Témaindító hozzászólás
|
2006.08.19. 21:11 - |
*Aznap Ninque volt soron. A Különleges - terem jelenleg egy kis kórteremhez hasonlított a legjobban.
A közepén egy kör alakú ágyon az eszméletlen Despota hevert.
A főhadiszálláson jelenleg nem volt senki. Mindenkinek meg volt a maga baja.
Minden nap 2X volt felügyeletváltás. ma már egészen éjfélig Ninquen volt a sor.
*Despota már 5 napja feküdt egy helyben mozdulatlanul.* |
[79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
Triopo és Pactenanto nem zavartatták magukat és nem zavarta őket az erisziek aggodalma.
Duope egyszercsak felrántotta a talajról eszméletlen fejét és hatalmas, mély, sípoló levegőt vett, mint aki legalábbis órák óta nem lélegzett.
Pactenanto és Triopo gyorsan köré gyűltek, miközben társuk csak zihált, köhögött és elég zavartnak tűnt. Szemeiben értetlenség tükröződött, mintha nem tudná, hol és mikor van. Saját társait se nagyon ismerte fel elsőre, csak sokadik pillantásra,
- Mi... hogy... hol... - zihálta továbbra is és csak ezután vette észre az ajtóban ácsorgó "tömeget". Erre összerezzent és megpróbált talpra vergődni, zéró sikerrel. |
Mindhárom lény zavart kis sort alkotva ácsorgott a terem bejáratában. Még Tarranos is közel húzódott a két kancához.
És mind elég riadtan nézték a törött üvegcsékből felszabaduló kisebb-nagyobb csodácskákat.
- Tulajdonképp tudjátok, hogy mit csináltok? - kérdezte végül Cassandra, mikor végignézték, ahogy két üveg folyadéka egyesül a padlón, és egy nyulánk kis lábakat ereszgető, vándorló golyóvá áll össze, ami fürgén elsasszézott előttük.
- Mondanám, hogy segítünk, amiben tudunk, de talán jobb, ha nem nyúlunk semmihez - tette hozzá halkan Sarrissima. |
Triopo kicsit elszégyellte magát, hogy Duope cipelését eddig a két eriszire hagyta, ezért gyorsan megfordult és szárnyaival odébb tolta őket, jelzésként, hogy majd ő húzza tovább az eszméletlen vorstandit.
Közben Pactenanto tovább ugrált előre és sűrű vijjogásba kezdett az egyik terem bejárata előtt, mintegy sürgetés, hogy menjenek már a többiek, mert talált valamit.
Triopo beráncigálta Duopét a Pactenanto által talált terembe. Elengedte társát és az egyik távoli oldalra robogott, hogy leszedjen valamilyen fiolát az egyik polcról. Elég ügyetlenül sikerült ezt véghezvinnie tigris mancsaival, így egy csomó másikat megtaszított, amik felborultak, leestek a polcról és a földön összetörtek, furcsa illatokat, füstöket és hangokat hagyva maguk után... Ám Triopo nem igazán foglalkozott ezzel, visszaszaladt Duopéhoz és a kanca fölött összeroppantotta a varázs fiolát. Némi sziszegés és pezsgés kíséretében azonnal el is párolgott az eszméletlen Duopén, akin ezt követően roham tempóban elkezdtek begyógyulni a sebek.
Közben Pactenanto is odaugrált egy másik polchoz és látszólag nagyon komolyan keresett valamit, egyelőre nem túl nagy sikert elérve. |
Aprót sóhajtott és még egyszer végigfuttatta tekintetét két társán, mielőtt kihátrált volna a teremből és visszaindult volna a "könyvtárhoz", hogy Raffaello tovább kereshessen.* |
Megcsóválta a fejét.
- Nem tudom, Büszkeüstök. Talán nem is tudhatom. Pegazusöltők sokaságát megéltem már......de a féllényeket nem lehet megérteni. Nem tudom, hogy lehetséges-e......De ha úgy van, akkor megoldás is van. Nem valami elképzelhetetlen, leküzdhetetlen dologgal állunk szemben........ |
*Felkapta fejét párja szavait hallva.*
- Gondolod? Lehetséges volna?
*Tekintetét Raffaello és a két mozdulatlan lény között járatta.* |
Óvatosan, halkan folytatta:
- Nem gondolod, hogy...lehet itt valami...szorosabb összefüggés? Azon kívül, hogy mindez egy időben kezdődött.....Draugherit tűzlény, de erős lélek. Lehetséges, hogy......
Nem fejezte be a mondatot. Remélte, hogy nincs rá szükség. |
*Pillantásában habozás tükröződött.*
- Igen - *válaszolta végül bátortalanul.* |
Raffaello lehajtotta a fejét, habár arca így is szoborszerűen kifejezéstelen volt.
- Mondd, ez akkor volt, amikor Draugherit....amikor ő...megtört? Ugye ugyanakkor volt? |
*Szabad szárnyával megdörzsölte szemeit.*
- A Sötétségben valószínűleg megátkozták őket. - *válaszolta halkan.* - Semmit sem tudunk... már csaknem fél éve!
*Részeltesen elmesélte a legutóbbi Sötétségbe tett "kirándulás"ukat.* |
Megrendülten állt az ajtóban, szemében szánalom és fájdalom keveredett. Jónéhány percbe telt, hogy összeszedje magát, és vigasztalón kedvese mellé lépjen.
