|
Témaindító hozzászólás
|
2006.11.01. 22:14 - |
 Mya csendes léptekkel vágott át egy óriási, halott fákkal körülvett, kihalt téren.
Itt nem érezte rosszul magát, de...igazán jól sem.
Hiányzott neki Nimród, aki gondoskodott róla, a többi eriszi...és a biztonság...boldogság...amiket csak hírből ismerhetett..... |
[365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
 Mosolyogva pillnatott Sarissimára, majd ide-oda tekingetve kereste a Főváros bejáratát.
-Mikor érünk már oda?-nézett fel a felnőttekre. |
 Elképedten fékezett, mind a négy lábát szétvetve, és csak nézte, nézte a felé zúgó szelet.....Aztán amikor az elérte, kinyújtott nyakkal, behunyt szemekkel élvezte, miközben sörénye örvénylett körülötte, őt is egy kicsi hóviharrá változtatva!
'Olyan......csodás' gondolta elakadó lélegzettel. Szikrázó szemekkel mosolygott Greywindre. |
Mosolygott.
-Talán kicsit javíthatok a helyzeten...-mondta, és szárnyát meglendítve, egy pillanatra a hideg és a hó érzésére gondolva nagyot csapott, mellyel örvényt kevert. Az immár szinte jeges örvényt Hóremény felé fújta. |
- Próbálom, próbálom! - lihegte kicsit fáradtan, de elmosolyodott.
- A tél ad nekem erőt.....Itt meg sehol semmi hó vagy hideg....A rémségek szigetén csak kevés hely van, ami nekem is igazán jó......És az ideút.....kicsit hosszú volt....meg a fogócska is..... |
Hátrafordult, hogy megkeresse Hóreményt. Meg is pillantotta, így kissé visszavett a tempóból, hogy mellé érjen.
-Bírod a tempót?-mosolygott kedvesen. |
 Szomorú együttérzéssel nézett a csikóra.
- Az életedet ismerve nem csodálom. Azt viszont annál inkább, hogy megtanultál varázsolni, méghozzá ügyesen! Tehetséges lehetsz...... - mondta töprengőn.
- Majd idővel, talán épp a városban, megtanulod az alapokat. Nem kell félned, de remélem mostmár átérzed miért féltünk, és kérjük, hogy légy óvatos. Az lesz a legjobb, ha anyáddal maradsz végig. Ő régi eriszi, és a fiára nem hiszem, hogy bárki kezet emelne. A küzdőterekre azért majd ne menj le! - tréfált a csikóval, aztán előresietett.
Greywindet kereste szemeivel, mivel kicsit lemaradt......
Elszokott már a hosszú futásoktól! |
Beatles nagyon elbizonytalanodva húzódott közelebb anyjához.
-Hát...Én ezekről...mlgcsak hallani sem hallottam!-nézett nagy szemekkel Sarissimára. |
Bár nem mutatta jelét, de figyelmesen hallgatta az előttük vágtató Sarrissimát.
Mostmár valóban kíváncsi lett a városra, de eszbé véste a bölcs szavakat: "A város szabályai...néha különösek és zavarosak....." |
- Nos, nem utolsó dolog, ha tudsz már néhány önálló varázslatot, ami ugyebár Rád igaz, de a Varázsnak megvannak a maga szabályai, amikkel jó, ha tisztában vagy.
- Például, hogy megérzed-e, ha varázsolnak a környékeden, és hogy az Feléd, Ellened irányul-e. Vagy hogy érzed-e, ha valaki az erődet akarja magának. Ismered-e a pajzsemelés technikáját. Esetleg a pengetollakét....Meg tudod-e védeni az elmédet, illetve érzed-e egyáltalán, ha valaki be akar törni. Te tudod-e miből meríthetsz erőt. Tudod-e milyen elemek veszélyesek Rád, és Te kikre vagy esetleg veszélyes. Ismered-e a raktározott varázslatokat, amik talán évszázadok múlva is erősek. Tudod-e hogy kell kötést megtörni - sorolta Sarrissima.
 - Ugyan! Hisz végig velem lesz! Vigyázok rá! És félig eriszi!!! A gazdája is gondolom, hogy gondját viselte! - intette le társát.
- Nos, talán igazad van. Mostmár úgysincs idő mindent megtanítani. De Beatles, ne feledd, hogy nagyon óvatosnak kell lenned. A város szabályai......néha különösek és zavarosak..... |
Sarrissimára nézett igen nagy szemekkel.
-Milyen alapokat?-kérdezte |
- Ahogy akarod, Kedvesem - *válaszolta a levegőbe, majd párja után eredt.* |
 Gyors csókot váltott Büszkeüstökkel.
- Hát nem is szívesen jártam volna úgy, mint a mesebeli hercegek!
Hirtelen távoli lett a pillantása.
- Sose kérdezted miért vettelek el. Ha ezen túlleszünk, tedd meg!
Szélviharként robbant a levegőbe, hogy elérje végre a várost. |
*Egy pillanatig a távolba révedt, majd határozottan bólintott és párja szemeibe nézett.*
- Igen. Készen állok és Veled megyek - *válaszolta párja mellett lebegve.* |
Raffaello fékezett.
- Ott a Főváros - mondta komor elszántsággal hangjában. Előttük arany szikra ragyogott a horizonton.
- Készen állsz? Biztosan velem jössz? |
*Szorosan Raffaello mögött haladt.* |
Raffaello hasította a szelet a vidéken át! Eriszieket látott maguk alatt, de nem lassított!! |
Felvonta szemöldökét.
- Csak azért kérdezem, mert az alapokat tudnod kell, amikor a Városba érünk! |
Zavartan pillantott Sarissimára.
Nem nagyon értette Sarissima miért akar annyit tudni róla....
Előbb bólintott neki, majd csak utána kezdett el gondolkodni rajta, mit tanult eddig. |
Sarrissima feljött a csikó és anyja mellé.
- Beatles! Ha a Fővárosba érünk, sokmindent kell majd látnod és megtanulnod! Ne maradj el tőlünk, rendben? - kiabálta.
- Szeretném tudni miket tanultál eddig a mágiáról! |
A csapat elején anyja mellett vágtatott.Izgatottan tekintgetett ide-oda, hátha végre megpillantja a Fővárost. |
[365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Mya csendes léptekkel vágott át egy óriási, halott fákkal körülvett, kihalt téren.
Mosolyogva pillnatott Sarissimára, majd ide-oda tekingetve kereste a Főváros bejáratát.
Elképedten fékezett, mind a négy lábát szétvetve, és csak nézte, nézte a felé zúgó szelet.....Aztán amikor az elérte, kinyújtott nyakkal, behunyt szemekkel élvezte, miközben sörénye örvénylett körülötte, őt is egy kicsi hóviharrá változtatva!
Szomorú együttérzéssel nézett a csikóra.
- Ugyan! Hisz végig velem lesz! Vigyázok rá! És félig eriszi!!! A gazdája is gondolom, hogy gondját viselte! - intette le társát.
Gyors csókot váltott Büszkeüstökkel.