Témaindító hozzászólás
|
2006.09.22. 16:11 - |
-Köszöntelek a szülőföldemen!!!!-mondta boldogan Diadém.Itt milliónnyi lepke virág volt és más virág fajta.A tér beláthatatlanul nagy volt.A kellemes tavaszi illat nem nyugodott el.Jó meleg idő volt és semmi jelét nem lehett látni a búnak.Itt minden virágzott, vagy bimbozott.....Igen, ez egy olyan hely volt, ahol érdemes volt élni. |
[195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
Wintermint is kérdőn nézett a kérdezőre. |
- Értem. - mondta és folytatta is volna,mikor meghallotta Careidos nyerítését.
Nem igazán örült most a társaságának,bár nem zavart nagy vizet,így biccentett felé.
- Hát Te? - érdeklődött a mén felé. |
-Tulajdonképpen én MÁR nem szerettem Vyaret.Pedig az elején....áhhh...megváltozott...
Folytatta volna, de egy halk nyerítést hallott.
-Ohh!Mégis követtek!-mosolygott. |
Csak Careios lépkedett könnyedén a furcsa virágok között.Megállt amikor észre vette a két ismerős alakot.Halkan nyerített.Tudni akarta ,hogy zavar-e. |
Lassan hátrapillantott,ahol ők is betértek a mezőre.Nem vette észre,hogy követték volna őt a többiek.Valószínűleg még arról sem éretsültek,hogy eljöttek ide.
Visszanézett és nemként megrázta a fejét. |
Megállt és elgondolkodott.
-A többiek ugye nem jönnek?-kérdezte |
Közelebb ment.
- Én miattad jöttem el idáig.Messze az otthonomtól,de úgy éreztem utánad kell jöjjek.Úgy érzem fontos vagy számomra. |
-Nem!Ezek gyógyító és varázs virágok!Mind más!-nézett végig a mezőn.
Ügetni kezdett.
-Untam, hogy csak miattam vagytok ott annyian!-mondta közben Kohl-nak. |
- Mégsem hagyhattam,hogy csak úgy elvágtass.
Aztán a környékre terelődött a tekintete.Szemével körbepáztázta a területet,majd megakadt egy előtte lévő,élénkvörös virágon.Kohl érdeklődve közelebb hajolt.
- Ezek nem közönséges virágok,igaz? |
Kohl felé fordult.
-Követtél? |
Igyekezett követni Wintermint és nem lemaradni.Ahogy vágtatott egyszer csak azt vette észre,hogy lassan,majd teljesen eltűnik a hó és helyette élénk zöld fű terem.Ugyan járt már jó néhány erdőben,de ez valahogy más volt.Erős volt a késztetés,hogy megálljon és körülnézzen,de semmiképp sem akarta elveszíteni Wintermint-t.Lassan elkezdtek fogyogatni a fák és Kohl kiért egy mezőre.Ügetett,majd megállt.Csak ámulta a virágokba öltözött mezőt.Még sosem látott ehhez foghatót.Sok szín,sok újdonság.Aztán a mező közepén megpillantott Wintermint,amint éppen legelészett.
- Wintermint! - nyerített,minthacsak már ezer éve nem látták volna egymást.
Odaügetett hozzá,ám óvatos léptekkel,ügyelve ezekre a nagyon színes,apró teremtményekre,a varázsvirágokra. |
Wintermint immár magányosan érkezett az első afraiak élőhelyére.
Elcsodálkozva nézte a gyönyörű környéket.
Ahogy a rét közepére ért, mohón legelni kezdett, de ügyelt a varázsvirágokra. |
Követték. |
Könnyedén kiügetett a mezőről. |
Szomorúan nyerített utánuk.Első barátai.....
Apja szvára igazán izgatot lett!Még soha nem járt kint hivatalosan.
-Menjünk!-mondta örömmel. |
Nagyon megnyugtató volt a tudat, hogy a két csikó biztonságban van.
Kihúzott tartással nézte végig távozásukat, mindhárom lénynek fejet hajtva.
- Akkor már nincs akadálya az útnak, ugye kedveseim? |
Hangos morajjal csörtett elő egy bokorból.Beleszagolt a levegőbe,majd hangosan kiabálni kezdett.
- Thunderban! Faliah! A Valák mindenségére! Egy percre hagyunk magatokra,ti pedig azonnal elkószáltok! - ordította dühösen - Most azonnal velem jöttök! A nevelőtök jelentette Úrnőnknek,hogy eltüntetek,így engem küldtek értetek.
Ekkor vette észre a kis családot,akik rátaláltak a két csikóra.Biccentett.
- Elnézést,ha galibát okoztak.Mi már nem is zavarnánk.Szép napot!
Majd már nyugodtabban kezdte terelgetni a két csikót,akik nem zavartatták magukat,de még vetettek vissza egy pillantást.
- Köszönünk mindent! Viszlát! Szia Diahar!
Majd eltűntek a fák közt. |
Faliah a pegazus kérdésére gyorsan megállt,aminek az lett az eredmény,hogy Thunderban teljes erőből belerohant a játék hevében.Kellett egy kis idő míg összeszedik magukat,majd Faliah szólalt meg.
- Az igazat megvallva egyikünk sem tudja.Épp bújócskáztunk mikor elkalandoztunk. - szúrósan nézett testvérére,egyből ki lehetett következtetni,hogy a kis mén ötlete volt - Egy kis útbaigazítás sokat segítene. |
Diadémre pillantott.
- Ideje lenne menni. Szeretném, ha elmennénk a cseppkőbarlangba....... |
Meglepődött, amikor apja felkapta, de örült.Azt hitte, most apja lett a fogó. |
[195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
|