|
Témaindító hozzászólás
|
2006.08.01. 18:28 - |
 Korall-király és párja úgy gondolták, kirándulnak kicsikét.Noha sós vizü lények mégis megtudtak élni az édes vízben. Amikor ideértek, megpihentek, majd lazacugrósat játszottak:(nehezen) felugrottak a vízesésen keresztül, majd lecsúsztak rajta. |
[240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
 -Huhh jó kis történet Rooll vagyis Andron-mondta madj a többiek után ügetett |
 -Talán!-vágott vissza nevetve. |
-Az nem baj! Táncsak nem rokkanunk bele!-mosolygott vidáman Andronra.
Erre Dorcsy csak nevetve csóválta a fejét. |
-Köszönöm!-mondta és követte őket.
-Szóval akkor a Földalatti folyamokhoz megyünk!De még messze van! |
Ámulva hallgatott.
-Szörnyű lehetett, mikor senki sem emlékezett rád...-szólalt meg együttérzően.
Dorcsy is így gondolta, de így is örült, hogy Rooll(illetve Andron) ép és egészséges, a bizonyos időközönkénti testcseréktől eltekintve.
Bátorítóan mosolyodott el.
-Lényeg hogy itt vagy velünk!-mondta, megveregetve a peguni nyakát.
-De menjünk tovább!-javasolta. |
Kicsit lehangolódva kezdte.
-Gondolom emlékesztek még az első nagy csatára a sötétséggel!Amelyik olyan nagyon rég volt!Én is a seregben álltam.De a sötétség elfogott.Kínzott és tömlöcbe vetett.De Én tűrtem.Aztán egy napon testemet megölték, lelkemet az alvilágba küldték.Ott adták a Rooll nevet!Mert, hogy a becsületes nevem:Andron!Ott sok év általi könyörgés után megengedték, hogy visszajöjjek a földre, de sok mindent kell cserébe adnom.például, hogy abban a csont és bőr testben kell élnem.De ami a legrosszabb, hogy minden lénynek el kellett felednie engem.És Én nem szólhattam senkinek.Amíg a sok ismerős előttem rohangált, Ők azt sem tudták, hogy Én ki vagyok!Aztán rátaláltam a legkedvesebb harcostársamra, aki szintén nem emlékezett rám.Megpróbáltam visszafogni magam, de muszály volt neki mindent elmondanom.Akkor egy időre megint eltűntem a föld színéről, de újra emlékezett rám és ezért egy démon társával visszahozatott.De Ő sem tudott többet tenni ennél.Vagyis egy bizonyos időnként mindig cserélem a testem.Vagy Rooll vagyok, vagy Andron!
-Csak szólok, hogy most Andron lennék!Hát ez történt!
Mondta, de közben egyszer sem állt meg. |
Quick csak ámult-bámult
-Igen gyorsan mond már mi volt ez?????-kérdezte nagy kiváncsiságból |
Bólintott, és intett Szriomtáncnak, hogy jöjjön.
Kíváncsian méregette ezt a vidámabb, élettelibb Roollt.
-Na halljuk!-fakadt ki kíváncsian.
-Mi ez az egész? |
-Jah?Persze!Rooll vagyok!Vagy mégsem?-ilysztgette a csapatot.
-Persze, hogy Én vagyok!
-Hát ez egy hosszú történet!Haladjunk és közben elmesélem! |
Sziromtáncnak leesett az álla, ahogy a pegunit megpillantott. Rooll volt az és mégsem...aztán megnyugodva elmosolyodott.
-Te vagy az Rooll? Mi történt?-kérdezte Dorcsy kicsit még zavartan. |
 Rooll tehetetlenül feküdt a földön a fal mellett.Egyszercsak a falból vakító fény tört elő.Egyre nagyobb lyukat vájt a falba, és már látszódott, hogy valami, vagy valaki közeledik a messzeségből.
A fényből egy peguni alak rajzolódott ki.Ha mostmár az Angelidek és Quick lepillantottak, Rooll eltűnt.
A fényből egy hasonló peguni ballagott elő.Ahogy kiért a fény is lassanként eltűnt.A peguni megrázta sörényét, és végig nézett a társaságon.
-Ohhh!Így már jobb!Bocsi, de elfelejtettem szólni!-mondta közönségesen és vidáman.
-Nah!Mehetünk tovább?-kérdezte vidáman, életrevalóan. |
-Rooll!-kiáltott fel Szriomtánc rémülten, és odaugrott mellé. Ekkor vette észre, hogy elvesztette az eszméletét.
-Dorcsy, csinálj valamit, kérlek!-nézett esedezve gazdájára.
Ő is aggódott, de megrázta fejét, ahogy alaposabban átvizsgálta Roollt.
-Nem kell segítenem. Ha minden igaz, magától fel fog ébredni.-mondta meggyőződve.
'De mi lehetett ez?'kérdezte magától, ahogy szemöldökráncolva nézte az alélt pegunit. |
-Nincs semmi baj!Menjünk tovább!-mondta komoran.
De ahogy haladtak tovább újra érezte azt a szörnyű fájdalmat.De most mintha sorozatos lett volna.Már nemcsak az oldalában érezte, hanem mindenhol a testében.Ezt már nem bírta állva.Lábai összecsuklottak, térdre esett és eldőlt.szemei becsukódtak. |
Dorcsy észrevette Rooll tekinteté, miután kimondta a Földalatti folyamokat. Rögtön odalépett mellé.
-Rooll? Mi a baj?-kérdezte aggodalmasan a pegunit. |
| -A Földalatti folyamokhoz!-válaszolta, de ahogy kimondta, mintha egy nyíl vágott volna az oldalába.Nem sok hiányzott, hogy összessen. |
| -Értem!Ez az alagút hová vezet?-érdeklődött és elindult befele |
| -Afrai vagyok!-válaszolta szűken. |
| -Értem én Bucsi léynei közé tartotom.És te Roll?Te hova valósi vagy?-folytatta az ismerkedést |
-Én Dorcsy vagyok, az Orbisziek nevelője.-mutatkozott be.
-Az én nevem pedig Sziromtánc, én is az Orbisziek közé tartozok.-szólt a pegazus, Dorcsy mögül kilépve. |
| -Noss kiket tisztelhetek bennetek?-kezdte az ismerkedést |
[240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Korall-király és párja úgy gondolták, kirándulnak kicsikét.Noha sós vizü lények mégis megtudtak élni az édes vízben. Amikor ideértek, megpihentek, majd lazacugrósat játszottak:(nehezen) felugrottak a vízesésen keresztül, majd lecsúsztak rajta.
-Huhh jó kis történet Rooll vagyis Andron-mondta madj a többiek után ügetett
-Talán!-vágott vissza nevetve.
Rooll tehetetlenül feküdt a földön a fal mellett.Egyszercsak a falból vakító fény tört elő.Egyre nagyobb lyukat vájt a falba, és már látszódott, hogy valami, vagy valaki közeledik a messzeségből.