|
Témaindító hozzászólás
|
2006.08.15. 23:39 - |
*Amethyst végül maga mögött hagyta a Napnyugta Tengerét, s egy pillanatig elszántan gondolt a kijutásra. alig egy szempillantással később már a Napkelte Tengerének hullámai nyaldosták lábát a hajnali fényben. A könnyű szellő jólesően felborzolta, összekócolta, majd újra kisimította sörényét, simogatta arcát, egész testét. A levegő enyhén hűs volt, és friss, ahogy a harmat lassanként kezdett elpárologni, s ezzel felüdítette a levegőt. A harmat, ami sosem szárad fel teljesen az örök napkeltében! És a távolban, a horizonton, messze kint a tenger széle fölött ott ragyogott a felkelni készülő Nap, örök mozdulatlanságban.*
-Nos, hogy tetszik? -*fordult Donhoz.*
|
[149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
 Tovább úszott.... |
 Csendesen úszott tovább de amikor megpillantott egy különös halat begyorsított és szorosan követte párját. |
| - Csak úszunk egyet - zengte különös hangon, kissé kitérő választ adva. |
| -Hova vezetsz?-kérdezte. |
| Lassan sötétedni kezdett körülöttük, de Tenger tovább úszott lefelé, még mindig némán. |
| Követte párját.Közben néuelődött bár nem sokat látott néhol mégis megpillantott egy pár furcsa halat. |
| Tenger szótlanul tempózott lefelé, elmerülve gondolataiban. |
| Csodálatosnak tartotta ezt az összhangot.Melette egyetlen szerelme és együtt úsznak a tengerben.Szőre még fényesebben ragyogott mint valaha.Nagyon boldog volt. |
| Tenger könnyedén merült lefelé, kényelmesen kanyarogva, szaltózva, bukfencezve, de nem ment messzebb Illusionától. |
| -Annubinos!-mondta és montha az orránál és egy gömb jelent meg végül rá simult és lebukott. |
Erre már szélesen elvigyorodott zavarában.
- Merüljünk le! - mondta gyorsan, és már buggyant is le. |
-Köszönöm!-mondta.
-De te is egy daliás mén vagy! |
Könnyedén, alig csapva lábaival, szinte suhanva úszott. Mosolygott, hogy végre minden, ami boldogságához kell, együtt van! Az örök napkelte fényei körberagyogták a gyönyörű kancát, és Tenger úgy érezte nincs nála szerencsésebb!
- Csodálatosan szép vagy.... |
| Párja melett haladt.Mikor a vízbe lépett kellemes érzés fogta el.Beljebb ment és a végén már úszott a vizen.Nagyon élvezte. |
| - Akkor menjünk úszni! - vonta magával párját, és kecsesen a vízbe lépdelt. |
| -Imádok!-mondta boldogan és megpuszilta szerelmét. |
Elmosolyodott. Érdekes, hogy mennyit mosolyog, mióta párja vele van!
- Szeretsz úszni? |
| -Én meg hozzád!-mondta. |
- Én itt élek...Mindig is itt éltem - felelte csendes mosollyal, miközben révedező pillantása kitévedt a hatalmas, nyílt víztükörre.
- Ehhez tartozom..... |
-Érdekes volt a vándorlás de nélküled nem volt olyan jó!-mondta.
-És nem tettem meg nagy távokat!Bárcsak egyből ide jöttem volna!
-És te merre jártál?Miket láttál? |
[149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Tovább úszott....
Csendesen úszott tovább de amikor megpillantott egy különös halat begyorsított és szorosan követte párját.