|
Témaindító hozzászólás
|
2007.04.20. 19:32 - |
Elanor búsan kullogott a víztükör felé. Nehezen tudta megemészteni, ami történt... de már vissza nem lehetett fordítani. Hátranézett, és látta, hogy két társa követi.
-Hát ti is...-suttogta, és tovább lépkedett, majd megállt a tó előtt, és belenézett. Szomorú tükörképe visszanézett rá.
Starshine felkapa fejét mélabújából, majd némán intett társainak szárnyával. Odaügetett Elanor mellé, és szárnyával átölelte. Elanor sírva fakadt.
Végül Gorgeous is melléjük ért. Elmotyogott egy 'sziasztok'-ot aztán ő is Elanor vállára borult. |
[144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
-Andrast.-biccentett kicsit barátságosabban.
-És a tiéd? |
 -Hát nem-nézett vissza víztükörre és újra elborította szemeit a könny.Szipogott egy kicsit madj összeszedte magát.
-És mi a neved?-kérdezte már kicsit vidámabban |
-Itt nem kell titkolnod a könnyeidet.-mondta egyszerűen.
-Itt mindenki emlékezik...és ha emlékezik, akkor azok általában nem a legjobb emlékek.-itt kicsit elkomorodott.
-Gondolom te sem a legvidámabb emlékeidet idézed fel. |
Diadomb hirtelen felkapa fejét a halk üdvözlésre.Mogfordult és egy másik farkassal találta magát szemben.Gyorsan mancsaival letörölte könnyeit madj ő is halkan szipogós hangal köszönt:
-Üdv-mondta levegőért kapkodva |
Magányosan, gondolataiba merülve rótta a partot. Azért szerette ezt a helyet, mert itt nem zavarta senki...itt nyugodtan gondolkodhatott és merenghetett.
Ahogy-mancsaival nem is csapva zajt-sétált, hirtelen felkapta fejét. Szipogásra lett figyelmes, nem is olyan messze.
'Hm...'gondolta magában egy kicvsit bosszúsan, hogy nincs egyedül, de végül úgy döntött, közelebbről is megnézi a hang forrását.
Mikor meglátta a farkast, valami mintha meglágyult volna benne. Közelebb sétált, de úgy, hogy nehogy megijessze a nőstényt.
-Üdv!-köszönt halkan. Itt önkéntelenül is csak halkan beszélt. |
Diadomb csak állt egy víztükör mellet és könnyei már csorogtak is.Kölyökkorára emlékezett mikor még anyjával és apjával az odúban együtt melegettek.
*Anya...Apa...miért mentetek el?..Miért hagytatok itt?...*-gondolta magában látva ahogy könyeppe a vízbe hullik.... |
 Odasétál az egyik víztükörhöz, ahol hajdan a kis Ewerynt, önmagát nézte, nagy elszomorodásában. Most is önmagát nézte, Kyarával... Szóval Kyara itt járt.
Elkezdett sajogni a szarva.
' Kyara ! '
Majd összpontosítva elindult. |
Kinyílik egy szem.
Majd még egy.
Eweryn kíváncsian, és kimerülten fürkészi a tavat, ahova beesett néhány nappal ezelőtt, erőtlenül. Befejezi a nézelődést, és fel akar állni. Nem megy neki.
Aztán, valahogy mégis, összeszedi magát, és kikecmereg a partra.
Megújultan érzi magát, ám valahogy még mindig kimerült, pedig az utóbbi pár napban sokkal jobban feltöltődhetett volna. De neki nem hatott a tó alján a pihenés, az 5 nap eszméletlenség csak annyit javított rajta, hogy tudja használni magát járásra, és az egyszerűbb műveletekre.
Aztán egy vakító fény, majd az állapota javulni kezd.
Miután eléggé erősnek érezte magát, tanulmányozni kezdte a mágiát, hogy vajon miket is tud. Mindenfélét csinált: Teleportált, villámgyorsan vágtatott, fényekkel vakította el a közeli élőlényeket, és söpörte el lakhelyüktől... És sok újdonságot is fölfedezett.
S ha azt hinné, hogy képességei ezekből állnak, hát akkor nagyon téved. |
 A bűbáj hatástalan maradt, vagy csak párja döntött úgy, hogy nem vesztegeti rá az idejét - Kyara nem tudta, de ahogy ő is sírni kezdett bánatában, a könnyeitől kirajzolódott pár kép a víztükrön: bodog kancaként a Birodalomba kerül, majd Eweryn elkezd neki udvarolni, és ő úgy dönt hozzámegy.....Együtt nézik Kyara gömbölyödő hasát, és nagyokat nevetnek együtt.....Végül a magányos Kyara ijedten várja hiába Ewerynt, majd Árvaházba kísérik.....Aztán jött Eris....Aztán látta, ahogy Ewerynnek örül, majd ahogy megtudja mit kell tennie, a félájult mén mellett fekszik, aztán csak vár és vár, hogy mikor lesz jobban.......
Kyara abbahagyta a sírást. Száraz lett a szeme, és a lelke halálosan nyugodt lett.
A víz fölé hajolt, és bűbájjal suttogni kezdett.
- Eweryn, azt hiszem hibát követtem el...Hibát követtünk el...Én nem tudok ennyit várni....Nem tudok ennyit tenni....Szeretlek, de nem megy az, amit elvársz tőlem....Ha átgondoltad a dolgokat, talán majd újra találkozhatunk....Egyszer...Valamikor...Kérlek hagyd ezt abba....Szörnyű így látni Téged és másokat is gyötörsz.....Én nem vagyok már elég erős hogy kibírjam a szenvedésed....Sajnálom Eweryn...Ezen az úton nem tudok veled tartani....Ha nem tudod ezt elfogadni, inkább felejts el engem.....Remélem megbcsátasz és meggyógyul majd a szíved....De kérlek szedd össze magad, a saját érdekedben, és légy csődör.
