|
Témaindító hozzászólás
|
2006.09.01. 15:05 - |
 A meleg, puha homokon sétált és elnézegette a furábbnál furább növényeket, amik a homokon nőttek. Pár lépésnyire a mező tiszta, dúsfüvű volt, de Amarrusnak ez tetszett. Maga sem tudta miért. Talán mert a buckák közt meghúzódhatott, és őt nem vehették észre, míg ő bárkiről tudhatta, hogy közeledik.
Vagy csak úgy..... |
[385-366] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
 -Huh... Na Richaels:te egeret én meg nyulat.-majd odasúgta húga fülébe:-Nekik is hozzunk valamit-ezzel mgindult Tim és nyulat látván lelapult.
Richael talált egy egeret, és minden tudásást összeszedve ráugrott "Ha most elszúrom, talán egy életig fog kísérteni ez a dolog" -gondolta miközben a szájában egy egérrel ment büszkén Zeleros elé.
Tim sajnos nem csak nyulat, hanem egy fácánt is hozott. Elég hülyén nézett ki miközben a szájából kilógott egy nyúl és egy fácán. "hihetetlen"-gondolta, és lerakta húga által szerzett egyér melllé a fácánt és a nyuszit. |
 Mikor megérkeztek fokozatosan lassítottak, majd lassan megálltak.
Garron azonnal lerakta Timet a földre, s hogy ne legyen egyedül Zeleros is így tett a kis nősténnyel.
-Akkor most lássuk, mit tudtok!Gondolom úgyis éhesek lehettek!Elsőként megelékszek egy egérrel, esetleg nyúllal!-mondta Zeleros komolyan.
Közben két öccse félrevonult és elterültek az árnyékban. |
 - Viszlát - kiáltotta ő is hátra, és már rohant is tovább. |
 -Hát jó!Menj csak!-mondta, majd mikor látta, hogy a pegazus tovább is indul, azonnal elfordult, de még hátranézett egyszer.
-Viszlát!-csak ennyit mondott és Ő is elindult az erdő felé. |
Újra biccentett, és már fordult is el, arcán félreérthetetlen vágyakozással.
- Én tovább szeretnék menni, megkeresni a csikóm. Ha megbocsátasz.... - mondta bocsánatkérő hangon, a levegőben hagyva a mondat végét. Nem is akart zavarni, meg valóban vágyott Rolírra. Egyszerűen nem tudta elviselni, ha fia nem volt vele! Főleg legutóbbi súlyos balesete óta......
Még mindig görbe, furcsatollú szárnyára nézett, és kicsit elfintorodott......Emiatt nem tud most repülni..... |
| -Velem semmi gond nincs4Vagyis amint látod nem akar megenni semmi!-mosolygott. |
Kecsesen meghajtotta a fejét.
- Én Yanna vagyok! Örülök a találkozásnak! Remélem nem valami baj miatt találkoztunk..... - nézett a fiatalra érdeklődőn. |
Tényleg meglepődött, ahogy azt a kanca gondolta.
Egy darabig nem tudott mit szólni aztán mégiscsak kinyitotta a száját.
-Rolof vagyok!-mutatkozott be. |
Meglepődött a lényen, és megállt. Kicsit talán jobb is, ha pihen.
Elmosolyodott, előre tudva, hogy meglepetés következik majd a másik lény arcán.
- A fiamhoz! - mondta nyugodtan és boldogan. Fiatal kanca volt ahhoz, hogy anya legyen (egyedülálló anya), de Yanna már tudta: így alakult, hát így jó.... |
| -Őmmm!Hová sietsz úgy?-vetette oda kíváncsian, mert a pegazus nem nagyon akart megállni. |
| - Üdv - köszönt ő is kedvesen csengő hangján, és aprót biccentett, de még így sem állt meg, hanem kissé mókás látványt nyújtva ügetett tovább, a lényt nézve. Úgy sejtette a fiatal nem nagyon óhajtja a személyét, így felkészült rá, hogy akármelyik pillanatban a peguni elfordulhat tőle. |
Most vette csak észre, még sincs egyedül.
Úgy tűnt a lény siet valahová, de mégis volt ideje arra, hogy megnézze őt.
Rolof felemelte fejét és odaköszönt a lénynek.
-Üdv! |
Yanna sebes, lendületes, mégis gyönyörű ügetésben sietett át a réten. Nem is akart pihenni, nem akart semmiféle késlekedést, csak minél hamarabb célhoz érni.....Az olyan drága célhoz....
