|
Témaindító hozzászólás
|
2006.09.30. 21:14 - |
 Eressea nemsokára megpillantotta a Fekete Hágót, Cirith Morgalt, s lassított vágtáján.
-Itt vagyunk. -szólt hátra Démonnak. -Ez az a hegy. És itt erősebbnek is érzem Lilith auráját. De nem tudok róla, hogy itt bármiféle erődítmény is lenne, amit a Sötétség építtetett... Talán nem esett fogságba, csak elrejtőzött... -töprengett magában Eressea, de sehogyan se tudta mire vélni a dolgot. Nagyon nyugtalanította valami... Cirith Morgal az egyik leggonoszabb hely a Birodalomban. Névtelen rettegés lakja, valami rémes, ismeretlen Gonosz, s ép eszű lény nem merészkedik oda önszántából... |
[60-41] [40-21] [20-1]
 Mit sem érzékelt a mögötte és lent történő dolgokból. Csak a célja lebegett a szemei előtt, és az, hogy valamennyire még uralkodjon a hatalmas erőn, amit az elemek ébredése szabadított fel. Mintha egy szalmaszálon akart volna állni egy tomboló viharban felvert tó vizén!
Egy utolsó szökkenés.....és felért a csúcsra! |
-Nem!! -*kiáltotta Eressea, de hangját elnyomta az olvadó szikla moraja.* -Őt rám bízták! Én vagyok felelős érte! Érte és az életéért! Milyen mentor lennék, ha magára hagynám?!
Könnyedén felszökkent a következő sziklára, ami azon nyomban be is szakadt alatta. Eressea időben rúgta el magát róla, és a következő sziklára dobbant. Az is megingott Eressea lendületétől, és beszakadt, de a kanca ismét elrúgta magát, egy következő szikla felé. Eressea szikláról-sziklára ugrálva igyekezett a csúcs felé.
Lassabban haladt, mint Démon, de neki nem voltak olyan elemi képességei, mint a csődörnek. Eresseának manővereznie kellett, így hát be kellett érnie ezzel a tempóval. |
'Segíts!' zúgta az elméje, mmikor Eressea lezuhanását látta.
Hatalmas volt a megkönnyebbülése, mikor látta, hoyga zuhanást túlélte a kanca, mert ő bizony nem tudta volna megmenteni....Legföljebb újraalakítani.....
Most viszont a szikla és a láva újra doogozni kezdett, és nemsokára a katlanból is lépcső vezetett felfelé, Eresseától Démonig.
Ő viszont nem állt meg.
Ahogy a Hegy dolgozni kezdett, és az erők leírhatatlan munkája egyre jobban fellendült, élvezve saját roppant lángjukat, érezhető volt, hogy az egész Hegy úgy fog elolvadni, mint hó a véren......
- Tűnj el a Hegyről! Siess! Ezen az úton mögöttünk le tudsz jutni!!!!! Én majd lehozom a társad! Menj! - kiáltotta a lassan felérkező kancának, majd szédítő tempóban megindult felfelé, és a Hegy kövei valósággal szétfolytak az útjából! |
-Értem. -lihegte Eressea. Nehezére esett tartani ezt a szédítő sebességű tempót ilyen nehéz terepen, de nem tette szóvá.
Aztán hirtelen Démon felhevült patája nyomán egyszer csak hatalmas láva oszlop tört fel, mindenfelé fröcskölő sugárral. Eressea ijedten torpnat meg, közvetlenül a sugár előtt, de pár szál sörénye is így óhatatlanul megprökölődött.
Ki akarta kerülni az oszlopot, de megcsúszott, és egyik hátsó lába alatt beszakadt a szikla... a lyuk csak szélesedett, és hamarosan Eressea pillekönnyű súlyát sem tudta már tovább tartani... a kanca lezuhant a hegy gyomra felé, ahol már fortyogott a Démon mágiájától és erejétől feléledt láva... a hegy mélyén szunnyadó lába többezer éve háborítatlanul csordogált, de most felébredt....
Eressea épp a lávató közepébe zuhant, ám volt annyi ideje, hogy szólítsa a Vizet, és egész testét védőmágia ölelte át. Szőre most kékesen csillogott, mintha csak egy kék, szorosan a testre tapadó gumiruhát húztak volna rá.
