|
Témaindító hozzászólás
|
2006.08.01. 00:29 - |
 Leszállt egy hatalmas, piros darabra és zengőn felnevetett.
Ez a dimenzió rettentően szürreális tudott lenni! A mindent beragyogó sehonnen és mindenhonnan érkező fémy, a hatalmas, színes üveg-szerű darabokból álló tér, ami időről-időre egy hatalmas fordulattal átrendeződött, közben óriási csilingelést és zangést csapva, ahogy a tér darabjai egymáshoz verdőnek a szilaj kavarodásban - nos, mindez idetépővé tette ezt a helyet a legtöbb lény számára.
Neki azonban egy kiváló játszótér és gyakorlási lehetőség volt. Reflexekre, gyorsaságra, hidegvérre, figyelmre, koncentrációra és éberségre okította. Nem is beszélve a szórakozásról közben...
Mert abból egyre kevesebb jutott ki....
És jó volt tudni, hogy ez a játék valahol igenis komoly dolog, épp ezért megengedheti magának és nem kell miatta bűntudatot éreznie. |
[84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
 Szenvedélyék ellátogattak erre a helyre!Megakarták ünnepelni a sötétség uralmának végét, és úgy gondolták, nemis lehetne jobban, ha elmennek vakációzni....kettesben valahova....
|
Három Váltással (egyszer majdnem ő fizetett rá, mert lovagiasságból egy veszélyes helyen sem akart repülni, máskor meg éppenhogy sikerült egymást félrelökni a lzúduló lap útjából) és ki tudja hány lappal odébb vágre megtaláltak a gigantikus Kaput. Jópár lap olyan furcsa helyzetbe rendeződött, hogy csaknem szabályos kört formáltak és összeért egy-egypontjuk. A hatalms kör belseje ragyogóan fénylett és néha mintha hullámzott volna.
- Ez lesz az.
Lap nem vezetett oda, így fel kellett mászniuk a Kapu fölé és szemeb vele, majd óriási lendületet véve ugrottak!
Zuhanás, egy utolsó pillantás erre a szédült dimenzióra, aztán a Kapu elragadta őket és végül az erdőbe érkeztek.
Glorfindel, a maga részéről, az orrára.... |
- Oké.
*Azzal Niobé is átugrott a következő lapra.* |
- Csak el. A Kapu előbb-utóbb úgyis megjelenik. - mondta és már át is szökkent egy másik lapra.
|
- Jó, rendben.
*Körbenézett.*
- Szerinted merre menjünk ? |
- Persze.
-Akkor most keresünk egy kaput, amin kimehetünk és körülnézünk hova is jutunk. Aztán majd meglátjuk. |
- Benne vagyok. Persze csak akkor, ha gyalog is megközelíthető az a bizonyos hely. |
| - Én most egy kis körutat terveztem. Afféle vadászat. |
- Az attól függ. Merre mennénk ?
*Niobé bátorkodott többesszámban kérdezni.* |
| - No igen. Az. Akarsz még maradni? Én részemről végeztem azzal, amit akartam. |
*Niobé kíváncsian nézte Glorfindel ténykedését.*
- Szép kis mutatvány, el kell ismerni. - *felelte, amikor a pegazus visszaért.* |
- Nem, a megvetést az adja, ha már csak az életveszély képes éreztetni veled, hogy élsz! - kiáltotta le, miután felugrott a levegőbe.
Azzal még egy életveszélyes mutatványba kezdett: nem föntröl lefelé haladt, hanem át, oldalról, épp úgy, hogy a lapok egymásba forgásakor ne zúzódjon össze! Amint kiért az egyik szűk szorosból, kicsit engedte magát lejjebb, és megismételte az egészet a következő lapnál!
Aztán csak visszarepült Niobéhoz.
- Tetszett? - kérdezte viccelődő hangon. |
- Azért, mert valakinek nem egy átlagos dolog a "hobby"ja, azért egyből meg kell vetni ? - *kérdete értetlenkedve Niobé.*
- Épp ez a szép a Világban: Senki sem egyforma.
*Niobé Glorfindel utolsó mondatára bólintott és várakozón nézett a csődörre.* |
Meghajolt a kanca felé és elmosolyodott.
- Köszönöm szelíd szavaidat! A legtöbben őrültnek és önveszélyesnek mondanának, azt hiszem, ez után a "trükk" után!
- Nem mondtam, hogy bárki is próbálja ki! Én egyszer nem is tudom miért fogtam bele ebbe a veszélyes vállakozásba és azóta többször is végigzuhantam rajta, magam sem tudom pontosan miért. Talán bizonyítani akartam, vagy valami izgalmat.....Nézz te is háborodottnak, ha akarsz, de azt hiszem kezdtem annyira belefásulni a veszélybe, a küzdelmekbe, a fájdalomba, hogy kellett valami, amitől még élőnek érezhettem magam... - mondta végül elkomorodva.
Kis hallgatás után mosolyogni kezdett és biccentett.
- De én azért köszönöm a dícséretet! Ha mást nem is, az ügyességet mindenképp fejleszti!
- Azt hiszem, megyek még egy kört!
|
*Niobé szájtátva bámulta Glorfindel akcióját.*
- Hát gratulálok, ezt felettébb ügyesen csináltad.
- De mégis úgy vélem, hogy ezt inkább nem próbálnám ki ! |
- Az ám! És most mutatok valamit, hogy lásd mennyire vérpezsdítő!
Felrepült, a legfelső forgó lap fölé, majd várni kezdett, aprókat evezve szárnyaival.
És a következő pillanatban összecsukva a szárnyait bezuhant a lapok közé!!!!! Épp hogy épen zuhant át a lapok résein, mindig kicsit kerülve el a beszorulást vagy az ütközést.
Az utolsó, legalsó lap majdnem összepréselte őt, de aztán szétnyitva a szárnyait felemelkedett Niobéhoz.
- Izgalmas, ugye? |
- Persze ! - *vágta rá Niobé.
Egy darabig figyelte a mozgó részecskéket, majd egy jól irányzott ugrással felugrott a fejük fölött köröző lapra. Ott egy másodpercre állt csak meg, metr melléjük érkzett egy másik, amire gyorsan átszökkent. A következő percekben még jónéhányszor megismételt hasonló műveleteket.
Végül elfáradva nézett Glorfindelre az egyik mozgó részről.*
- Ez felettébb szórakoztató és felpezsdítő ! na meg persze fárasztó - *mondta mosolyogva.* |
Vad és csak félig biztonságos vágtában futottak végig lapról lapra a dimenzión. Aztán hirtelen megérkeztek. Valóban. Mint valami lehetetlen óramű, ott volt előttük a mozgó rész, hatalmasan, félelmetesen és mégis valahogy....őrült nevetségességgel.
- Kipróbálod? |
- Rendben !
*Ő is végigvágtatott azon a lapon, amin állt, majd átugrott egy másikra és kisvártatva be is érte Glorfindelt.* |
Szorosan becsukta a szárnyait.
- Akkor gyere! Vágtass Velem!
És már el is rúgta magát és végigrohanva a lapján átugrott egy másikra. |
[84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Leszállt egy hatalmas, piros darabra és zengőn felnevetett.
Szenvedélyék ellátogattak erre a helyre!Megakarták ünnepelni a sötétség uralmának végét, és úgy gondolták, nemis lehetne jobban, ha elmennek vakációzni....kettesben valahova....