|
Témaindító hozzászólás
|
2006.08.20. 11:47 - |
 - Itt vagyunk. Készen állsz némi mászásra? |
[168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
 Nagyot villantak szemei, majd elgondolkozón nézett egy ideig Szélrózsa szemébe. Aztán szemügyre vette az odébb álldogáló lényt. Meg se moccant, mióta otthagyták.....
- Sajátos.....egy teljesen szolgalelkű harcos....Én a helyetekben nem tartanám sikeresnek az életét és kiképézését....Inkább mondanám az egészet egyetlen hatalmas kudarcnak...Úgy könnyebb lenne talpra állnia.....Minél hamarabb esik a gödör fenekére, annál előbb látja meg, hogy csak felfelé mehet....Ha az apja is magas rangú katona volt, tehát gondolom vezető, és őt is annak szánták és eközben bukott el.....nos, akkor az általad elmondott története alapján ő nem több egy gépnél...A kiképzése nem fejeződött be, hogy vezető lehessen.....Szomorú...Ezek szerint a fiú semmiképp sem áll a valóság talaján - mormolta lassan, összegezve véleményét, a pegunit nézve egyre.
Pillantása a kancára villant.
- Bármi is most ő....az eddigi életét és azt amivé vált, nem lehet eltörölni. Ezzel remélem tisztában vagy, és pontosan tudod mit kérsz.... - mondta mély hangon.
- Velem maradhat - tette még hozzá, hirtelen, sokkal könnyedébb hangon - Nem használhatja a Vizet velem szemben. Remélem nem akadékoskodik. Ennyit várok el. De Te dönts, hogy ez-e az, amit akarsz. |
 Eszébe jutott valami....-Ó, igen:Szóval Exile, ő Balareio, Balareio, ő itt Exile....-mutatta be őket kissé késve....
Kiss felkapta fejét....hívták, és nem is akárki!"Gyorsan le kell rendeznem, amit akartam..."
-Öhm, Balareio, egy pillanatra!-hívta félre.Mikor elég messze voltak a pegunitól, egy szólt:-Exile nem véletlenül van itt.Én hívtam ide-részben azért, mert egyik eleme víz....de nem ez a fontos!-kezdte komolyan.
-Exile az országa háborújának közepébe született, s már korán elkezdték edzeni.Jó tanítvány volt, engedelmes, alázatos, fegyelmezett és törekvő....de nem figyelték, hogy még csikó!Elzárták lelkét a felszíntől, csak az érdekelte őket, -az apja, (ő is magasrangú katona volt) és tanítói-minél jobb harcos legyen.Tervüket elérték, Exile lett a legjobb az ő korában, sok irigylője akadt, de soha sem tudott önmaga lenni....Mindig mások irányították.Viszont e kiváló katonát-mint egyre magasabbra jutott a ranglétrán- elárulták, s szörnyű vádakat mondtak rá, melyre hamis bizonyítékokat is találtak.Száműzték az országból....Így jutott el hozzánk.
-Sajnos, lelke a számüzetés után sem szabadult fel....mindenkiben csak parancsolót lát, vagy alattvalót-inkább az előbbit.Mi arra törekszünk most, hogy Ő lehessen, ne pedig a tanítások, melyeket belevéstek, de nem tudunk magunk közül kiválasztani tanítót neki:mi már ismerjük egymást, s máshogy viselkednénk vele, mint egy ismeretlen, s ő is másképp viszonyulna hozzánk, mint általában a többiekhez....de nem választhatunk akárkit!Olyan kell, aki tapasztalt és bölcs, ismeri azt az oldalt, melyen most Exile van, mégsem azt az oldalt képviseli.Olyat szeretnénk neki, aki keresztül tud hatolni a burkon, s felhozni és erősíteni tudja azt a gyenge lelket, amit elrejt....
-Nem akarom a nyakadba varrni, ne érts félre.Tudom, nem vagy rólam túl jó véleménnyel, hiszen különbözünk, de jó lény ismerő vagyok!Amint hallottam, a ti múltatok többnyire hasonló, ráadásul elemed is a tűz, mellyel jobban megértheted őt....Lennél a tanítója?Jó tanítvány lesz, meglátod.... |
Végigmérte az érkezettet, aztán némi fenntartással bár, de bemutatott egy apró főhajtást.
Nemigen értette hogy és miért kerül ide ez a lény egyik pillanatról a másikra.
Viszont nagyon megkönnyebbült, hogy nem kell tovább tűrnie a vizet! |
Erre vidáman felnyerített.
 Hirtelen az eső elállt, s az első felhő közti lyukon, ahol lesütött a Nap, egy lángoló szárnyú peguni érkezett a földre.Komoly, talán komor pillantással meredt a két lényre, bár egyáltalán nem volt rossz kedve....Csak a szokásos szigorú, katonás kedv!
-Exile!Örülök, hogy jöttél...épp jókor!-köszöntötte Szélrózsa.Erre a fiatal csődör csak biccentett. |
Szinte a kőhöz simult a hátával, és elfojtott egy grimaszt.