Kyara kiegyenesedett, majd hihetetlenül légiesen a magasba lökte magát, és visszarepült fiához. |
Ledobbant a parton.
- Eweryn... - mondta nyugodtan, és a vízhez lépdelt. Megérintette felragyogó szárnyával, mire vízgyűrűk futottak szét a felszínen. |
Elmúlt a fény. Sehol senki. Eweryn erőtlenül csuklik össze, és a vízbe esik - ájultan, erőtlenül.
// Ewet NE hozza ki senki, és egyáltalán ne is találjon rá! Itt fog tölteni egy pár napot/hetet. // |
 Őrző vissza sem nézett. |
Dobbantott, s egy föld darabemelkedett elé.
-Örömmel!-mosolygott.Lemondóan sóhajtott a hisztis unikornisra.A földdarabbal vándorolt át Idahóékhoz.
|
Arca elé tartotta szárnyát.
- Nem érdemes megvakulni miatta - fordult a kancához.
- Lenne kedved átmenni a szabad partra? Ott van egy ismerősöm egy angeliddel....Ha van kedved ismerkedni... - mondta a pej lénynek, akit ő nem ismert.
Aztán jó hangosan elüvöltötte magát:
- A hisztibe még senki sem halt bele! |
- Hagyj már békén! - Ripakodott rá Elwenre.
- Nem veszed észre, hogy nem érdekelsz engem? Tűnj el innen, míg fel nem bőszítesz, te ki... - Nem fejezte be a mondatot. Elvágtatott, és egy közeli sziklára telepedett. Undorodva nézte Elwent, és feltört belőle egy utolsó fény: Ami nem akart szűnni. Ez a fény tartalmazta a haragot, a gyűlöletet, a bánatot, a szomorúságot, és minden más érzelmét Ewnek. A fény elvakította a közelben lévőket: Már nem tudtak semmit tenni. Csak menekülni.
// Kértetik nem beleavatkozni a dologba, Ewet nem tudjátok megállítani. Most már. // |
-Na ebből elég!-liáltotta és a csődör után ugrott.Kievickélt vele a partra.-Ha ilyen könnyen feladod, tényleg nem vagy csődör!Nem tudom, miért akarsz öngyilkos lenni, de ne szennyezd be a szent tavat a hulláddal!-mordult rá-Nekem sem volt valami szép múltam, de még sem adom fel!Tessék megemberelni magadat, s kerekedj felül bánatodon!
|
Legszívesebben elsüllyedt volna. Szarva megvillant a támadásra, de inkább nem tett semmit, pedig tehetett volna.
Elkezdett süllyedni.
A pillantását az Eriszihez intézta: Eweryn komoly, bánatos, és felnőttes arca nézett rá az eriszire.
Azzal elsüllyedt - de nem örökké. |
A fénnyelre dühösen felágaskodott, s belevágta patáját a földbe, ezzel a varázzsal ugyanis nem tudta elsöpörni.Mérges volt ugyan, de nem számított arra, amire a pegazus vetemedett.Közéjük ugrott.-Nyugi!-kiáltotta határozottan.-Próbálj meg koncentrálni!-kiáltotta oda avízből előbukkanó unikornisnak-Így semmire se mész, ha zokogsz!
|
Épp időben kapta mag elé szárnyát, és ugrott az ártatlan unikornis kanca elé, hogy ne essen bajuk.
- Állj már le, Te kis ostoba! - horkant fel benne személyisége tüzesebb és haragosabb éne.
- Meg akarsz ölni minket? Mi bajod van?! Segíteni jötünk ide! Elment az eszed?! - hörögte, ahogy végre elmúlt a fény.
Aztán hirtelen ötlettől vezérelve odaugrott a lényhez, és egy jól irányzott rúgással ívesen röpítette a tóba! |
Egyre erősödött a fény: Odébblökve a két lényt Eweryntől. Szarva megcsillant.
Még egy fény: Erősebb, mint a többi: akár km-ekre is elterjedhetett, alrébbsöpörve a törődő lényeket Ewtől. |
[144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
-Hát nem-nézett vissza víztükörre és újra elborította szemeit a könny.Szipogott egy kicsit madj összeszedte magát.
Odasétál az egyik víztükörhöz, ahol hajdan a kis Ewerynt, önmagát nézte, nagy elszomorodásában. Most is önmagát nézte, Kyarával... Szóval Kyara itt járt.
A bűbáj hatástalan maradt, vagy csak párja döntött úgy, hogy nem vesztegeti rá az idejét - Kyara nem tudta, de ahogy ő is sírni kezdett bánatában, a könnyeitől kirajzolódott pár kép a víztükrön: bodog kancaként a Birodalomba kerül, majd Eweryn elkezd neki udvarolni, és ő úgy dönt hozzámegy.....Együtt nézik Kyara gömbölyödő hasát, és nagyokat nevetnek együtt.....Végül a magányos Kyara ijedten várja hiába Ewerynt, majd Árvaházba kísérik.....Aztán jött Eris....Aztán látta, ahogy Ewerynnek örül, majd ahogy megtudja mit kell tennie, a félájult mén mellett fekszik, aztán csak vár és vár, hogy mikor lesz jobban.......
Őrző vissza sem nézett.