Témaindító hozzászólás
|
2006.08.22. 10:59 - |
-Második megálló pont.Itt nincsenek eksztra dolgok, csak nyugis tavacskák.Általában ide merengeni, gondolkodni járnak a csodalovak.Viszont itt sok a búvóhely, tehát bújócsázni is lehet vagy fogócskázni.-mondta. |
[118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
- A Hegyekbe! - kiáltotta, mielőtt a kanca elkezdett száguldozni.
Aztán felnevetett, és Nika után vetődött. |
-Nahát!Az nem sok!-mondta jókedvűen.
-Hát akkor..hova szeretnél menni?
Nem várt a válaszra csak játékosan meghúzta a csődör szárnytollát és vágtába ugrott.Csinált egy szaltót a levegőben és zuhanni kezdett, de aztán újra visszajött és a csődör előtt vágtázott.... |
Egész arcára kiült egy mosoly.
- Semmihez!
Felkacagott, azzal nagyobb és erősebb szárnycsapásokba fogott, hogy lassan elhagyja végre a tavacskák környékét. |
Nika lehajtotta fejét és elpirult.Várt egy picit majd újra megszólalt.
-Na?És akkor mihez kezdesz? |
Egy pillanatra döbbenten nézett a kancára, aztán hirtelen hatalmasan felkacagott!
- Tudod sosem hallottam ezt ilyen egyszerűen és közvetlenül megfogalmazva! De igazad van!
A távolba mosolygott.
- Talán valóban elkezdhetnék gondolkozni ezen..... |
-Nekem tetszik...-jegyezt meg hallkan és mosolygott.
-Szerintem gondolkozhatnál családon, hisz györörű a külsőd és ha meghalsz akkor ki örökli?-mosolyogva nézett a csődörre és gondolkodott. |
- Hisz megmondtam, hogy örülök a társaságodnak! - mosolygott Nikára.
- Nem. Elvagyok egyedül, mert hosszú ideig el kellett lennem úgy, de soha nincs kifogásom társaság ellen! A szülővilágomban nem is volt szokás magányosnak lenni. Megoldom az életem, de jobb, ha nem vagyok egyedül. Igaz, hogy van olyan társaság is, amire nem tartok igényt. De Neked örülök!
Kicsit elgondolkozott.
- Soha nem gondolkoztam azon, hogy családom legyen, be kell valljam. Miután kiszakadtam a világomból, és hosszú magány után kaptam egy második és csodálatos családot az erisziek személyében...azt hiszem le is ragadtam az ennek való örülésnél....A külsőm sem épp mindennapi...Egyszerűen nem gondoltam soha arra, hogy ennél továbblépjek.... |
-Hát nem tudom!Egyedül szeretsz lenni?Ha gondolod elmegyek!
Kérdőn nézett a csődörre. |
- Nem tudom. Volt szerelmem, de ő nagyon az otthonomhoz tartozott, jobban, mint hozzám. Azt hiszem, neki nem én kellettem, csak egy örömteli élet......
- De azt tudom milyen elveszetten kódorogni a világok közt. Sehová sem tartozol, semmid és sekid nincs....Annál ez sokkal jobb! |
- Nem tudom. Volt szerelmem, de ő nagyon az otthonomhoz tartozott, jobban, mint hozzám. Azt hiszem, neki nem én kellettem, csak egy örömteli élet......
- De azt tudom milyen elveszetten kódorogni a világok közt. Sehová sem tartozol, semmid és sekid nincs....Annál ez sokkal jobb! |
-Jobb..a mi sorsunk jobb?Milyen boldog lehet az akinek párja van?
Bámult maga elé... |
Bukephalos kicsit elrévedt, majd így szólt:
- Jól is van ez így! Hisz vannak társaink! Szerencsés az, aki párjára találhat......De hány és hány máguslény él szétszórva a világokban, teljesen magányosan! Annál el nem mondható mennyivel jobb a mi sorunk.....A jövő meg ki tudja mit hoz még...... |
-Hát én ugyanígy vagyok, mint Te!Nekem is csak az Afrai társaim vannak!Vagyis nem csak, mert én egytől egyig mindet szeretem, és ez így pont jó!Egyenlőre...
Előre bámult és egy pillanatra elmerengett a jövőjén... |
Elismerően pillantott a kancára.
- Azért nem lehetett egyszerű így felnőni! Nos, nekem nincs családom......A gazdám többi lényén kívül nincsen senkim.....Az életem...nem tette lehetővé...Hát Neked? |
-Gyönyörű!-ámult el nika, de azután észbekapott és válaszolt-Én egy kegyetlen, de szép világból jöttem!Azonbelül egy biztonságosabb helyen éltem, egy tópart mellett.De otthagytam azt a helyet!....
Nika nem szeretett unatkozni tehát egyfolytába kérdezősködött!Gondolta majd szól, ha unja!
-...És van családod? |
- Egy gyönyörű, és meglehetősen buja világból...... - válaszolt merengő hangon.
- Látod a tollaimat, nem? - mosolyodott el végül, Nikára pillantva, miközben szétterítette a levegő fodrain hatalams farkát.
- Hát Te? |
Nika gyorsan utána lendült!
-Várj, várj!Veled megyek!
Még egyszer visszanézett a kis tavacskára, mit a birodalomban először pillantott meg.Aztán a csődör után nyargalt.
-Honnan származol?Ha szabad ilyet kérdeznem! |
Megdöbbent.
Aztán meghajtotta magát, és lehajtott fejjel kezdett beszélni, remélve, hogy így a kanca nem látja a meglepett és elfojthatatlan mosolyt az arcán.
- Kedvesek a szavaid, de azt hiszem hamar ítéltél! Most láttál életedben először! Ne alkoss inkább rólam véleményt.....Ne legyen csalódás a vége....
Kiegyenesedett, újra ünnepélyesen komoly volt.
- Tovább vágyom már. Ha velem szeretnél tartani, nekem semmi kifogásom nincs ellene. Úgy jobban meg is ismerhetnél. De ha nem szeretnél jönni, akkor ideje elköszönnöm...Nem tudom iménti szavaid okát, de ha csupán társaságra vágynál és vágysz, bármilyenre, akkor nem érdemeltem ki őket. S nem velem kellene utaznod, hanem csupán elmennened oda, ahol nem lennél magad. De megtisztelnél, ha legalább egy darabig, minden különösebb cél nélkül velem tartanál....ha nem a maradás az óhajod.....Illetve, ha nem húz kétfelé a szíved e táj és társak felé......
Meghajtotta a fejét, aztán pár könnyed szárnycsapással magasabbra emelkedett és elfordult.
A távolban hegycsúcsokat pillantott meg.
Feléjük lendült. |
-Bocsáss meg!
Nika nem nagyon tudta magát kifejezni, de mégis próbálkozott egy pár szóval.
-Te annyira...annyira bölcs vagy és annyira, de annyira szeretetreméltó!-Az utolsó szót már lassan és halkan mondta, de mégis hallhatóan, miközben lehajtotta a fejét! |
Hosszú szünetet tartott, a kanca arcát figyelte.
Végül megszólalt:
- Örülök a társaságnak, s mivel a Birodalom mindnyájunké, nincs is jogom azt mondani, hogy valahová ne menj, illetve ne menj arra, amerre én. Azonban a gúnyolódást nem kedvelem, s a tiszteletlenséget nem tartom felnőtt lényhez illőnek.
Fejet hajtott.
- Nem érzem úgy, hogy okot adtam volna becsmérlő szavaidra. |
[118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
|