- Nos, ahogy gondolod......Nekem mindenesetre a Tűz Birodalmában eltöltött éveknek hála mostmár szinte az az elemem. Azt tűröm jobban....és az ellentéte nem épp......egészséges...... |
Balareióra nézett.Elmosolyodott-épp kérdezni akarta, jót tesz-e neki az eső.Közben a felhők megéreztek, s a vízcseppek sokasodtak.A Szél is felerősödött.Ő viszont kiügetett a sziklák árnyéka alól, szétterjesztett szárnyakkal.Rég nem mosta ki a felesleges port tollai közül!
A sziklák árnyéka nem volt elég, hogy Balariót védje néhány csepptől.A Szél még erősödött a sziklák közt, arrébb sodorva a vízcseppeket.
-Ha már nincs esernyő, legalább Szelünk van!-nevetett és már csuromvizes volt. |
Közelebb húzódott a sziklához. Sokat kibírt....de a víz megárthatott neki....... |
Bólintott.Orrára csöppent valami.Egy sokat utazott es csepp volt az, melyet előre hozott a Szél jelezve, hogy azoka felhők valóban viharnak készülnek.Itt nyári meleg volt, jó volt, hogy eső közeleg... |
Kihúzta magát, és néhány utolsó nagy sóhaj után bólintott.
- Valóban. És legközelebb ne is gondolj arra, hogy saját magad kockáztatod miattam. Jobb harcos vagyok, mint Te, és valószínűleg jobban is bírom a sérüléseket. Fölösleges hősködés és veszély lenne - mondta keményen és őszintén, az eget nézve. Úgy tűnt itt lassan beborul.... |
Megrázta sörényét.Izzadt.
-Huhh, kezdetnek nem is volt rossz kaland!Szerencse, hogy megúszuk! |
Nagy szusszanásokkal, lassítva lépett ő is az árnyékba.
Megrázta sörényét, és hamar visszanyelte lélegzetét. |
Meg sem ált idáig.Jól esett neki az árnyék.Megvárta Balareiót. |
 Hakura hirtelen felpattant.Nagyot morgott Darios-ra.A falkatagok egyből felálltak.Hakura indúlt legelől.A falkában nagy volt a kavarodás és most a sorrend nem számított.Percek alatt eltűntek.
|
Mosolyogva, kihívóan nézett hátra-csakhogy senki sem volt ott! Döbbenten fékezett le hatalmas szárnyaival, és végignézett a kihalt pusztán.
'Hová tűnt? Ez nem játék!' gondolta. 'Ilyet Lexiánó nem tenne...' |
 Épp indult volna Daremyth után, már előre apróbb versenyt tervezve, és épp elképzelte, hogy milyen jó lesz újra pusztán az élvezet miatt szárnyalni, amikor a földre teremtette valami hatalmas erő, és mielőtt küzdeni kezdett volna vele, Lexiánó eltűnt! |
Egyetértve bólintott, majd ő is elmosolyodott.
-Még szép!-mondta, és egyetlen hatalmas szárnycsapással már a csúcs felénél járt, kisebb szélvihart kavarva. |
- Az másik ösvény... - mondta halkan, dörmögőn.
- Hagyjuk ezt! Nekünk egyelőre nincs közünk azokhoz az utakhoz! Örülj, hogy ilyen különleges gyógyító erőd van!
Horkantott.
- Megnézzük odafentről a kilátást? - vigyorodott el. |
Elcsodálkozva bólintott.
-Én viszont igen...-mosolyodott el egy pillanatra, de aztán kicsit elkomorult.
-Persze a halál ösvényéről nem biztos, hogy vissztalálnék, ettől függetlenül.-mondta. |
Határozottan megrázta a fejét.
- Én biztosan nem tudnék pár pillanat alatt rendbejönni! |
Elmosolyodva bólintott, majd kissé elcsodálkozva nézett Lexiánóra.
-Én úgy tudtam, hogy ez minden sárkány jellegzetes tulajdonsága...-mondta meglepetten. Elvégre ha így lenne, akkor Lexiánó nem így nézett volna rá... |
[168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
- Itt vagyunk. Készen állsz némi mászásra?
Nagyot villantak szemei, majd elgondolkozón nézett egy ideig Szélrózsa szemébe. Aztán szemügyre vette az odébb álldogáló lényt. Meg se moccant, mióta otthagyták.....
Eszébe jutott valami....-Ó, igen:Szóval Exile, ő Balareio, Balareio, ő itt Exile....-mutatta be őket kissé késve....
Hakura hirtelen felpattant.Nagyot morgott Darios-ra.A falkatagok egyből felálltak.Hakura indúlt legelől.A falkában nagy volt a kavarodás és most a sorrend nem számított.Percek alatt eltűntek.
Épp indult volna Daremyth után, már előre apróbb versenyt tervezve, és épp elképzelte, hogy milyen jó lesz újra pusztán az élvezet miatt szárnyalni, amikor a földre teremtette valami hatalmas erő, és mielőtt küzdeni kezdett volna vele, Lexiánó eltűnt!