|
Témaindító hozzászólás
|
2006.08.12. 15:12 - |
*Shiril az óceánmélységű, nyugodt tóban lubickolt. Azt csinálta, amit merengései alkalmával szinte mindig is szokott: egyszerűen elengedte magát. Csak lebegett, semmivel sem törődve. Mindent elfelejtett, testét pedig átadta a víznek, és az áramlatokra, könnyebb hullámokra bízta magát. Szeretett így a néma csöndben, a felszín alá merülve álmodozni.*
|
[448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
 Szarva hirtelen vakítóan felfénylett, majd úgy kialudt, mintha sosem fénylett volna........Keselyüstök nagyon rosszul kezdte érezni magát....Mi történhetett....? És mennyi ideje lehetnek lenn a többiek?
 Scytho reszketve állt a tövises indák ölelésében, szorosan lehunyva mindhárom szemét. Úgy érezte magát, mint aki egy harangba állt, mikor az megszólalt. Minden bizonytalannak tűnt......
Mikor végre körülnézett, maszületett csikónak érezte magát. De zavaros emlékképei egyre jobban összeálltak, és a peguni borzadva nézte a lassan patájához érő vértócsát.
Iszonyodva rázkódott össze, és gyorsan hátralépett. De ettől még a pegazus ott feküdt előtte, és ugyanúgy csendben, mozdulatlanul itatta vérével a talajt......
Scytho csak bámult rá, bámulta, míg végül valamelyest fel tudta fogni a tényt.
Ekkor vette észre, hogy nincsenek egyedül. Szégyen, mardosó bűntudat, szavakkal el nem mondható kínszenvedés ült ki az arcára.
- Sajnálom - hebegte ostobán. Aztán újra összerázkódott, és logikus énje kerekedett felül. Ezzel nem segít!
Lehajolt a vérhez, és valamit rásuttogott, egy régen kitalált, veszélyes igét. Néhány pillanatig csak a gyilkos csend ülte meg a környéket, aztán bodros hullámok futottak szét a véren, és hirtelen kiemelkedett belőle egy kristályosan fénylő, rózsára emlékeztető növény. Mintha szépség született volna a borzalomból......
Scytho reszketve kapkodta a levegőt, és elhátrált. Szárnyával gyorsan intett, mire az indák leomlottak, és szűk út nyílt az omladékban is kifelé.
- Te.....add neki a növényt.....és vidd el innen! - hörögte lassan fennakadó szemekkel a fekete-fehér lénynek - Menjetek innen! Gyorsan! - parancsolta, miközben még mindig hátrált, de szarva vadul fényleni kezdett, és szemei is egyre zavarosabbakká váltak.......
- Menjetek, vagy megbánjátok! |
 Black reagált.Befurakodott füst képében a fészekbe majd Scyhto orrán és száján a testébe jutott leszedve róla az átkot.Az átok majdnem Black-re ragadt de egy jól irányzott mágiával megszüntette majd kiszállt a peguniból.Alakot öltött de készenlétben állt ha mégsem sikerült volna a varázs.
 Vére mindent átitatott.A földön feküdt a szenvedés végét várva.
-Kesely...sikerült...megvédtelek...-suttogta elcsukló hangon és elveszítette az eszméletét a vérveszteség és a sebek súlyossága miatt. |
Keselyüstök megijedt, dermedten az előrefelé figyelő DimSumra bámult, majd hihetetlenül dühbe gurult!
- Én nem kérem, hogy bárki is feláldozza magát értem! Nem, nem, nem és nem! Én ezt nem akarom! - kiabálta olyan elszántan, hogy felvillant tőle a szarva. Hangját ide-oda dobálták a barlang falai, visszhangozva a "nem" szó árját, idegesítően felerősödve a közben érezhető remegéstől....
Egyidőben szökkent előre a mindenhonnan, a plafonból, a padlóból, a falakból előtörő indákkal és vastag gyökerekkel, ágakkal! A fél barlang beomlott, mire elérte a kis cspaatot, szemben, de nem érdekelte mi lesz a lyukkal, ahol ez a bolond pegazus, meg a kis bandája meg merte zavarni!
Kőszilánkok késrték, törmelék, tövises ágak, majd egyszerűen előrezúdultak a hármasra! Scytho így a természet vad, fojtó árjából lépett elő, fülsértő nyerítéssel ágaskodva rá ellenfelére!
Hogy mi lett a két kancával nem tudta, de nem is érdekelte. A pegazus dühítette fel, ellent mert mondani neki, el akarta vinni Keselyüstököt, és ezért lakolnia kell!
Pengés tollai lecsaptak a pegazusra, vér fröcssent, majd mérges tövisek szorították mindketőjüket gyilkos fészekbe.......Scytho folyamatosan szökkent és rúgott és ágaskodott, a szűk tér formáját és határait kénye-kedve szerint irányítva, és az indák köréjük záródó kosarában arra gondolt: most nincs kegyelem a pegazusnak!
Keselyüstököt elsodorta a föld, és a kövek, és az indák, és hosszú pillanatokig hitte, hogy most meg fog fulladni, itt a mélyben. De nem így lett.
