|
Témaindító hozzászólás
|
2006.12.08. 21:34 - |
 Zorf épp egyik kedvenc helyén baktatott!A végzethegyen!Elég sötét volt, elég magas és elég veszélyes!Felgyújtott egy követ és ledobta!Most éppen ezzel szórakozott, mert nem talált más szórakozást!
De aztán kezdte unni... |
[256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
 Felnevetett.
-Miért, különben mit hittél, hová tartozom?Amit a hegynél mondtam, igaz volt!Ha nem a sötétség lenne az otthonom, ki se nyitottam volna a szám. |
 -Hát ha így állunk akkor mindenképp veled megyek! |
-A Sötétség Birodalmába.-válaszolt röviden. |
| -És hova tartozol?-kérdezett tovább |
| -Haza, ahová tartozom!Miért, mit gondoltál?Nem félek ettől a helytől, sőt különösen élvezem!De elég belőle egy napra.-mondta úszás közben. |
Chaos a levegőbe ugrott, és a farkassal haladt.
-Héj!Most hova mész?-kérdezte |
 -Hét mindenki ahogy jött úgy megy el...-mondta ezzel arra célzott amilyen gyorsan előkerültek olyan gyorsan tüntek el. |
Ő sem szólt.Csak haladt előre elmélyedve gondolataiba.Hamarosan leértek a hegyről, s előtük ott nyaldosta a tenger a partot.A úl part nem is látszott.Nem tehetett más, úgy megy el, ahogy idejött:úszva!Felragyogott (a maga értelmében), s szőrén megmaradt a sötét ragyogás.Ez a része szinte állandóan felhős volt, de egyszer-egyszer ide is besütött a nap...Ha rávilágít....
Lassan ment a vízben, míg lábai talajt fogtak.Amikor elhagyta a járható részt, csak feje látszott ki, ám az rezzenéstelen volt.Úgy kapált, mint a kutyák, ám őt még hajtotta erőteljes farka, mint a krokodiloké.Így elég gyorsan haladt a tengeren, noha saját erejétől telhetően nem tudta volna az egészet átúszni, ezért is választotta a lehető legkeskenyebb szakaszt, ahol egy napi úszás, és már partot is ért. |
| Nem szólt.Igazából oda sem figyelt.Nem azért jött vele, hogy az oktatója legyen!Hanem hogy valamiféle társak legyenek vagy ilyesmi! |
Ránézett.Tekintete nem volt szigorú, mégis érezni, hogy mikor milyen célzással mered a személyre.
-Attól még, hogy elhagy valaki egy helyet, nem biztos, hogy gyáva.Te sem azért jössz velem, mert már nem bírod e hely borzalmait vagy mágiáját.Neki bizonyára már nem volt itt dolga, azért repült el.Tanuld meg, soha ne állj senkihez se pesszimistán, különben az Afraiakon nem lesz barátod.Ennek az a hátul ütője, ami egyben jó is:Sok közös van bennetek:Egy gazda.Ez mindent összekapcsol.....gondolom a többiek tudnak arról, hogy hol vagy, s kivel vagy....ismernek...anélkül, hogy kinyitnád a szádat, tudják mi a bajod, mi az örömöd....ismernek.Ők a családod.
-De egy barát, az egészen más.Ismeretlenek vagytok egymás számára, s a lényben benne van, hogy megismerje az ismeretlent.Egy Afrai neked talán nem okoz meglepetést, egy barát viszont egy titokzatos könyv, aminek, ha minden lapját végig olvastad, mégis relyteget számodra újdonságokat.De ezen kívül mégis tudohatod, mi jár a fejében, mégis ismered, hogy mikor mit érez, s ezáltal megérted, vagy megveted......Ez egy barátság. |
| -Gyáva alak!-mormogta utóljára hátranézve a pegazusra |
 Szinte hang nélkül rúgta el magát a talajtól, és halk szárnycsapásokkal tovaszállt. |
| Chaos sem szólt, csak a farkas mellett haladt. |
| Mélyet bólintott.Nem mosolygott.Biccentett a többieknek és elindult.Lassan lépdelt, de még nem szólt a csődörhöz, csak ment... |
| -Veled akarok tartani!-mondta a farkasnak. |
Whisperwind kissé félrehúzódott, és némán figyelt.
Nem mutatta, hogy bármiféle hatást gyakorolt volna rá a vadóc pegazus üvöltése, sőt, semmi mást sem mutatott.
Csendben figyelt, és lassan a távozás gondolatát kezdte fontolgatni. |
Meglepte a csődör hangja.Valami gúnyosat, vár, de az ellenkezőjét kapta.
-Ugyan, miért nem?-kérdezte közönségesen.Nem gúnolódott ő sem, hisz nem volt rá szükség. |
| -Várj!-ugrott a farkas után-Ne menj el! |
| Csak rámosolygottt, mint engedetlen ifjú gyermekre szüleje.Megfordult, és menni készült. |
| -Hagyjál már!-üvöltött rá-Most meg mi bajod!Befejeztem!Nem volt elég!De ha akarod folytatom!-ezután gúnyos mosoly jelent meg száján amit hamar eltűntetett.Egyenlőre nem szólt, de azt tudta, hogy ezt vissza fogja kapni. |
[256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Zorf épp egyik kedvenc helyén baktatott!A végzethegyen!Elég sötét volt, elég magas és elég veszélyes!Felgyújtott egy követ és ledobta!Most éppen ezzel szórakozott, mert nem talált más szórakozást!
Felnevetett.
-Hát ha így állunk akkor mindenképp veled megyek!
Szinte hang nélkül rúgta el magát a talajtól, és halk szárnycsapásokkal tovaszállt.