|
Témaindító hozzászólás
|
2006.10.02. 18:49 - |
*Néhány órás keresés után végre megtalálta a megfelelő helyet.*
- Hát, elvileg itt kell valahol lennie...
*Alaposabban körbenézett, de nem látott semmi gyanúsat.*
- Eve, Te nem látsz valahol egy titkos ajtót? Vagy bejáratot? |
[173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
*Feleslegesnek tartotta volna kimondani a választ, hiszen teljesen egyértelmű volt.
Vágtába ugrott, hamar beérte a farkast és egymást mellett haladtak tovább. Pár perc alatt maguk mögött hagyták a mesterséges pusztát és fák magas törzseit, terjedelmes lobjait látták maguk előtt.* |
 Árnylovag pár perces fáziskésést tartva elrágódott azon, amit hallott, aztán észbekapott, talpraszökkent, és loholni kezdett az erdő felé.
- Menjünk! Menjünk! |
*Aprót mosolygott a farkas hanglejtésén.*
- Hát nem is az a lényege, hogy idecsalogasson egy rakás lényt. - *érvelt.*
- Persze! - *vágta rá és szárnyával a megfelelő irányba mutatott.* - Arra. |
Mikor jött, és berontott új partnere mellett, nem is nézte milyen trükkös a bejárat.
De most, kinn állva a kopár talajon, be kellett ismernie valamit.
- Ronda egy puszta ez! - bökte ki.
Aztán kíváncsian nézett Alisarra.
- Te tudod merre van innen az erdő? |
*Meglepetten nézte a jövevényt, majd a meglepetés megbénította egy pillanatra, ahogy eltűnt a bejáraton. Beletellett néhány pillanatba, mire felocsúdott és utánairamodott.* |
- Igenüdvegysárkánytkeresek - hadarta egy szuflára, és szó szerint félrelökte a lényt, hogy berontson a főhadiszállásra!
Onnan aztán földre tapasztott orral nekieredt a teljesen ismeretlen területnek, ahol teljesen idegen volt, teljesen meghívás vagy felügyelet nélkül..... |
*Lendületes ügetésben porzot a furcsa pusztán a bejárat felé. Eléggé el volt merülve gondolataiban, így már a bejárat előhívása után vette észre, hogy nincs egyedül!
Lassított kissé, majd a még ismeretlen lényhez fordult.*
- Üdv! Segíthetek valamiben?
*Időközben a bejárat feltárult, a kapu kinyílt.* |
Vadul csaholva szaladgált körbe-körbe ott, ahol a bejáratot sejtette a titkos főhadiszálláshoz. Néha vonyított vagy vakkantott egyet, mire megremegett a föld, de egyébként Árnylovag erői még uralma alatt álltak....
Még.....
'Engedjetek be! Eresszetek már be!' könyörgött gondolatban. |
*Pactenanto szemei furcsán csillantak meg, ahogy Calundren elsietett. Gondolataiba nem tudott azonnal elméllyedni hála Azírának. Egy halvány mosoly meg is jelent az arcán, ahogy a kancát figyelte.
A trió közös "Viszlát"-ját valószínűleg már nem hallotta a két egyszarvú.*
*Inkubo törte meg a fagyott csöndet.*
- Kell egy kis pörgés. - *morogta nyújtózkodás közben.* - Megyek, keresek néhány rockot.
*Azzal minden átmenet nélkül elviharzott a Sziklák felé.*
*Cyra fejcsóválva nézett a mén után, majd a sárkányhoz fordult.*
- Nem jössz be? Bent biztonságosabb.
*Pactenanto bólintását látva besietett a járatba.
A sárkány várt még néhány percet, majd a saját nagyságához méretezett bejáraton Ő is eltűnt a Főhadiszálláson.* |
 Calundren oldalra pillantott, és egyenesen Pactenanto méregető, hatalmas szemeibe bámulhatott bele. Zavartan elkapta róla a pillantását, vett egy mély levegőt, és szembefordult a többi lénnyel.