A földrengés árja kidobta őt annak a csúszós lejtőnek az elején, amin annak idején leereszkedett a megsebzett DimSumért.
Remegve talprakecmergett, és próbált belelátni a még mindig mozgó növények és föld zűrzavarába.
'DimSum.....' gondolta torkában dobogó szívvel. Remélte, hogy a pegazus elmenekül valahogyan Scytho elől.....És nem lesz olyan bolond, hogy hagyja magát! Scytho volt az egyik legveszélyesebb eriszi.....Sosem volt egészen kiszámítható és eleme mindig változott.....Akár a Természet maga.....
- Kérlek, idegen, segíts DimSumnak! - kiáltotta bele végül a semmibe. Nem tudta hová lett a furcsa kanca mellőle, de valamiért vak reménykedéssel gondolt rá, hogy füstté változott, és hallja őt, és segít DimSumon, és Scytho sem hal meg odalenn..... |
Bólintott.Még mindig széttárta a szárnyát készen a halálra.Ő mostantól csak távol tartja Keselytől de nem rúg nem harap és nem varázsol csak a szárnyával védi és saját testével azt akit szeret.Nyelt egyet.
-úristen...-suttogta amikor rájött ,hogy Sum mit forgat a fejében.Keselyre pillantott.
-Remélem télleg megéri feláldoznia magát érted...-mondta Diamond. |
Döbbenten állt DimSum mögött, alig hallotta a karcsú idegen lóféle szavait is. A pegazus annyi szenvedés után még mindig őérte harcol????
Csakhogy aztán leesett, hogy mit is hallott, és riadtan felnyerített:
- Ne! Kérlek ne bántsd! Scytho a társam! Átok ül rajta! Nem tehet róla! - könyörgött. |
Eggyi segítség neki elég volt.Szárnyát megfeszítette és teljes erejéből elcsapta a pegunit.Kesely elé lépett.
-Ahoz ,hogy őt elszakítsd tőlem elöbb meg kell ölnöd!-nyerítette.Oltalmazóan száttárta két nem kis méretű szárnyát eltakarva Keselyt.
Black Alakot öltött Kesely mellett.
-Nyugalom!DimSum megvéd!-mondta Keselynek bíztatóan. |
Keselyüstök először rémülten felsikoltott, ahogy a fekete füst mellétekergőzött, de aztán vad reménység töltötte el! Machos jött érte! Meg fog menekülni!
De a fa felrobbant....
Riadtan állt középen, és nagyon félt, hogy újabb baj következik.....Ki robbanthatta fel a fát??? Mi ez az újabb borzalom? És hol van Machos??? Hiszen a rémpegazus megmenthetné Scythót! Ez biztos!
- Ne merészeld! - nyerítette a még mindig kanyargó fekete füstre vad dühvel, és Keselyre vetődött! Ha nem hagyják békén őket, majd magával viszi!! |
Sum megremegett.A kanca akit szeret éppen egy fa belsejében van.Könyörögve pillantott Black-re.
Diamond Sum-ra nézett majd köddé vált és beszivárgott Ksely mellé.Szorosan a kanca köré gyűlt füst alakjéban majd egy robbantó varázzsal szétvetette Kesely körülvevő indákat. |
Keselyüstök már csak a saját szíve halk dobbanásait hallhatta. Az indák beborították, befonták, eleven fává zárták....Semmit sem látott, csak a sötétséget, semmit sem hallott, csak a saját szívét és riadt légzését.
Fás, kemény, erős indák mindenütt! Itt fog maradni örökre!
Peregni kezdtek a könnyei.......
Villogó szemekkel nézett az új lényre, és fenyegető tartást vett fel.
Alattuk a föld hullámzott, mocorgott..... |
Sumnál elszakadt az utolsó türelmi húr.Valami megzavarta.
Az egyik apró lyukból füst szerűség bukkant elő.Egy csomóba összegyűlt majd alakot öltött.
-Black Diamond...-suttogta Sum aki szétégette az őt tartő indát és a földre huppant a kanca mellé.Diamond biccentett.Keselyre kapta tekintetét majd az őt tartó pegunira. |
Hatalmas, indákból emelt hullámzó fal védte őt a perzselő forróságtól, de még így is volt, hogy szemtől-szemben állt a fényes, démoni pegazussal. És épp ugyanolyan őrült lángok lobogtak az ő szemeiben is......
- Pusztuljatok! Árulók......Mérget hoztok, lángot hoztok, gyilkoltok és elvesztek mindent! Semmit sem adtok cserébe! - hörögte a peguni rekedtes, bugyborékoló hangon.
Aztán egy gigantikus inda feltört a pegazus alatt, és nedves földdel terítette be, hogy aztán a barlang plafonjának nyomja!
- Könyörgöm ne csináld! Scytho, Scytho! Ez nem te vagy! Kérlek! A társaid vagyunk! - sikoltozta könyörgő hangon, mert azt hitte DimSumra halálos csapást mért a természetlény, és most kíméletlenül felmorzsolja.......Ő pedig nem tehet semmit, csak bámulja rettegő szemekkel!
