|
Témaindító hozzászólás
|
2006.11.25. 22:01 - |
 Sira most jár először a birodalomban.Ez az első hely ahova ellátogatott.Nagyon tetszett, neki, boldog volt és nyugodt.Egyenlőre fogalma sem volt a sötétségről, és az itt kószáló sötét lényekről.Semmiről nem tudott.Egyedül az volt a fejében, hogy mindenhova el szeretne jutni a birodalomban.Boldogan végig ügetett a szabad parton, aztán vissza.Nézelődött, de nagyon egyedül volt.
De hirtelen a mögötte lévő sűrűben valami megmozdult.
Sira nagyon megijedt.Aztán megint megmoccant valami!
-Gyere elő, én nem félek!-remegett Sira!
Hirtelen előtört egy óriási vörös sárkány.Nem várt egy percet sem.Röktön lecsapott, de Sira félreugrott.Nem tudott semmit se tenni, az ereje túl kevés volt ehhez, még nem volt eléggé felkészülve semmire!
A sárkány egyfojtába tüzet köpött, és lecsapott...
Sira csak a lábaira bízhatta magát.
-Segítség, valaki segítsen!-kiálltotta, de reménytelenül! |
[224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
 - Kivéve Ayát - mosolyodott el.
- Igazából most is történnek nagy dolgok! A Vadvidék felfedezése egy különleges dolog lehetőségére mutatott rá......Ahogy az új nevelők is! Az erdei tó közelében történtek szintúgy.....
 Bólintott.
- Mi is ezért utazunk egyre többet! |
 -Akkor csak nem úszom meg!-vigyorgott.
-Igen!Noha nem vettem részt magam sem ilyen nagy tervekben!A vad unikrnisok nem szálltak csatába, legfejebb védekeztek, ha megtámadták őket!
|
- Ó, a Birodalomban előbb-utóbb Te is megtapasztalod ezt! - mondta kétoldalú bíztatásképp.
Nagyot mosolygott.
- Megdöbbentően gyakran esnek meg olyan dolgok, amikhez összefogás kell! Lehet, hogy kockázatos....de néha muszáj vállalni!
Egyetértőn bólogatott.
Elwenre pillantott.
- Te már biztosan átélted azokat az időket...amikről Whisperwind beszél. |
-Én világéletemben nem vettem részt semmilyen feladatban, noha nem irigyellek benneteket, mivel az ilyen küldetések kockázattal járnak! |
Bólintott, majd halkan megjegyezte:
- Én világ életemben nagy dolgok véghezvitelének apró részese voltam.....Szerettem, hogy fontos ügyek elintézésében vehettem részt, segíthettem....Én sosem gondolkodtam nagy vonalakban.....
Horkantott.
- Alábecsülöd magad! Én tudom, hogy bár sokak számára apróság, fontos feladatokat láttam el! |
| -Egyet értek Őrzővel.Nincs semmi szokatlan benne, hiszen más világokban is ezek a követelmények, ha valaki baj nélkül akarja végig vinni az egészet! |
- Nekem elég veszélyesen hangzik..... - bizonytalankodott.
- Minden az a világban! Mi pedig nem szoktuk megszegni a..."szabályokat"! |
| -Akkor már csak azért is megérte a beszámoló!-mosolygott nyugodtan Őrzőre-A szabályokat tudni kell, még kívül állónak is!A fajok senki alól nem tesznek kivtelt...Elég egyetlen rossz mozdulat, s lavinát indítasz el! |
| -Akkor már csak azért is megérte a beszámoló!-mosolygott nyugodtan Őrzőre-A szabályokat tudni kell, még kívül állónak is!A fajok senki alól nem tesznek kivtelt...Elég egyetlen rossz mozdulat, s lavinát indítasz el! |
Szinte andalgón hallgatta a mént. Csodás hely lehet, ahol a mágia ilyen vad és természetes! Ahol ilyen az élet: megvannak a szabályai, de mégis szabadabb, mint a Birodalomban......
