|
Témaindító hozzászólás
|
2006.10.16. 17:16 - |
 Koni kicsit pihenni akart-így idejött gyönyörködni a nagy óriásokban.Letelepedett egy buckára és gondolkodni kezedett hangosan.A zajra figyelmes lett valaki.Egy idejig idegenkedve nézett a lányra, majd mosolygóra vette a témát és egyre fokozatosan megkedvelte a jövevény halkan nevetve a sok sületlenségen, amiről gondolkodott a szárnyas jövevény.Végül fel bátorodván előlépett az egyik piramis árnyékából és így szólt:
 -Nahát, régóta élek földön, de még nem láttam ilyen lényt mint te.Olyan vagy mint az ember, de szárnyaid vannak, mint a madárnak.Mégis miféle szerzet vagy te?
-Ki?Mi?-pattant föl Koni, majd mikor megyugodott, felelte-Én szárnyas tünde vagyok....az anyám tünde, apám angyal volt.....
-Kik azok tündék és angyalok?Még sosem hallottam róluk.
-Az angyalok már kihaltak, ők a felhők közt éltek, a tündék pedig a föld lényei:varázserejű emberek. |
[88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
 - Viszlát - mormogta csendesen. |
 -Hálásan köszönöm.Viszlát!-mondta a ménnek és elrepült. |
| - Most ment el....Meg akarja vígasztalni a féltestvérét....Keres valakit, aki segít neki megtalálni.... |
| -Egy társamat keresem.Egy vörös pegunit.Peckes a neve. |
| - Ez esetben mi szél hozott erre a kietlen vidékre? |
-Jól látod |
Biccentett.
- Nem tűnsz sivatagi lénynek - jegyezte meg. |
| -Nos,örülök a találkozásunknak,Üvegtáltos.A nevem Enteróan. |
Kissé sértette a másik lény viselkedése, de a táj szépsége megnyugtatta, így apró fóhajtással bemutatkozott.
- Üvegtáltos vagyok. |
| -Ahogy mondod.Mondcsak,mi a neved? |
Üvegtáltos nyugodtan szemügyre vette az újonnan érkezettet.
'Micsoda forgalom....Korábban sosem járt erre senki'
- Üdv! Csak fel akartam fedezni ezt a vidéket. Lenyűgözőek ezek a piramisok. |
Enteróan magányosan röpködött a sivatag fölött,mikor meglátott egy pegazust egy piramis tetején.Odarepült hozzá és körberöpködve szólt hozzá.
-Üdv!Mit keresel te erre? |
| - Viszlát - köszönt el ő is, majd visszafordult a látványhoz, amit úgy megszeretett. |
 -Köszönöm-mondta a ménnek majd meghajolt előtte.
-Viszlát. |
Fejet hajtott.
- Jó szerencsét! |
| -Akkor én mennék is. |
| - Jó ötlet - mondta helyeslőn. |
| -Keresek olyasvalakit,aki tudja az utat és elvezet. |
| Kérdőn nézett a piros lényre. |
Peckesnek nagy kő nehezedett a szívére,hisz nemtudta az utat,ha valaki megis mondaná neki,akkor is elfelejtené,márpedig a féltestvérének szüksége van rá.
-Megvan!-kiáltott fel eléggé komolyan és szívósan. |
[88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Koni kicsit pihenni akart-így idejött gyönyörködni a nagy óriásokban.Letelepedett egy buckára és gondolkodni kezedett hangosan.A zajra figyelmes lett valaki.Egy idejig idegenkedve nézett a lányra, majd mosolygóra vette a témát és egyre fokozatosan megkedvelte a jövevény halkan nevetve a sok sületlenségen, amiről gondolkodott a szárnyas jövevény.Végül fel bátorodván előlépett az egyik piramis árnyékából és így szólt:
- Viszlát - mormogta csendesen.
-Hálásan köszönöm.Viszlát!-mondta a ménnek és elrepült.
-Köszönöm-mondta a ménnek majd meghajolt előtte.