|
Témaindító hozzászólás
|
2007.01.27. 22:31 - |
 Trója meg sem állt a vízpartig.Nem rohant bele a vízbe, mert nem nagyon szerette.Csak odasétált és inni kezdett.Aztán hátranézett, hogy a kanca megérkezett-e! |
[160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
 -Szerintem az örök nappal gyümölcsöse vagy a színek dombja!Válasszatok ti!-mondta.
|
  Bár Moridor szavában volt egy nyelvbotlás,Havanna igazán megörült,hogy méntársa most egy jó ötletet hozott fel. Moonfeather is a ménre nézett mostmár teljesen. Bólintott.
- Jó. Vezessetek!
Havanna is bólintott majd Moridorhoz fordult,hogy mutassa az utat. egy darabon Havanna is tudta az utat,de annyira nem,hogy vezetni is tudjon.
- Azon belül hova mennénk? |
-Ajánlanám a Musztikumok kertjét bár nincs olyan közel de nincs olyam messze!-mondta.
-Nagyjából 20 perc ügetés nem több! |
A különleges lény csak most vette észre Moridort. Kissé tartott tőle,így tartotta a távolságot.
Havanna azonban gyorsan felhozott egy témát.
- Mond csak Moonfeather: elsőként hova szeretnél menni? Sok erre a szép hely,de gondolom van valamifajta hely,amire esetleg kíváncsi vagy.
Moon aprót bólintott.
- Nem messzire. - mondta - Jó lenne a közelbe. Persze,csak ha tudtok mutatni valami érdekeset.
Havanna bólintott,majd sunyiban Moridorhoz súgott.
- Van ötleted? |
Eddig hátul maradt most valamivel előréb lépett.
-Üdvözletem!-mondta és meghajolt. |
- Akkor jó. - mondta és odaügetett a másik kancához.
- Curuni! Curuni,itt vagyok! - nyerítette oda neki,mire a fehér kanca nagyot szusszant.
- Végre! Már attól féltem sosem érsz ide. - mondta gyorsan,észre sem véve a sötét mént - Itt vannak. Érzed őket te is? Az jelenlétük pattogva sugárzik a levegőben.
Havanna bólint egyet. A környéken az erő,mintha a többszörösére duzzadna,mélyen belehasítva a lelkekbe. Aztán mint egy kifújt levegő,úgy ernyed is el. A semmiből lassan három színpompás alak jelenik meg. Tényleg végig ott voltak! Úgy olvadtak bele a környezetbe,akár a kaméleonok.
- Üdvözlet! - biccentett feléjük Curuni,majd Havanna is követte példáját.
- Üdvözlet!
A három roppant kecses lény úgyszint biccentett feléjük. Nem kellettek nekik szóvirágok,hogy így is kommunikálni tudjanak. Füleiket hegyezték,apró orrukkal szaglászták,de tekintetük egyenes volt,és érzelemmentes. Úgy tünt Curuni lassan,fokozatosan bólogatni kezd,mintha magyaráznának neki valamit.
- Havanna! - fordul társához - Megtennéd,hogy egyikőjüket körbevezeted a Birodalomban?
- Természetesen! - mondja Havanna és rámosolyog az előlépő,sárga pompában díszelgő Shi'Rah -ra.
Curuni a másik kettővel tart,ígyhát hárman maradtak.
- Köszöntünk! Az én nevem Havanna. Benned kit tisztelhetünk meg?
- Moonfeather a nevem. - mondja egyenes,egyszerű nemességgel a lény.
 
|
Bólintott.
-Biztos és mindig is tudtam uralni!-mondta. |
Bólintott.
Néhány perc elteltével,jópár csobogón átlépve,messzebbről egyből ki lehetett a fehér-fekete,sárga tincsű kancát. Havanna mielőtt még odaszólt volna neki,Moridorhoz fordult.
- Akkor biztos tudod magad tartani? Megtörténhet,hogy hirtelen előtőr belőled valami varázslat. Mindenesetre vigyázz nagyon. - mondta - És köszönöm az idegenvezetést! |
-Rendben!-mondta és követte a kancát. |
Havanna mélyen vette a levegőket. Minden vágya egy korty víz volt,ami ráadásképp a lábai közt csordogált,de tudta jól,ha most inni kezd,azzal az egészségét teszi kockára,az pedig senkinek sem lenne jól. Inkább kikecmergett a szárazabb részre,de nem ment messzire. Lépkedett pár kört,hogy ezzel is hűtse,most forró testét.
- Oké,mehetünk. - szólt miután már jobban érezte magát - Gyere utánam.
Szétszórt,de legalább már gyorsabb lépkekkel haladt előre,majd került meg egy sziklát,ami melett a patak folyt. |
-Persze!Rendben!-mondta és inni kezdett a vízből.Nagyon jól esett a hideg víz. |
Havanna óvatos léptekkel haladt előre a csobogók folyásával szemben,Moridor után. Eléggé elfáradt,így tempója kicsit lassult.
- Rögtön. - pihegte - Csak had fújjam ki magam egy kicsit. |
A bejáratot a kis csobogó követte itt megállt.
-Innen már te vezetsz!-mondta. |
 Kicsit értetlenül nézett a csődör után, aztán vállat vonva ázolt bele a vízbe.Víz közelben minden könnyed volt. |
 Fandor fülei hirtelen hátrafordultak.
Elgondolkozó arccal állt, majd egyik pillanatról a másikra, bevágtatott a sűrűbe, átszökkenve pár csobogón, és elrohant! |
- Én nem. Egyáltalán nem - rázogatta fejét.
- Sokak szemében ez a viselkedésforma sértődésre ad okot....... - magyarázta komoran magányát. |
| -Sajnos még ma is könnyen bízom meg a lényekben!-mosolygott keserűen. |
Apró horkantással elmosolyodott, és lepillantva figyelte kicsit tükörképét.
- Ó, nem is arról van szó....Talán Te könnyedén barátkozol? |
| -Pedig nem vagy ijesztő!-jegyezte meg mosolyogva, noha nem csak a külsejére értette. |
Úgy döntött nem kérdez rá.....
A távolba révedt.
- Én, habár nemrég érkeztem de nem is vagyok új lény, most először találkozom valakivel, mivel....rejtőzködő vagyok....Vándorlok és inkább egyedül.....Úgy gondoltam így a legjobb mindenkinek... |
[160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Trója meg sem állt a vízpartig.Nem rohant bele a vízbe, mert nem nagyon szerette.Csak odasétált és inni kezdett.Aztán hátranézett, hogy a kanca megérkezett-e!
-Szerintem az örök nappal gyümölcsöse vagy a színek dombja!Válasszatok ti!-mondta.
Kicsit értetlenül nézett a csődör után, aztán vállat vonva ázolt bele a vízbe.Víz közelben minden könnyed volt.
Fandor fülei hirtelen hátrafordultak.