- Nem...Már csak a megismerés maradt hátra!
- Én előb-utóbb amúgyis terveztem a felfedezést - mondta vállvonogatva. |
-Sokban hasonlít erre a helyre!Leginkább élővilágában különbözik.Noha nem láttam sok fajt itt, mégis úgy gondolom, inkább abban.Nálunk az erdőkben sok a ragadozó:macska -és kutyafélék, kisebb-naggyobb sárkányok, bárők inkább rovarokra vadásznak.Továbbá vigyázni kell a fákkal!Ha csak egy gyökerére rálépsz, véged!Ugyanakkor kiváló védelmet nyújtanak az időjárás és a ragadozők ellen.
-Azonban Vad vidéken vannak különösen békés helyek, mint például a Gyönyörök kertje!Ott csak annyira kell vigyázni, nehogy elbambuljunk és elfelejtsünk enni!-nevetett.-De Vad Vidék minden helye gyönyörű!Nálunk nincsen konkrét sötétség, csak az általános veszély a táplálék lánc!De azért nálunk voltak, hogy elharapódzottak a dolgok, s háborúznunk kellett más fajokkal a territóriumért, az életünkért, vagy egyszerűen a büszkeségért!De kifejezetten békések vagyunk egymással!Ezek az "örökbe fogadások" sem minden napos veszedelmek!Csak a határokat kell tudni, s mindenki boldog.Valamit még tudni akartok? |
- Értem - mondta különösen nézve. Hogy lehetett ilyen bizakodó ez a lény??? Látta, hogy mik történnek arrafelé! Mégis nevelésbe állt....Igaz, hogy Konitól senki sem fél....Tőle nem is kell.
- Akkor viszont biztos különleges vagy.....Mondd, milyen a Vadvidék? |
| -Nos, biztos nem mindegyik Tündér "fajta" ennyire "önző", de a mi környékünkön elég sok irigy ember féle él...De a Vadvidék, hatalmas, akárcsak Simbelmyne!Az én hazám is távol van a két világot összekötő szakasztól!-mosolygott. |
- Szerintem ez a történet is izgalmas - mondta csendes, szelíd mosollyal.
- Sosem hittem volna, hogy a Vadvidéken is vannak olyan lények, akik a magunkfajtát akarják.....Azt hittem ott minden mágikus lény hatalmas és szabad...Vannak, akik onnan származnak, de az ő történetük más, mint a tiéd! Nagyon más.....Különös, hogy így együttéltek a lények és a...vadászaik ott, ahonnan jössz.....Nagyon...különös....És Te....Idaho....sosem bántad meg, hogy így alakult az életed? |
Feleszmélve megrzta a fejét.-Ó, koránsem ilyen izgalmas, mint Elwené!Az én történetem a vadvidéken kezdődött.Ott a csodalovak többnyire magányosak és tartózkodnak az emberféléktől!A tündérek, a faunok, a fa lelkek és még sok mindenki más. Többnyire munkára használtak minket.Vagy szép szóval vagy erőszakkal, de egy közös bennük:mindegyik valamiféle kényszerrel.Pedig vannak kivételesen erre az alkalmatosságra "kitenyésztett" fajok, például a Nagy kutyák (kisebb teremtű ló, mely annyira engedelmes, mint egy kutya...)..
-Az én szüleimnek nem volt tartós kapcsolata...Három hónapos koromig apám velünk élt, aztán elhagyott.Anyám békés teremtés volt, de sok harcot megjárt kanca!Békés természete miatt sokan elakarták kapni, többnyire tündérek.Azonban ő már valakié volt...Egy zöldbőrűé, aki tisztelte a fajtánkat, s nem kényszerített minket.Mint Koni.Tőle kaptam a nevemet, s sokáig vele éltünk, de eztán én felnőttem.