Aztán rémülten felvisított, amikor az indák elkezdték benőni, és fojtogatóan szorongatni, rátelepedve vállára, lábaira, nyakára, benőve sörényét, szarvát, ami már alig pislákolt...
- Ne! NE! |
Sum félszemmel a kancára tekintett.Szerette és nem akarta ,hogy baja essen.Sum teljes teste lángra lobban így a tövisek ha hozzá értek volna nyomban porrá égtek vona.Keselyre pillantott.Majd a pegunira.
-Mit akarsz?-kérdezte összeszorított fogakkal. |
- Neeeee! - sikoltotta kétségbeesetten, ágaskodva, tombolva az indák szorításában, de nem tudott mit tenni!
Szarva hiába fénylett, és hiába próbált mozdulni, nem ért el vele semmit! Pedig nemcsak Scythót féltette.......
Mindhárom szeme eszelősen felizzott, a kanca sikolyai csak még jobban feltüzelték, és gyűlöletes, pusztító vággyal rontott a tüzes pegazusra!
- Nekem te nem parancsolsz! - ordította torkaszakadtából, és vadul ráágaskodott a piros lényre, szárnyaira pengetollakat varázsolva, hogy veszedelmes toll-késeivel essen a pegazusnak! Itt nem lesz kegyelem!
A talaj szinte elfolyósodott a két mén alatt, ahogy Scytho mérgező érintésű, kegyetlenül tövises indákat idézett meg, amelyek egyre vadabbul tekergőztek körülöttük......
|
Sum erre bedühödött.Széétárta jókora szárjait.Egész teste lángba borult.
-Ha a tűzzel játszol annak nem lesz szép vége...-mormogta.Lábai alól fortyogó láva tört fel.
-Erezd el!-nyerített.Szeme vörösen izzott.Egyre melegebb lett a barlangban.És a fortyogó láva is szétterjedt elérve a pegunit. |
Amikor Scytho végül nem szúrta le, hanem továbbpenderült, elképedten és rémülten nyerítve felágaskodott, és kiutat keresett.
Csak ekkor vette észre DimSumot.
- Kérlek ne bántsd! - könyörgött a vörös pegazusnak, és gyorsan beállt a két mén közé.
Jókora hibát vétett.......
Scytho úgy nyerített, mintha ölnék, remegtek bele a falak, és a megmoccanó föld alól vastag, méregzöld indák kezdtek előtekergőzni, befonva mindent, az előtte álló lény lábait is!
- Pusztuljatok! - nyihogta villogó szemekkel, és újra támadott!
Keselyüstököt talán fel sem ismerte, és az egyre terjedő indák fojtogató ereje csak kúszott felfelé a bénult és döbbent kancán......
Igaz, a peguni most a sérült pegazust vette célba, aki nekiugrott az imént. Talán az egyszarvút gyengébbnek érezte, vagy későbbre akarta hagyni..... |
Sum felkapta a fejét már amennyire tudta.Felnyerített és lábra állt.Minden csepp erejét összeszedte.Szárnyát megfeszítette és akkorát csapott rá ,hogy lerepült a kancáról. |
Visszanézett.
'Mit tehetnék?' vívódott. Hiszen a tűzszín lény elküldte! De sérült, így becstelenség itthagyni......
Aztán meghallotta az elcsukló szavakat, és fájdalom hasított a szívébe.
Elfordult, és tovább botladozott. Itt nincs már mit tenni......
Megállt a köveken, és végül nem a tó felé indult. Raurosék valószínűleg már régen elmentek........
Aztán megtorpant. Előtte egy ismerős lény állt.....Csakhogy a szarva hegyén villogó mágia csöppet sem volt barátságos....
- Scytho? - kérdezte félénken.
Szó szerint felordított, és a kancára vetette magát! |
A kanca után nézett.
-isten veled Kese...-nem bírta befejezni...túl gyenge volt. |
Egy ideig még állt, aztán elfordult, és összeszorult torokkal felkapaszkodott a sziklán. |
Némán szenvedett.Kitisztította a sebét.Feját a földre engedte és tűrt. |
[448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Szarva hirtelen vakítóan felfénylett, majd úgy kialudt, mintha sosem fénylett volna........Keselyüstök nagyon rosszul kezdte érezni magát....Mi történhetett....? És mennyi ideje lehetnek lenn a többiek?
Scytho reszketve állt a tövises indák ölelésében, szorosan lehunyva mindhárom szemét. Úgy érezte magát, mint aki egy harangba állt, mikor az megszólalt. Minden bizonytalannak tűnt......
Black reagált.Befurakodott füst képében a fészekbe majd Scyhto orrán és száján a testébe jutott leszedve róla az átkot.Az átok majdnem Black-re ragadt de egy jól irányzott mágiával megszüntette majd kiszállt a peguniból.Alakot öltött de készenlétben állt ha mégsem sikerült volna a varázs.
Vére mindent átitatott.A földön feküdt a szenvedés végét várva.