- Mi történt velük....? |
*Szárnyával szorosan fogta párja egyik szárnyát, amikor beléptek a különleges terembe.
A korábban kör alakú terem, közepén egy emelvénnyel, most máshogy festett. Büszkeüstököt a környezet nem érdekelte, csak a szoba közepe. Nem tévedett... a szoba közepén két emelvény magasodott ki a földből. Az egyiket Luna, a másikon Han feküdt mozdulatlanul. Ajkába kellett harapjon, hogy könnyeit fékezni tudja.* |
*Despota követte egy darabig még az érdekes lényt, utána sarkon fordult a hátán lógó unikornissal és belépett a Főhadiszállásra. Átvágott az összes termen, majd megállt a Különleges - teremben. Fejével intett egyet, mire visszarendeződött a szoba a régi kórteremmé. Odament az ágyhoz és ráeresztette Tenebrot.
Az unikornis meg se moccant. Despota csendben alaposabban szemügyre vette, majd azon gondolkodott, hogyan érthesíthetné az egyik gyógyítót, meg Hektort...* |
- Kérlek. - mondta meghajtva fejét.
Visszaváltozott egyszarvúvá.
- Egy társam belökte egy toronyba, hogy ne zuhanjon le, mikor a mágus letépte a szárnyait a csatában. Ő szólt, hogy hozzam ki, aztán rám bízta, mert ő nem bírta volna el. Igazságszerint neki jár a hála. - mondta visszanézve, majd biccentett és elügetett.
|
- Inkább add ide, ha kérhetlek - *válaszolta nem túl barátságosan.
Közelebb ment a griffhez.
Mikor megpillantotta a fekete egyszarvút, rossz érzés fogta el.
Szó nélkül átvette és a hátára helyezte társát.*
- Köszönjük, hogy visszahoztad nekünk - *mondta.* |
- Igen. - mondta megkönnyebbülve és komolyan.
Már nem bírt a levegőben maradni, ezért szállt le és váltott vissza a normál alakjára.
- Egy egyszarvú közületek. A Csata óta van velem és már szabadulni szeretnék. És azt hiszem a társai közt van a helye!
Megfordult és egy bokorsorhoz lépett, majd griffé alakulva kihúzta a rejtekből az egyszarvút és a hátára kapva odavitte az vörös színű lény elé.
- Nah, ő az. Odaadjam, vagy bevigyem? - kérdezte kissé udvariatlanabb stílusban, de őnála minden alakkal kicsit a stílusa is változott. |
*Despota felkapta a fejét.
A teremben 3 piros fény kezdett el villogni és halk, de annál sürgetőbb hangot adtak ki.
Despota kiügetett a teremből, át az egész Főhadiszálláson. Megtorpant. miért rohant így ki ? Hiszen ha a társai lennének, akkor bejöttek volna...
Egy hang megszólalt a bejárat előtt: ~Egy barát~
Despotának nem kellett több. Feloldotta a biztonsági bűbájokat.
Kintről elég furcsa látvány lehetett. A semmiből kiemelkedett egy hatalmas kőszikla, aminek az egyik, mindközül a legsikább oldalán tolóajtóhoz hasonlóan félrehúzódott a kőtömb közepe.
Kilépett és megpillantott a kicsit odébb álldogáló unikornist. Szemét bántotta a nap vakítóan fényes sugarai.
Közelebb léptetett.*
- Segíthetek valamiben ? - *kérdezte hunyorogva.* |
Jó ideje repkedett a közönséges táj felett.
'Hol lehet a bejárat? Ez az egyszarvú már tényleg nem az én gondom kéne legyen!' morfondírozott és lenézett a sötét színű, néha-néha magához térő, majd újra elalvó unikornisra.
- Akkor most bemegyek! - kiáltotta a semmibe és koncentrálni kezdett, egy belső helyet keresve, ahol az egyszarvú társai lehetnek.
A táj finoman megremegett, majd újra csend lett és nyugalom!
'Ez nem lehet igaz!' |
*Despota néha-néha már arra gondolt, hogy megszökik a Főhadiszállásról, mivel már elég jól érezte magát ahhoz, hogy tegyen is valamit, ne csak egy teremben pocsékolja idejét.
Egyik nap is ezen morfondírozott, végül, mint mindig elvetette az ötletet.
Az elmúlt néhány napban már határozottabban jobban nézett ki, igaz, aki ismerte, tudhatta, hogy nagyon megváltozott.
Unottan sétálgatott a teremben, ami már közel sem egy kórteremhez hasonlított. A falak tele voltak képekkel, csatákat ábrázoló képekkel. Despota naphosszat azokat nézegette.
Ma sem tudodt mást tenni... Így hát nézegette a képeket és reménykedve állt, hátha valaki hamarosan betoppant és néhány új információval szolgálhat számára.* |
Brünhilde a semmibe suttoghatott csak:
- Te is tudod, hogy nem kerülhetem el.
- Gyógyulj meg.
Széttárta szárnyait, nekifutott, felszállt és egyenesen a Sötétség Birodalmába tartók felé kezdett suhanni.
'Nem az a Sorsom....' |
[79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|