|
Témaindító hozzászólás
|
2006.08.12. 15:47 - |
*Amethyst könnyedén, önfeledten vágtázott az alkonyi színeket idéző narancs fényben fürdő tenger partján. Itt, a Napnyugta Tengerénél, ahol örökké alkonyat volt, és a Nap soha nem ment le, csupán a horizont szélén táncolt, Amethyst szívesen töltötte az idejét. Szerette ezt a tengert. A másik kedvenc helye, ahol szintén gyakran tett hosszabb sétákat, a Napkelte Tengere volt. De a hangulatához most jobban illett a lemenő Nap nyújtotta látvány... Az egész vöröslő fényben fürdő táj kissé melankólikus és elmúlást idéző, mégis szívettépően gyönyörű és megható. Amethystnek pedig pont erre volt most szüksége.
|
[96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
Sebastian nekirugaszkodott, és a vízbe ugrott.
Mikor aztán végre biztonságban voltak, halványan megjeyezte:
-Mintha a bátyád egy csöppet aggódó lenne veled szemben. |
 Hátra pillantott.Látta ,hogy bátya dühödt vágtával közeledik feléjük.Atlantica gyorsan beúszott a vízbe majd lemrült.Bátya dühösen dobbantott egyett. |
Egy pillanatig értetlenül pislogott, de aztán felpattant, és letörölte könnyeit.
-Akkor gyerünk!-nyerte vissza hangját, és a víz felé vágtázott. |
Látott egy kiálló gyökeret tudta ,hogyha szinleli az esést bátya idegbajt kap és rohan segítségért.Az eget kémlelte maj átesett a gyökéren.Bátya megérinttte huga lábát és amikor hallotta ,hogy kiált a fájdalomtól galoppozni kezdett segítségért.Amikor már elég messze járt Atlantica lábra pattant és galoppozni kezdett Sebastian felé.Amikor mellé ért lefékezett.
-Siess!!-mondta.
-Be kell mennünk a vízbe oda nem tud követni.-mondta és elindult a víz felé. |
Sebastian pár percig dermedten állt.
Aztán az egy pontra szegeződő, nyitott szeméből kék könnyek folytak le az arcán.
Aztán a földre roskadt, ahol a könnyei természetellenes kéken csillogtak, és egybegyűltek Sebastian lába alatt. |
 Csak rámorgott Atlantica-ra és tovább lögdöste.
Atlantica ilyedten hátrált bátya miatt.
-MEGKERESLEK!!!-kiáltott Sebastian-nak mielőtt végleg el nem tünt bátyával.Szomorúan baktatott nem szólt bátyához.Bátya vigasztalóan megérintette.
-HAGYJ BÉKÉN!-förmedt rá Atlantica.
-Ha télleg szeretsz vissza engedsz hozzá.-mondta már kissé csitultan.Bátya tovább lögdöst. |
Sebastian kezdett felháborodni.
-Ez már tényleg sok!-kiáltotta.-Nagyon jól tudom, hogy te Atlantica bátyja vagy, és véded őt minden rossztól, de nem gondolod, hogy ez már túlzás?! Én szeretem Atlanticát, soha nem fogsz tudni elválasztani tőle!
-Ha elviszed, én utánamegyek. Ha kell meg is küzdök érte! Csak az ő kérésére hagyom el őt, senki más nem állhat közénk!!! |
-ATLANTICA!!!!-ordított egy mélyebb hang a parton lévő erdőböl.Majd Desperaldo csörtetett a kanca mellé.Sörényébe kapott és elrángatta Sebastian mellől.A kanca próbált ellenkezni de nem ment neki.
-Desperaldo szeretem őt.Hagyj minket békén.Nem mi tehetünk arról ,hogy neked nem sikerült kancát szerezni magadnak.-mondta Atlantica.Bátyja dühösen oldalba lökte a kancát.
-Soha többé ne lássalak a hugom közelében.-mondta dühösen és elrángatta onnan. |
-Ahogy nekem sem...-mosolygott kedvesére. |
| -Sosem voltak ilyen csodálatos napjaim.-mondta és elfogadta a csókot. |
Rámosolygott Atlanticára, majd hosszan visszacsókolt. |
Közelebb lépett a ménhez.
-És a tied.-mondta és gyengéden megcsókolta. |
Sebastian gyorsan becsukta tátva maradt száját.
-Gyönyörű vagy...-csúszott ki a száján. |
Sörénye felállt és olyan volt mint valami pánk lény.
-De legalább megszáradt.-mondta.Szarvát a levegőbe emelte a napfény megcsillant rajta és mint valami csillagzádor körbe vette testét majd eltüntek a csillagok.Még szebb lett.(Már nem pánk) |
Sebastian vetett egy oldalpillantást Atlantica felé.
-Segítsek?-mosolygott, de nem várta meg a választ, hanem nagy levegőt vett, benn tartotta és koncentrált. Majd hirtelen kiengedte, és a (megforrósodott) levegőt egyenesen párja sörényére fújta.
-Most jobb?-mosolygott. |
| Atlantica megrázta magát így szőre gyorsabban száradt bár sörénye nem akart megszáradni... |
Bólintott, majd elvigyorodott.
Atlantica alá úszott, majd hátára kapta a kancát, és szélsebes iramban a partra száguldott. Kitört a vízből az ég felé, repült néhány kört, majd ledobbant a partra és lerakta Atlanticát.
-Ez jólesett!-nevetett, majd szárnyait szárítani kezdte. |
| Intett a partfelé ,hogy menjenek ki mert már nem nagyon bírja. |
Visszacsókolt, jelezve, hogy vette az adást.:)
A víz alatt csókolózni...nos Sebastian ezt bizarrnak tartotta, mindazonáltal le sem tagadhatta volna, hogy nem élvezi. |
| Megcsókolta párját.Jelezve ,hogy nincs gond. |
[96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Hátra pillantott.Látta ,hogy bátya dühödt vágtával közeledik feléjük.Atlantica gyorsan beúszott a vízbe majd lemrült.Bátya dühösen dobbantott egyett.
Csak rámorgott Atlantica-ra és tovább lögdöste.