-Nem akartam anyám nyomdokaiba lépni, ezért elengedtek.Rám is szemet vetettek páran, de akadt megmentőm, ha áldozatul estem nekik.Elvadultam én is az ember féléktől, de amikor Konit megláttam, nem láttam benne rossz szándékot.Furcsa lény volt elsőre, de aztán megismertem!Néha belegondolok, hogy tán még a tündérek közt is vannak ilyenek, mint ő, bár ily múltal erősen kétlem...De nem kell mindenben igaznak lennem!-mosolygott. |
Újra elmosolyodott.
- Erisziek közt a csikó a legnagyobb kincs! Nagyon fogunk rá vigyázni! Nem lesz oka panaszra, efelől biztos vagyok! És ismerni fogja a neve történetét....
Eltöprengett.
- Én is meg vagyok elégedve a megszelidített léttel.....
Idahóra esett a pillantása, észrevéve az arcán a kíváncsiságot.
- Neked is izgalmas a történeted? |
Vidáman bólintott.-Csak éljen a lehető legjobb körülmények közt, s sokszor legyen vidám!Akkor biztos rá fog hasonlítani!-mosolygott-igen, a vad unikornis lét nem rossz.De nincsenek igazi barátiad!Köztük értettem meg, miért jó a gazda....
Kiváncsian hallgatta végig Elwen történetét...Neki nem volt ilyen rossz élete...
|
Őrző szemei összevillantak az övével.
- Nehéz sorsod volt, valóban.....De mostmár jó erős lény vagy! Büszke lehetsz magadra! - kezdte szelíd mosollyal.
- És ismertük Ayát.....Egy súlyosabb sérülés után egy társunk kimentette a harcokból, és Aya néhány társunk barátja lett.....Nem tudtuk, hogy sok-sok állattal együtt velünk jött a harcba...Akkoriban hatalmas volt a zűrzavar...Az a halál....szörnyű dolog volt...De tegnap - szemei szinte felragyogtak - megszületett az eriszi Aya! A hős emlékére lett ez a neve....Reméljük méltó lesz hozzá! Mi már most nagyon szeretjük! De Te nagyon szerencsés vagy, hogy vad unikornisok közt élhettél...És még szerencsésebb, hogy angelid lettél. Hidd el, nagyon jól jártál! |
-Nem rég lettem Angelid!A gazdám két ével ezelőtt hagyott magamra.Elhozott a birodalomba és alig törődött velem.Elvadultam!Nem volt még sok erőm, szoknom kellett a mágiához....ezáltal könnyű préda voltam sok állatnak.A sok kisebb csetepaté során végül rájöttem, hogy használhatom a föld mágiáját, és egy kis izomra is szert tettem!Jókor jött, mert beköszöntött a sötétség hajnala!Többször is halálosan megsebesültem, de a vad unikornisok, akik gyógyítani tudtak, meggyógyítottak!Sokáig éltem a ménesükben...Jól ismertem Ayát, bár ti lehet, nem...és lehet ő sem, mivel csak legendákat hallottunk róla!Ő volt az egyik legpéldásabb unikornis, még a csatában is részt vet...és meghalt!Halálával aménes is feloszlott, így egyedül kóboroltam...és egy nap rám talált Koni.Remélem, ő örökre marad, nem úgy, mint az előző!
|
Kicsit elmosolyodott.
'Ó, persze! Az angyallény!'
- Hogy érted? Angelid vagy...mi történt veled? |
[224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Sira most jár először a birodalomban.Ez az első hely ahova ellátogatott.Nagyon tetszett, neki, boldog volt és nyugodt.Egyenlőre fogalma sem volt a sötétségről, és az itt kószáló sötét lényekről.Semmiről nem tudott.Egyedül az volt a fejében, hogy mindenhova el szeretne jutni a birodalomban.Boldogan végig ügetett a szabad parton, aztán vissza.Nézelődött, de nagyon egyedül volt.
- Kivéve Ayát - mosolyodott el.
Bólintott.
-Akkor csak nem úszom meg!-vigyorgott.