tudta. |
 - Az ott a Végvölgy - pillantott kissé nyugatra, ahol egy innen még kicsinek tűnő hasadékot láttak...
- Arra rövidíthetünk kicsit.... |
Némán bólintott. Kezdte érteni...
Tovább taposták maguk előtt az utat, a növényzet sűrűsödni kedett...
Feszülten figyelt a zajokra, de egyelőre még semmi vészjóslót nem hallott. |
Csendes komorsággal felelt:
- Igen. Erisziek ők is. Látszik, hogy őket is megrázták a történtek: mindig verekedni szoktak.....Most csak őrzik a partot..... |
Hátrhőkölt a páros megjelenésére, de annyira még megmaradt hidegvére, hogy követhesse Rinát...
Mikor végre kikerültek a látóhatárról, újra nyugodt hangján szólalt meg:
-Ismered őket? |
Rina megtorpant és hatalmasat dobbantott!
- Ezt nem lehet bírni!!! Mi folyik itt?! - nyerítette, látszólag a semmibe.
 A vicsorgó páros teljesen egyszerre dobbant eléjük egy szikláról!!
- Itt tűnt el Amarrus......te ostoba... - hörögte Lángfuvallat.
Rina úgy hallgatott el, mint ai lenyelte a nyelvét, de nem Nin miatt, aki amúgyis már a hasa alatt reszketett.
- Menjetek tovább - vetette oda foghegyről Jégzuhatag, hozzá nem illő komolysággal.....
És Rina, egyetlen szó nélkül, lehajtott fejjel, Nint maga mellett tartva....továbbsietett.
Amint az út elkanyarodott a parttól, valóban jobban lettek!
'Bocsáss meg' pillantott vissza a föveny felé. |
Komolyan bólintott, és ahogy távolodni kezdtek a víztől, Colliderben erősödni kezdett a nyomottság érzése. De tartotta magát, feszülten figyelt, a környezetre és Rináékra egyaránt. |
- Igen.....és lépjünk ki - felelte komolyan, nyomott hangon, miközben kifelé figyelt. Az érzés őt is elérte, de hamar ki tudta zárni, és sietős léptekkel elindult.
 Felzárkózott, és ijedten nézelődve maradt a felnőttekkel.
|
Tétovázás nélkül követte Rináékat a partra. Amint patái a földhöz értek, ő is megérezte azt a különös érzést...de csak kíváncsivá tette.
Körbejáratta tekintetét - közel, s távolt senki sem volt ott rajtuk kívül. De sejtette, hogy ez nem sokáig lesz így...
-Akkor...induljunk?-kérdezte. Elvégre nem ő volt a vezető. |
Ninnek maga a kikötés és kiszállás egészen tetszett! A hajót partrafuttatták, és ők egyszerűen kiugráltak a sekélyesbe!
A parton szaladgálni kezdett, hogy a hideg vizet megszárítsa a lábairól, és hogy lerázza a fura érzést, ami rátelepedett. Mert a part, bár üres volt, rettentő félelmet ébresztett benne! Nyomás nehezedett rá......Mintha ellenség figyelné.
Rina köszönetet mondott a hajósoknak, majd ő is kiugrott.
Alaposan megrázta magát a parton, és körülnézett.
|
Összenéztek, vadul nevetni kezdtek, és Jégzuhatag újra Lángfuvallatra ugrott! Vadul felhemperegtek a parton, Lángfuvallat kegyetlenül tépni kezdte társa fülét, míg az össze-vissza rúgdosta, és láthatóan alig törődtek a távozóval. Ha távozik, hát távozik.
Lángfuvallat nagyot rúgott a fiatalabb kék lényen, aki talpra ugrott a lendülettől!
- Én azért megnéztem volna hogy a sok újféle trükköző közül ez éppen mit tud! - nyihogta.
A lángsörényű lény lustán állt talpra.
- A "mindenhatókra" gondolsz? Amik csak úgy áramlanak befelé százával? - morogta lustán, fogást keresve a másikon.
- Aha! Úgy ám!
- Ugyan már! Csak nem akarsz utána menni? Elment, hát ennyi! Vagy így szeretnél barátkozni?! Vagy ennyire nagyra tartottad??? - gúnyolódott.
- Hagyj már! - nyihogta harciasan, és a másikra rontott, aki felkacagott örömében! Épp ezt akarta!!!
Vadul vagdosták egymást tovább! |
[125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Ledobbant a partra, körülnézett, és bevárta Berkenyét.
Szemeiben láng lobbant.
némán bólintott.Követte őket.
Kyara kinyújtott nyakkal szimatolta a levegőt. Úgy tűnt a levegő nyomasztó, de nem közelgő vihar miatt. Megrázta a sörényét és lassan az indulófélben lévő Reményékhez lépdelt.
Remény megszámolta a kis ménes tagjait, és egyenletes, takarékos léptekkel elindult a BoszorkányVidék irányába.
- Jaj, gyertek már! - nyihogta hangosan, hogy ne érződjön ki a félsz a hangjából. A többi fiatal leszállás után azonnal a szülőjéhez bújt. Nem úgy Kyrador! Ő oda-vissza rohangált, néha még a sötét hullámokkal is leállt szórakozni.
- Ahogy gondolod - mosolygott szelíden lányára, és letette. A kis kanca engedett a csábításnak, és elrohant játszani. Különös, hogy a csikók együtt milyen erősek lehetnek!
- Én sem hiszem, hogy örökké tartana - bólintott komolyan - De Eris még messze jár - sóhajtotta a lassan szállóigévé vált mondást.
Sértődötten rohant vissza anyjához. Thalion egyszerűen odazavarta!
Heru szárnyát még mindig szorosan tartva kapkodta a lábait a felnőttek felé. Épphogy elérte őt és Kyradort, mielőtt a parti sziklák egyik barlangjába bemásztak volna! Micsoda őrület! Azonnal felszámolta a fogócskát és mindenkit elrugdosott onnét. Kyrador hála az égnek már kiismerte, hogy tudja, ilyenkor kérlelhetetlen, és csaknem engedelmesen bandukolt a nyomában, de Heru megsértődött.
- Kérlek Thalion - motyogta halkan a kis peguni - Nem lesz semmi gond, maradok, ígérem. Eressz már!
- Az ott a Végvölgy - pillantott kissé nyugatra, ahol egy innen még kicsinek tűnő hasadékot láttak...
A vicsorgó páros teljesen egyszerre dobbant eléjük egy szikláról!!
Felzárkózott, és ijedten nézelődve maradt a felnőttekkel.