|
Témaindító hozzászólás
|
2006.11.15. 20:49 - |
 Xermina önfeledten száguldozott ebben a csodálatos dimenzióban.Igaz, hogy a Végtelenség dimenziójában született és a látomások dimenziójában töltötte le csikókorát, ez volt a kedvence.Imádott itt lenni, de csak egyedül.Szerette a társaságot, de nem itt.Itt végig gondolta egész életét, játszott és mindent megvalósított, felidézte a jó és a rossz emlékeket is.Lelassított, sétálni kezdett.Elment kendvenc felhőalakjához, amelyik úgy nézett ki, mint egy több száz éves tölgy.minden nap változott, mintha élne.Megállt előtte és órákig figyelte... |
[146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
 Szívesen megkérdezte volna tőle, hogy jól van-e, de beszélni nem tudott és nem is akart rögtön elmén keresztül válaszolni.És esetleg egy rémálom után viccesen néztek volna ki a felhőkből álló lebegő betűk.
Közelebb lépett és aggódó, kérdő szemekkel figyelt a kancára. |
 Haax nyöszörögni kezdett, majd bágyadtan rúgkapálni. Látszott, hogy már csöppet sem megnyugtató az álma, de nem tud felébredni!
Vadul csapott egyet a szárnyával, amúgy álombeli ügyetlenséggel, csakhogy erre hirtelen eloszlott alóla a felhő! Haax jókorát zuhant, majd rémülten ugrott talpra egy kék színű felhőn, ahová lehuppant.
'Mi a csoda történt?' képedt el. |
Ha viszont felébred, Xyrion azt megvárja.
Örült, hogy társaságot talált....vagyis remélte, hogy jó társaság lesz.Nem fog még órákat keresgélni egy másik lény után.... |
Haax a másik oldalára fordult, és kicsit mocorgott. Úgy tűnt lassan felébred....vagy rossz álom tört rá.... |
Xyrion magányosan sétálgatott a Felhős Dimenzióban, miután elszakadt attól a méntől.
"Sehol senki!Milyen hely ez?"-kérdezte magától, de jól tudta kellenek nyugodt helyek is a birodalomban, ahol lehet pihenni.
Épp ezen gondolatmenete közben vette észre az alvó unikornist.
"Nah igen!Erre gondoltam!"-mosolyodott el. |
Kimerülten aludta álmát egy nagy, rózsaszín felhőn. Ha lett volna humora, nevetett volna azon, hogy ő, Haax, egy ilyen helyen keresett menedéket. De nem nevetett, hanem mély, álomtalan alvásba süppedt.
Annyi minden történt.....Olyan messzire menekült a többiek elől......
|
 Lassan lépkedett a kicsit süllyedős felhőkön.
'Itt jó lesz nem?'-kérdezte. |
Elmosolyodott, és követte. |
 -Hát jó!Menjünk oda!Akkor Én leszek az első Afrai aki oda beteszi a lábát!-mosolygott.
(Oda is reag) |
Kicsit eltöprengett.
-Hm...nem is tudom. Mit szólnál a Csillagvizsgáló Városhoz?-nézett Ashazra. |
| -Nem!Semmi gond!Csak elgondolkodtam néhány dolgon!....Na akkor hová menjünk?-kérdezte végül. |
Ashaz mellé ért, és fürkészve nézte.
-Valami baj van? Olyan komor vagy...vagy talán gondolkodsz?-kérdezte. Nem akarta mindenbe beleütni az orrát, de neki is rossz kedve lett, ha Ashaznak az volt. |
| Némán és mogorva arccal lépdelt Shy előtt.Elmélyült gondolataiban.... |
Némán, de jókedvűen követte.
Ilyen közeli barátja, őszintén szólva még egy se volt... |
-El innen!
Tovább lépdelt. |
Felkelt, és beérte Ashazt.
-Rendben. De hová?-kérdzte. |
-Nah!Gyere menjünk innen!
Mondta és elindult kifelé a Dimenziókból. |
| Mosolygott. Majd ő meg Ashaz arcát nyalta meg...:) |
| Ashaz megnyalta Shy arcát. |
| -Hát, őszinte leszek: igen.-mosolygott Ashazra. |
[146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Xermina önfeledten száguldozott ebben a csodálatos dimenzióban.Igaz, hogy a Végtelenség dimenziójában született és a látomások dimenziójában töltötte le csikókorát, ez volt a kedvence.Imádott itt lenni, de csak egyedül.Szerette a társaságot, de nem itt.Itt végig gondolta egész életét, játszott és mindent megvalósított, felidézte a jó és a rossz emlékeket is.Lelassított, sétálni kezdett.Elment kendvenc felhőalakjához, amelyik úgy nézett ki, mint egy több száz éves tölgy.minden nap változott, mintha élne.Megállt előtte és órákig figyelte...
Haax nyöszörögni kezdett, majd bágyadtan rúgkapálni. Látszott, hogy már csöppet sem megnyugtató az álma, de nem tud felébredni!
Lassan lépkedett a kicsit süllyedős felhőkön.
-Hát jó!Menjünk oda!Akkor Én leszek az első Afrai aki oda beteszi a lábát!-mosolygott.