Témaindító hozzászólás
|
2006.08.01. 00:31 - |
Mély álmából ébresztette az elméje egyik sarka. A víz legmélyén aludt, de így is érezte az ébredése okát: messze, odakinn, a vízen és a barlangon túl, két lény közeledett..... |
[137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
Elgondolkodva lépett a tóhoz, hogy oltsa szomját, de megdöbbenve látta hogy a tó felszínét valamiféle kristélyos réteg fedi! Csodálkozva nézett hátra, majd fejével a tóra bökött.
-Mi ez?-kérdezte tanácstalanul.

|
- Jó hely ez is - mondta unottan, a messzeségbe nézve. |
Majdnem megkérdezte hogy 'miért nem?' de aztán átgondolta a dolgot és tekintve a mén gyors hangulatváltozásait, nem lett volna okos ötlet részéről.
Így csak bólintott, és hallgatott...

|
Újabb biccentés következett a részéről.
- Nemrég nem voltál itt. Hol jártál? - kérdezte kissé számonkérőn Kataklizmát.
- El akartam menni....az erdőbe.....de nem sikerült - mondta fogcsikorgatva és szégyenkezve.
|
Szemöldökráncolva nézett Animusra. Vájon miért beszél így a testvéréről?
Majd Kataklizmára nézett, és bólintott, kissé meglepve a furcsa, de pontos hasonlattól.
-Valóban...-azonban Animus világának hasonlítára nem tudott mit mondani, hisz nem ismerte a helyet...

|
- Susurrus a neve. Kissé más, mint én - jelent meg apró, sötét mosoly az arcán.
- Mindig a bajt keresi - horkantott némi lenézéssel és dühvel.
- Akkor Orbisz olyan lehet, mint némelyik dimenzió, a Te világod meg mint a Rémségek szigete - szakadt ki belőle hirtelen.
|
Elgondolkodva hallgatta a mént. De egy megjegyzésére kissé felkapta a fejét.
-Nem is tudtam, hogy van ikertestvéred...-pislogott meglepődve. Dehát honnan is tudhatta...
Látta hogy Kataklizma is kissé elgondolkodik.

|
Meglepődve látta, hogy mindkét lény rá figyel. De azért nagyon nem döbbent meg!
Lassan vállatvont.
- Egy elzárt, hatalmas világ szülötte vagyok az ikertestvéremmel. Ott a harcról és a kalandokról szólt az élet. Mintha küzdőterek és egy lovagi világ keveréke lett volna... |
Érdeklődve nézett Animusra.
-Mesélnél valamit a Ti világotokról?-kérdezte, de kissé tartott tőle, hogy esetleg túl messzire megy, ezért hozzátette:
-Feltéve, ha nem illetlenség a kérésem.

|

Animus szemében első ízben villant érdeklődés.
- A mi világunk kissé más volt jegyezte meg.
Kataklizma most csendben maradt, és csak figyelt, ide-oda kapdosva tekintetét.
|
Iwehn habozott. Nem tudta mennyit mondhat el...
-Orbisz egy apró sziget, de belül tágasabb, mint amilyennek látszik. Mindenfajta környezet megtalálható rajta...minden lénynek szinte külön 'helye' van. Persze a kapcsolatot mindig tartjuk egymással...-mondta.
-Ha egy lény ott van, begyógyulnak testi és lelki sebei egyaránt. Azonban ha túl sokáig marad ott, akkor egy idő után kíváncsi lesz...mi lehet kint? Néhány orbiszi ezért érkezett a Birodalomba...

|

Animus csak biccentett.
Kataklizma viszont nem volt ilyen.
- Miféle hely az? - kérdezte szinte rögtön. |
El kellett mosolyodnia.
-Ezt nem említettem...a gazdám képes egy időre megteremteni a légkört az űrben is azoknak, akik odatartoznak, és onnan jönnek, vagy oda tartanak.-mondta. A nevetés szélén állt Animus arckifejezését látva, de visszafogta magát.
-Lehet, hogy bizarrnak tűnik, de Ti még nem láttátok Orbiszt..- tette hozzá.
' Az átértelmezné bennetek a 'bizarr' szó fogalmát...' |

Animus szája sarkában apró mosoly jelent meg, és kiszaladt belőle egy horkantás is!
Azonnal megbánta, de az idő kerekét már úgysem forgathatta vissza. Arca mindenesetre egy pillanat alatt rideg lett újra.
- Mi volt ez? - kapta szemét a ménre, és hangja riadt és dühös volt egyszerre.
Nem értette meg Animus "nevetését".
- Csak horkantottam - mondta hidegen és szárazon.
- Iwehn helymeghatározása kissé....komolytalannak tetszett a számomra - pillantott a kancára nyugodtan.
- A sárkányok közül ugyanis igazán kevesen tudnak az űrben repülni, pedig ez a feltétele a másik bolygóra jutásnak - tette még hozzá. |
Kicsit megriadt a hirtelen hangnemváltástól, de utána lehiggadt.
-Egy sziget, egy másik bolygón, ami innen tízezer sárkányszárnycsapásra van.-felelte, emlékezve arra, amit gazdája mesélt neki.

|
- Az mi? - kérdezte szinte rögtön, vadul, követelődzőn.
Animus higgadtan hallgatta Iwehn-t, és seszínű szemeivel figyelte a másik két lényt.
|
-Ahonnan a nevem is, Orbiszról.-majd kérdően nézett az unikornisra.
-Nem tudom, ismered-e...-érdeklődve gondolkozott azon, vajon miért kérdezi őt ilyenekről Kataklizma. Mindenesetre szívesen válaszolt...mindössze furcsának találta...de lehet, hogy csak azért, mert még új volt itt. Futó pillantást vetett Animusra, hogy vajon most elárul-e valamit arca.

|
Bizonytalanul nézegette a szürke egyszarvút. Nem tűnt virágnak....
- Honnan jöttél? - kérdezte végül. Ez fontos volt neki. |
Meglepődött a kérdésen. Ezen még sosem gondolkozott.De aztán eszébe jutott.
-Ez egy különleges virágfajta neve, mely csak Orbisz szigetén található meg.-felelte, magában felidéződött a furcsa, misztikus illat. Nem tudta, miért épp neki adták ezt a nevet...

|
Kissé meglepődött Kataklizma viselkedésén! Korábban soha nem viselkedett így!
Arcán nem látszott, de élénken figyelni kezdte a félszemű lényt.
- Mit jelent? - kérdezte kissé mogorván a kancát.
|
[137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|