- Vissza kell mennem az erdőbe. Fontos feladatom van, mit nem hagyhatok ott. Köszönöm, hogy megmentettetek...Az adósotok vagyok. Bocsássatok meg, hogy ez csak némi idő múlva törleszthetem.
Meghajolt a három egyszarvúnak, és egy pillanatra megállt a sárkány előtt is, de a pillantását még mindig kerülte.
- Tartsd magad távol a fáktól. A rockok gyakran járnak vadászni erdőkbe, és ott nem tudsz manőverezni. Nem lett volna szabad egyáltalán odajönnöd....... - mondta üres, érzelemmentes hangon, majd még egyszer meghajolt, és ugyanazzal a mozdulattal vágtába ugrott, visszafordulva az erdő felé.
 Lamíra leesett állal bámult a társa után, aztán gyorsan, zavart heherészéssel a vorstandiakhoz fordult:
- Úgy látszik mi erisziek már csak a vorstandiakban bízhatunk! Engem Inkubo mentett meg a rockoktól! - mondta, sugárzó mosolyt vetve az említettre.
Aztán mélyen meghajolt.
- Köszönök mindent én is! Kívánom, hogy gyorsan meggyógyulj, Pactenanto! És remélem hamarosan minden bajnak vége lesz! Addig is, viszlát! - mondta az utolsó mondatot már szinte csak Inkubónak, szikrázó szemekkel. Aztán ő is gyorsan megpördült, és Calundren után vetette magát.
- Várj meg! Menjünk együtt! Az erdőből már tudom az utat! - nyerítette a mén után, aki kicsit lassított a kedvéért. |
*Inkubo aprót biccentett Calundrennek.*
- Semmi gond. - *biztosította a kancát.* - a landolásom sem volt valami... zökkenőmentes.
- Nos, összefutottunk Calundrennel néhány rock-kal. És nem a barátságosabb fajtából... - *foglalta össze 2 mondatban a történteket.
Fejét leengedte a földre, Calundren mellé és vetett egy sanda pillantást a ménre. Nem akarta így látni! Örülniük kellene, hogy komolyabb baj nélkül megúszták, erre Calundren minden bizonnyal magát okolja... Mit tehetne, hogy meggyőzze a mént az ellenkezőjéről?* |
Mivel hallotta és felfogta a sárkány minden szavát, a perzselő bűntudatnak hála csak csikorgó hangon tudott felelni:
- Jól vagyok.......Nincs....semmi bajom......
Aztán lehajtotta a fejét és elfordult.
Lamíra úgy állt Inkubo mellett, nem messze Cyrától, hogy egyik lába megdermedt a levegőben.
- Öm.....igen - hebegte zavartan az aranyszínű ménnek.
- Ő is eriszi, mint én..... - mondta halkan.
Aztán zavartan, de mosolyogva meghajolt a sárkánynak.
- Én Lamíra vagyok! Üdv! Sajnálom a....kicsit furcsa reakcióm.....Nem szoktam meg a nálam nagyobb lényeket! - magyarázta.
Aztán végignézett a sárkányon.
- Mi történt???? |
*Inkubo úgy döntött, segít Lamírán és Cyra mellé lépett, hogy a kancának ne kelljen ide-oda szaladnia.*
- Ismered? - *fordult Lamírához és a számára idegen unikornis felé bökött orrával.*
- Tisztában vagyok vele, Cyra, de jelenlegi állapotomban felérne egy öngyilkossággal, ha megpróbálnék alakot váltani.
*A gyógyító csak aprót biccentett.*
- Üdv! - *fordult Inkubóék felé Pactenanto.* - Elnézést, ha riadalmat keltettem. Nem állt szándékomban.
*Hogy kissé kevésbé fájjon mindene, két oldalán kinyújtóztatta szárnyait.*
- Calundren, hogy érzed magad? - *fordult csendesen az unikornis ménhez.* |
Azután, hogy a sárkány mit felelt, és minden olyan iszonyúan bizonytalan lett, inkább megadta magát a hagymázas révületnek. Nem tudta mennyi ideig lebegett a semmiben, de aztán hirtelen felnyögött, a valóság lezuttyant hozzá, alaposan maga alá temette, és Calundren egy rándulással felriadt.
