|
Témaindító hozzászólás
|
2006.09.06. 19:04 - |
 Hóremény megállt a legelső havas foltoknál és visszafordult.
- Hát ideértünk. Ez már az Örök Tél kinyúlása. Itt már mindenképp biztonságban vagyok......Akkor ez most a búcsú pillanata volna....? - nézett Homályra és Szenvedélyre. |
[59-40] [39-20] [19-1]
 Rámosolygott, s elindult egy irányba...
|
 Pajkosan elmosolyodott.
- Miért is ne! Itt úgysem találtam a helyem! Talán egy új világban másképp lesz! |
-Unalmas a magányos felfedezés!Velem tart?-mosolygott. |
Szélesen elmosolyodott.
- Nagyon sokan mennek oda mostanság! S nem kétlem, lenyűgöző hely, de felelőtlenség nem megfelelő erejű lényeknek odamenni! Nagyon vad vidék! - nevetett a saját szójátékán.
- De miért nem látogat oda, ha odavágyik? Azt hiszem az ereje megfelelne... - nézett elgondolkozva a pegazusra. |
| -Különleges?Én nem vagyok különleges, noha nem rég jöttem a Birodalomba.De valóban kiváncsi lennék a Vadvidékre..annyit hallottam már róla. |
Meglepődött.
- Pedig azt hittem! Onnét valók a különleges lények! |
| -Hm, arról még nem tudok!Még Vadvidéken sem jártam.... |
| - Vadvidéki lény? Találkozott már mágikus viharral? - kérdezte érdeklődőn, de összehúzott szemekkel. |
| Bólintott.-Hát igen!Ahogy ma áll a mágia!... |
- Ó, értem! Egy újabb vándor! - mosolyodott el.
- Én is csak átutazóban vagyok....És örülök, hogy csak ennyire sikerült félre a bűbája!
Megborzongott, és a messzeségbe pillantott. |
| -Viharszem vagyok.Nem, vándorlok!Őszintén szólva ebből a záporból is esőt vártam-mosolygott szelíden. |
A mén udvariasságára megenyhült.
Lerázta magáról a havat, és békésebb arccal biccentett az idegennek.
- Fátylat rá. Csak rosszul esett. Trianna a nevem. Ön talán itt él? |
| Hallkan elnevtte magát a kanca felháborodásán, majd mosolyogva meghajolt.-Igen, elnézését kérem!Azt hittem, egyedül vagyok, nem állt szándékomban megbántani.-S a hóesés elállt. |
Hamar kiszúrta a közeledőt, így visszatért a földre teljes valójával, és éles pillantással méregette a nem messze leszálló pegazust.
Kissé mérgesen rázta ki sörényéből a hópihéket, majd egyenest célba vette a lényt.
- Ezt te csináltad? - horkantott rá hátulról, és saját hátára bökött, ahol még lepte a hó vörösesbarna szőrét. |
| Hatalmas szárnycsapásokkal dobbant le a földön.Egy záport is kevert, csak úgy unalmában...Ám amikor esőcsepp hlyett hópihe szállt az orrára, elnevette magát...ez a csapadék nem úgy jött, ahogy várta! |
| Elgondolkodva haladt a föld és hó váltakozó foltjain. Gondolatai messze jártak, de azért így is kikerülte a veszélyesen csúszós részeket. Hiába, mágus volt! |
- Megmentettetek. Mi mást tehetnétek még értem? - mondta kedvesen mosolyogva a kancán.
Ráépett a hóra és teste kissé elhomályosult, és felderengett.
- Remélem még találkozunk! Nagyon köszönöm a segítségeteket! Remélem, hogy egy napon meg tudom szolgálni.....Jó szerencsét!
Megfordult és előbb lépésben indult el, majd egyre gyorsított, végül már csak egy villanás volt a nyomában szikrázó havon. |
 -Ha tényleg úgy gondolod, hogy itt biztonságban vagy?Esetleg tehetünk érted még valamit? |
Hóremény megállt a legelső havas foltoknál és visszafordult.
- Hát ideértünk. Ez már az Örök Tél kinyúlása. Itt már mindenképp biztonságban vagyok......Akkor ez most a búcsú pillanata volna....? - nézett Homályra és Szenvedélyre. |
[59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Hóremény megállt a legelső havas foltoknál és visszafordult. 
Rámosolygott, s elindult egy irányba...
Pajkosan elmosolyodott.
-Ha tényleg úgy gondolod, hogy itt biztonságban vagy?Esetleg tehetünk érted még valamit?