Elmosolyodott, ha eszébe jutott!
Ekkor vette észre az idegen lényt!
Töprengőn pillantott rá, ahogy ügetett tovább ugyanúgy. |
Rolof magányosan baktatott keresztül a réten, mire megállt egy helyen, ahol szokatlanul sok virág volt.
Megszomjazott.Szarvát a földhöz érintette, mire a földből kevéske, de tiszta víz tört elő.Ivott pár kortyot, majd a víz felszívódott.
Rolof körülnézett, de nem látott senkit.Érzésre is úgy tűnt egyedül van... |
 Furcsálva nézte az eseményeket.Majd a távozók után bámult.
-Anzix....-megfordult ,hogy szemben legyen párjával de nem látott senkit.
-Anzix!-szólt újra olyan csöndesen.Kezdtek könnyei előjönni.
-ANZIX!-kiáltott de amikor nem jött válasz vágtázni kezdett.Felment az egyik buckára de onnan sem látott semmit.
-ANZIX!!!-kiáltott újra.Nem tudta ,hogy mitévő legyen.Vágtázni kezdett.Megkereste Judy-t. |
 Nagy testéhez képest elég gyorsan és ütemesen vágtatott.Ezt talán most annak köszönhette, hogy minél hamarabb el akarta hagyni ezt a helyet.
Egyre hidegebb lett.Már a szél is fújt.Itt lelassított, meg is állt, tudta, hogy már elég messze kerültek attól a kancától.
(a rét szeles részére reag) |
 Magabiztosan elmosolyodott,mintha csak ezt akarta volna hallani.Végre otthagyhatták őket.Már az sem nagyon érdekelte egyáltalán merre mennek,de legalább vágtázhat.Már ez is kész áldás volt számára.Erősen haladt Rezory közelében,patái erőteljesen dobogtak,még egy kis földet is felvert maga után.Felhorkatott,majd nyakát szépen behajlította szorosan a szügyéhez és egy nagyot kirúgott.Élvezte,hogy mozoghat. |
-Gyere, ha nagyon akarsz!Csak az a másik ne jöjjön!-mondta és vágtatott tovább. |
 Felröppent és eltűnt a felkőknél.
 Trill is elhagyta a rétet.
|
Egy ideig még nézte Rezory és a kanca vitáját,majd mikor Rezory nekiiramodott mellé vágtatott.Hisz ő is kezdte itt unni magát.Meg aztán itt volt az egyszarvú pár is...
- Had tartsak veled!Látom te is kalandra szomjazol. |
[385-366] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
A meleg, puha homokon sétált és elnézegette a furábbnál furább növényeket, amik a homokon nőttek. Pár lépésnyire a mező tiszta, dúsfüvű volt, de Amarrusnak ez tetszett. Maga sem tudta miért. Talán mert a buckák közt meghúzódhatott, és őt nem vehették észre, míg ő bárkiről tudhatta, hogy közeledik.
-Huh... Na Richaels:te egeret én meg nyulat.-majd odasúgta húga fülébe:-Nekik is hozzunk valamit-ezzel mgindult Tim és nyulat látván lelapult.
Mikor megérkeztek fokozatosan lassítottak, majd lassan megálltak.
- Viszlát - kiáltotta ő is hátra, és már rohant is tovább.
-Hát jó!Menj csak!-mondta, majd mikor látta, hogy a pegazus tovább is indul, azonnal elfordult, de még hátranézett egyszer.
Furcsálva nézte az eseményeket.Majd a távozók után bámult.
Nagy testéhez képest elég gyorsan és ütemesen vágtatott.Ezt talán most annak köszönhette, hogy minél hamarabb el akarta hagyni ezt a helyet.
Magabiztosan elmosolyodott,mintha csak ezt akarta volna hallani.Végre otthagyhatták őket.Már az sem nagyon érdekelte egyáltalán merre mennek,de legalább vágtázhat.Már ez is kész áldás volt számára.Erősen haladt Rezory közelében,patái erőteljesen dobogtak,még egy kis földet is felvert maga után.Felhorkatott,majd nyakát szépen behajlította szorosan a szügyéhez és egy nagyot kirúgott.Élvezte,hogy mozoghat.
Felröppent és eltűnt a felkőknél.
Trill is elhagyta a rétet.