Eressea a lávába zuhant, és el is merült, de hamar a felszínre tört, és ütemes, ügetést mímelő mozgással úszni kezdett... |
| - Igen. Épp azért vágtázok ennyire, hogy ne essen bajod! Így nem vagyok annyira túlhevült! |
| -Tökéletesen. -sietett válaszolni a kanca. -Eléggé megszoktam már magamat így, és ha nem muszáj, nem válnék meg az alakomtól... Úgyhogy kérlek, tartsd vissza az erőidet, legalább addig, amig felérünk... |
| -Az én erőm a létrehozás! A bolygók testébe lehelek lelket. De akit elpusztítok, annak is jó esélye van rá, hogy nem halál, hanem egy új testi élet vár rá! De neked ez is megfelel, nem? |
-Átalakítani? -torpant meg döbbenten Eressea, de aztán sietve folytatta az utat fölfelé. Vágta közben újabb kérdésekkel bombázta Démont.
-Hogy érted azt, hogy átalakítani? Miről beszélsz? |
| - Az erőim meglehetősen óriásiak! Ha nem vezetem le, akkor baj lehet belőle! Nem akarlak átalakítani! Siessünk fel! Amíg még ilyen jó vagyok! - kiáltotta hátra, tovább száguldva felfelé a lépcsőn. |
Eressea igekezett megőrizni higgadtságát, de igencsak nagy erőfeszítésébe került. Mindenesetre megpróbálta a tőle telhető legnagyobb sebességben követni Démont.
Észrevette, hogy a csődört aggasztja valami.
-Baj van? - kiáltotta oda. |
Lények özönlöttek szembe!
'Elég.'
A lángok szétvágtak, és a szikla lassan folyni kezdett! Eressa és ő épen maradtak, de köröttük mintha egy folyó özönlött volna!!!! A lángok felcsaptak az égre is, és a szárnyas teremtményekből sem maradt más, csak hamu....
A lépcső gyorsan kezdett nőni előttük, és Démon inkább futna kezdett rajtuk, minthogy továbbra is lassan másszon....Nem volt benne biztos, hogy ereje nem fog-e kitörni, és Eresseának nem akart új létformát adni..... |
Eressea engedélyezett magának pár másodpercnyi csodálkozást, majd követte a csődört felfelé a lépcsőkön.
-Meg kell jegyeznem... ezt nagyon szépen csináltad. -dicsérte meg halkan, aztán nem szólt többet. Érzékeit kinújtotta, és tisztán érezte Lilith jelenlétét, és érezte, hogy közelednek. A fiatal kanca aurája egyre erősebb volt. Telepatikus úton megpróbált kapcsolatot teremteni tanítványával, de nem járt sikerrel; Lilith nem válaszolt neki.
Idegesen megrázta fejét, majd megszaporázta lépteit, és mászott tovább. |
- Hm...Semmi értelme így ennek! Úgyis tudják, hogy jövünk! Hiszen én kilométerekről látszom!!!!! - morrantotta.
A következő pillanatban óriási lángok robbantak ki a tetéből, és formálni kezdték köröttük a sziklát.
Nemsokára lépcsők alakultak ki!
Fellépdelt rajtuk.
- Menjünk így! - zúgták a lángok. |
Eressea némán hallgatta végig Démont, majd bólintott, jelezve, hogy megértette, és folytatta az útját fölfelé. Óvatosan lépkedett, de így is gyakran meg-megcsúszott vékony, karcsú lába a sikamlós, nyirkos köveken.
Alig haladt, mindúntalan visszacsúszott, és ez egyre jobban kétségbeejtette és dühítette. |
Démon kicsit hallgatott.
- Ő nem úgy tartozik hozzánk......Gomor Erishez tartozik, minket elfogad, de ennyi......A hálónak része, de igazából a tetteiért egyedül Erisnek tartozik magyarázattal......Összetartunk..... Mindig....Mind....De van, mikor valamelyikünk a saját terveit akarja kipróbálni......Van, mikor úgy érezzük, magányos utakkal mindenki jobban jár....És a háló nem olyan, amit egyszerű elmondani...Ott van....Tudjuk, ha valaki bajban van.....De elzárkózhatunk tőle, ha nagyon akarunk.....Vagy ha bajban vagyunk, akkor volt már, hogy elzártak tőle........
- Gomor.....hm....ő főleg Erisszel áll kapcsolatban, nem egyenlő köztünk...... |
Eressea óvatosan követte Démont, és ő is fellépett az első kőre, majd lassan és óvatosan mászni kezdett.
-Biztos igazad van, és tulajdonképpen nincs is jogunk az életét firtatni, vagy beleszólni. Mindenki a saját sorsának kovácsa. -töprengett hangosan.
-Csak tudod, nálunk az egyik legalapvetőbb szabály, hogy összetartunk, segítjük a másikat, és mellette állunk, ha bajban van. És az Úrnőmtől azt hallottam, hogy az erisziekre ez ugyanígy igaz, ha nem jobban. Még -persze javíts ki, ha tévedek -, de saját hálótok is van, amely összeköt titeket, és amin keresztül eléritek egymást, követni, figyelni tudjátok a másikat...
-Nálunk is van valami ilyesmi, de az nem köt össze mindenkit... csak azokat, akiket szorosabb érzelmek fűznek össze, vagy közös küldetésük, feladatuk van.
-Ezért nem értettem Gomort, de mint már mondtam, az az ő élete. Éli, ahogy tudja... és ahogy akarja. Ahogyan én is élem az enyémet, ahogy tudom. |
- Nem bizony.... - mondta bólintva.
Felugrott egy kőre.
- Tudod - mondta halkan, alig pillantva Eresseára - Gomor nem azért nem segít, mert nem akar...De ő mindig a saját útját járja.....Vagy Eristől, a gazdánktól kap küldetést.....Vagy a saját öngyilkos útjaira megy.....Ő félt mindenki mást önmagától, és nem tud senkiben sem bízni...Erist kivéve....Azt hallottam senki sem értheti őt meg Erisen kívül......Lehet, hoyg most is üldöz, vagy üldözve van, és nem akar nekünk bajt...Nem tudom....
Megborzongott.
- Es nem is akarom! |
Eressea lesúlytóan meredt a nagy, fekete farkas után.
-Hát... ez se törné össze magát a társaiért... -foglalta össze a véleményét a modortalan farkasról.
-Tehár a csúcson. Nem lesz könnyű feljutnunk oda. -emelte magasra a tekintetét. -A fal meredek, és veszélyes, a kövek instabilak és nagyon élesek. Mit mondjak... -Démonra pillantott-...nem fogunk unatkozni. |
Akkor hívjunk segítséget!
 Hirtelen ugrott a két lény mellé.
- Hörrr......Mi az?
- Segíts megtalálni ennek a lénynek a társát! - mondta elszántan.
A farkas végigmérte a két lényt, és pillantása hosszan időzött Eresseán.
Aztán orra mozgolódni kezdett.
- Fenn a csúcson van hasonló szag. - morrantotta.
- De én másfelé megyek. Magatoknak kell odajutni és megoldani a bajt, ami ott lehet.
A farkas egyetlen ugrással a hatalmas, fekete kövek közt termett fenn a sziklafalon, majd nemsokára eltűnt.
- Legalább ennyit segített..... |
Eressea nemsokára megpillantotta a Fekete Hágót, Cirith Morgalt, s lassított vágtáján.
-Itt vagyunk. -szólt hátra Démonnak. -Ez az a hegy. És itt erősebbnek is érzem Lilith auráját. De nem tudok róla, hogy itt bármiféle erődítmény is lenne, amit a Sötétség építtetett... Talán nem esett fogságba, csak elrejtőzött... -töprengett magában Eressea, de sehogyan se tudta mire vélni a dolgot. Nagyon nyugtalanította valami... Cirith Morgal az egyik leggonoszabb hely a Birodalomban. Névtelen rettegés lakja, valami rémes, ismeretlen Gonosz, s ép eszű lény nem merészkedik oda önszántából... |
[60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Eressea nemsokára megpillantotta a Fekete Hágót, Cirith Morgalt, s lassított vágtáján.
Mit sem érzékelt a mögötte és lent történő dolgokból. Csak a célja lebegett a szemei előtt, és az, hogy valamennyire még uralkodjon a hatalmas erőn, amit az elemek ébredése szabadított fel. Mintha egy szalmaszálon akart volna állni egy tomboló viharban felvert tó vizén!
Hirtelen ugrott a két lény mellé.