Zavaros szemekkel nézett körül, de azt rögtön felfogta, hogy nem az erdőben van, és nincs is egyedül.
Kapkodva vette a levegőt, nagy lendületet véve felállt remegő lábaira, és próbálta összeszedni magát, hogy megszólaljon.
Lamíra éppen meg akarta köszönni Inkubo segítségét, amikor rájuk szakadt az ég! Rémült sikollyal vetődött a mén mögé, aztán rádöbbent, hogy a lény alighanem barát és akit hozott, az egy eriszi!
Onnantól kezdve teljesen megzavarodva, tanácstalanul szaladgált Inkubo és a gyógyító közt, nagyjából két méteren. |
*Gyorsan körbepillantott, orrával a levegőbe szimatolt és irányba fordult.*
- Arra - *intett fejével az egyik irányba.* - Mondjuk tény, hogy nincs valami közel...
*Pactenanto amennyire lehetett, szárnyaival lelassította magukat a föld felé közeledve, de így is oldalára kellett dőljön, össze ne roppantsa Calundrent. A talaj akkorát döngött, mintha földrengés készülődne.*
- Gyógyítót! - *kiáltott fel gyorsan, majd többször is megismételte a szót, mire úgy vélte, valaki Gyógyító után indult. Szerencséjére azonban Cyra épp akkor lépett ki a Főhadiszállásról és indult meg feléjük.*
*Gyorsan a nagy Pactenantohoz sietett.*
- Mi történt? - *kérdezte gyorsan a sárkánytól, de az csak nemet intett a fejével és Calundrenre mutatott.
Cyra gyorsan szemügyre vette a sérült unikornist és szarvát a sebekhez érintve gyógyulásra késztetett minden sérülést. A hátán végigfutó vágást könnyebben meg tudta gyógyítani, mint a lábát, de nem tellett 10 percbe és Calundren ránézésre kitűnő egészségnek örvendett!*
- Egy ideig pihennie kell, de hamar rendbejön. - *fordult ismét Pactenantohoz.*
*A sárkány hálásan pillantott a kancára és úgy döntött, most van ideje elmesélni, mi is történt velük.*
*Cyra komoran hallgatta Pactenantot. Nagyon nem volt ez jó hír!
Válasz helyett inkább szemügyre vette a sárkány sebesüléseit is. Néhány felett megállt, elmerengett, néhol fel-felszisszent.*
- Sajnálom Pactenanto, de sárkány alakodban nem tudlak meggyógyítani.
|
- Igazad van! - nyerítette bátran, és négy lábán megállva büszkén kihúzta magát - Azt fogom tenni!
Aztán hirtelen fülei két felé fordultak, és kicsit zavartan heherészni kezdett.
- Mondd, Inkubo, Te tudod merre innen van a rét......? |
*Elrejtett egy mosolyt, majd megvonta vállát.*
- Miért nem nézel utána? - *kérdezte semlegesen és megindult kifelé.* |
- Mégis, mi a mágia fényét keresnek ott?!?!?! - fakadt ki. |
*Elfojtott egy vigyort a kanca viselkedésére.*
- Igen. - *válaszolta jól artikulálva.* - Egészen pontosan a rét legközepén, a virágtengerben. - *pontosított.* - Meznoktót legalábbis ott érzékelem. |
Megütközve, füleit ide-oda billegetve meredt Inkubóra.
- A.....a réten?? - kérdezte úgy, mint aki nem hisz a fülének.
- Mármint a rét réten? A füves, nagy, nyílt vidéken? Azírát...? |
[173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Árnylovag pár perces fáziskésést tartva elrágódott azon, amit hallott, aztán észbekapott, talpraszökkent, és loholni kezdett az erdő felé.
Calundren oldalra pillantott, és egyenesen Pactenanto méregető, hatalmas szemeibe bámulhatott bele. Zavartan elkapta róla a pillantását, vett egy mély levegőt, és szembefordult a többi lénnyel.
Lamíra leesett állal bámult a társa után, aztán gyorsan, zavart heherészéssel a vorstandiakhoz fordult: