Témaindító hozzászólás
|
2006.09.27. 16:57 - |
Therus megállt az óriási hínárok felett a víz színén, és bevárta Nenyát.
Tetszett neki az, ahogy a saját fékezése hullámokat dobott szét mindenhova, és a hullámok is boldogságot zúgtak az elméjének!
Nenya ekkor érte el őt, és Therus kicsit figyelte útközben.
'Igen....' Meg volt vele elégedve. Nenya pont olyan volt, ahogyan várta, és pont úgy fejlődött, ahogy az várható volt. |
[137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
Therus felhorkantott.
- Narya nem bírja a vizet! Semmilyen formájában. - mondta, és nem bírt elfojtani egy mosolyt.
Felizzottak a szemei.
- Általában mindenki azzal jön, hogy a Víz eloltja a Tüzet! Te sem lennél oda azért az anyagért, ami elpusztíthat! Mit szólnál, ha szembekerülnél egy napon egy akkorra erejű tűzlénnyel, aki csak úgy elpárologtat?! Vele tudnál viccelődni?!
Dühödten prüszkölt.
- A Vízelemű sárkányok pedig önmagukban is furák.... - fintorgott. |
- Talán valami gondod van azzal, hogy nem tűz elemű, hanem víz? - *kérdezte nenya.*
*Fáfnír közben elkezdett emelkedni, míg végül eltűnt a felhők fölött.* |
A Tenger remegni kezdett alattuk, ahogy Therus összeszedte az erejét. De aztán a víz megérintette az elméjét és elcsitította őt.
- Hm. Nem vagyunk veszélyben...... - mondta félig hitetlenkedve, félig tárgyilagosan.
- Ez egy vízelemű sárkány! - morogta elfintorodva. |
*Nenya szólni akart, de valami a torkára fagasztotta a szavakat.
A víz alattuk elkezdett "nyugtalankodni".
Egy nagy hullám csapott fel a vízből, majd mikor a hullám lelankadt, egy fehér sárkányt pillantottak meg.*
*Fáfnír hangtalanul lebegett a a víz fölött és a hármast figyelte.* |
Therus unokahúgára nézett.
- Mondd, mi az! Mellesleg...az elem nem véletlenül az elemünk...Fontos része az életünknek! |
- Nem is gondoltam erre!
- Bár most, hogy mondod... - *titokzatosan elharapta a mondat végét és felnézett az égre.* |
- Ti nem fogtok harcolni. - mondta nyomatékosan.
- Próbálkozásképp sem! - csattant szigorral a hangja.
- Ha egyenlő az erejük, akkor elszabadíthatnak mindenféle, igen erős, veszélyes varázst. Leginkább megölik egymást....Ha egy lehelettel is gyengébb az egyik, akkor óriási áldozattal bár, de a másik elpusztíthatja. - válaszolt Nenya kérdésére. |
- Akkor mi vagyunk a végletek.
- Tényleg! Ha egy tűz elemű egy víz elemű lénnyel összecsap, akkor melyik kerülne ki győztesen? |
- Persze. Én sem. De mi a Vízhez tartozunk. Nem csoda hát!
A pegazus felé biccentett.
- Narya a Tűz maga. Ő és a sárkányok valahol egyek. Nem úgy, mint más lények...De jól meglennének együtt. A Vízsárkányok eléggé....természetellenesek ebből a szempontból....Az igazi sárkányok mind a Tűz lényei.... |
- Én nem látok semmit... - *mondta vállat vonva.* |
Horkantott.
- Narya! Te látod őket?
- Ami azt illeti, igen. Felettünk köröznek. Fogggalmam sincs mit akarhatnak. |
- Hét? Bűvös szám... - *jegyezte meg.* |
- Narya....pontosan hány sárkány jött utánad? - kérdezte csalóka nyugalommal a hangjában.
Narya elkomolyodott.
- Hát...azt hiszem hét..... |
*Naryával nevetett.
Aztán gyorsan elhallgatott, mert szárnyak suhogását hallotta föntről. Felnézett, de még minden nem látott semmit...* |
Therus megcsóválta a fejét.
- Majd pár hét múlva újra elbeszélgetünk erről.....
Kajánul visszamosolygott Nenyára.
- Rendben, Therus! De én már úgyis untam a hideget, meg a sok vizet! A Tűz jót fog nekem tenni! - mondta gondos álkomolysággal.
A csődör pillantása azonban megfosztotta álcájától, és Narya hangosan felnevetett. |
- Ugyan Therus! Kicsit több lazaságot! Nem lesz semmi gáz! Majd megoldjuk. - *Narya felé fordult és kacsintott.* |
- Nenya! - hűlt el.
A másik kancára vigyorgott.
- Miért? Legalább biztos izgalmas lesz! Érdekes idők jönnek!
- Narya! - csattant szigorúan. |
*Narya elvigyorodott. Tetszett neki a pegazus viselkedése és hozzáállása.*
- Hát akkor hagy jöjjenek! |
Megrázta sörényét.
- Sárkányok...Mihez kezdjünk velük?...Annyi veszély...Hogy védjünk meg olyan lényeket, akik meg akarnak enni minket?
- Túlzol! - nyerítette.
Elvigyorodott.
- Sokuk csak a halálunkat akarja, de a húsunkból nem kér... |
*Nagyot sóhajtott.*
- Hát akkor így állunk... |
[137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|