Témaindító hozzászólás
|
2006.07.24. 13:03 - |
Lihegve kiért a tó örök jégtükrének közepére és fürkészni kezdte a partot. A támadóit alig tudta lerázni és biztos volt benne, hogy még beérik.
De most csak az számított, hogy a tanítványait biztonságban tudhatta... |
[53-34] [33-14] [13-1]
*Sugár némán tűnődött a hallottakon. Tetszett is neki meg nem is Vino nevelési módszere. Végül úgy gondolta, a többiekkel is megosztja aggályait.*
-Tudod, Fényzápor születésétől fogva mindig velem volt. Öt-hat óránál többet soha nem töltött egyedül, és én csak attól félek, hogy esetleg nem fog tudni gondoskodni magáról. Hogy nem lesz elég önálló. Vagy hogy félni fog egyedül... |
- Nem. Ez nálam nem így működik. A csikók mind különbözők. Némelyiküknek sok idő kell egyedül. Másoknak sok törődés. Van, amelyik meg sem szólal, más állandóan vitatkozik velem.
- A napjaimat azzal töltöm, hogy járom az erdőt és végignézem a csikókat, vagy gondoskodom az erdő biztonságáról: harcolok. Ezt magad is láthattad. A csikókkal, a tanításukkal és a gyakorlással töltöm szinte minden időm. Van, akihez épp csak benézek, tudom, hogy minden rendben. Mással fél-napokat töltök el. Az biztos, hogy mind tudja mit tegyen, ha velem valami történne, tehát ha három napig nem mennék.
- Az, hogy melyikkel miképp bánok, változó, ahogy alakulnak az idő múlásával. És az is változik, hogy melyik milyen tanítást igényel. A legtöbbjükről látszik, hogy mi lesz, mikor felnő, és én ezt igyekszem a lehető legjobban segíteni. Ezen az úton próbálom segíteni őket. De van, mikor ez is változik. Ezért jó, hogy velem vannak: látom a változást és időben változtatok a módszereimen. Így nem nevelek félre senkit. Tudom kinek mi kell, miért, meddig. Mind megtanul bánni az erejével, a maga egyedi stílusa, tudása, képessége szerint, mind megtanul harcolni, legalább, hogy megvédje magát, ha többre nem képes, vagy nem akar. Itt jó erősek lesznek, és semmilyen körülmény nem zökkenti ki őket. Vannak közös gyakorlások, de mint már mondtam: a legtöbb egyedül lakik az erdő egy-egy pontján.
Nagy rándulással felébredt, és idővel, ahogy kitisztult a feje, rájött hol van és miért.
Felkelt és odament a beszélgetőkhöz.
Vino utolsó pár mondatát hallotta is.
- Sugár, ne ijesszen meg, hogy a csikók egyedül vannak! Így könnyű őket elrejteni, és önállóak lesznek. És gyakrabban vannak "összehozva", mint hiszed! Általában minden héten egyszer összegyűlnek egy-egy Menedékben és játszanak. Addig tanulnak. Jól érzik magukat. Vino módszere mindenk tetszik. Mind azt kapja, ami kell neki, amit idővel értékel és szeret. És a legtöbbjük árva....Nekik elég, hogy van, aki vigyáz rájuk, akire számíthatnak....A többi csikó pedig eddig mind-mind megszerette itt, hogy kicsit maga lehet, önállóan cselekedhet, és egyedien bánnak vele. |
*Sugár le volt nyűgözve. Ide-oda kapkodta fejét, igyekezett mindent alaposan szemügyre venni. Udvarias főhajtások kíséretében lassan otthagyta Vinót, s a kicsik közt kezdett sétálgatni. Egyik-másik kicsinél megállt, és kedvesen kérdezgette őket, hogy milyen itt élni, szeretik-e Vinót, milyen tanárnak tartják, és hogy érzik magukat vele. Szinte csak pozitív válaszokat kapott.*
Odasétált egy kis, fehér unicornishoz, és őt is kifaggatta. A kicsi félénk volt, de udvariasan felelgetett neki, és minden válasszal meg volt elégedve.*
*Végül visszasétált Vino mellé.*
-Mondd csak, minden csikóra jut elég időd? Mindegyikükk tudsz rendesen foglalkozni? |
- Ó, értem már! Nos, ha úgy ítéled meg, hogy rámbízod a fiad, nem lesz semmi baja, ezt megígérhetem. És mindent megteszek, hogy a lehető legjobbá neveljem. De nézd meg magad!
Lehajolt, láncaival a hátára emelte Herut, majd kényelmesen elindult egy irányba.
- Azért keveredtem harcba, mert el kellett csalnom őket a növendékeimtől. Sosem engedném, hogy nekik bajuk essen. És ezért is nem hagytam őket elmenni, ezért kellett elpusztulniuk. Itt végképp nem kóborolhatnak sötét lények. - mondta, míg Sugárnak mutatta az utat. Nemsokára egy sűrű facsoporthoz ért.
- Ez itt az egyik Menedék. A legtöbb növendékemet külön-külön nevelem, vagy legföljebb kis csoportokban. A Menedékeket veszély idején használjuk. Biztos rejtekhelyek, több menekülési útvonallal. Odaviszem a csikókat és ott biztonságban lehetnek, míg elmúlik a veszély, olyankor visszaviszem őket az erdőkben oda, ahol a nevelésük folyik. Gyere! Nézd meg!
Ott, ahol nem is látszott ré, becsusszant a fák közé. Áthaladtak a sűrűn, és a fák közt egy tisztásra akadtak. A fák, fenyők, hatalmas bokrok ágai összehajoltak az egész tisztás fölé, így ott száraz volt a talaj és a több helyen is égő kicsi tüzeknek hála kellemes meleg tette még otthonosabbá a helyet.
Itt-ott finom széna állt kupacokban, és ezek mellett ott állt egy csomó kiscsikó!
Azok odahagyták az evést és gyerekzsivajjal a felnőttek felé rohantak! Körbevették őket, ujjongtak, kérdezgettek.
Vino kedvesen és nyugodtan beszélt velük, válaszolgatott a kérdésekre, hogy merre járt és mit keres az új csődör vele, bemutatta Sugárt, majd visszaküldte a kicsiket enni.
- Nos, üdv itt. Meg vagy elégedve? - fordult a kancához, míg letette Herut az egyik tüzecske mellé.
- A legtöbbjük azért van itt, mert a Sötétség leölte a családjukat. De néhányuk csupán a nevelésem miatt van itt. Nézz körül, beszélgess velük, vagy kérdezz, és én igyekszem majd válaszolni. Ha pedig szeretnéd idehozni a csikódat, akkor örömmel várjuk.

_rainbow.jpg)

_baby.jpg)



_anza.jpg)
_crystal_aurora.jpg)
_purple_colt.jpg)

|
*Sugár a zaklatottságtól kissé pihegve emelte le pillantását az ájult Heruról, s nézett Vinóra, majd szólásra nyitotta a száját.*
-Ü-Üdv Vino! -*kezdte kissé dadogva.* -Nos, tudod Heru... Heru azt mondta, te talán segíthetnél. Van...van egy fiam, a neve Fényzápor. Csakhogy nincs apja, és kéne mellé valaki, egy érett, tapasztalt csődör, akiről példát vehetne... ha érted, mire gondolok. Heru szerint te tökéletes mentor lennél Fényzápor mellé. -*felelte Sugár.* |
Szédelegve felemelte a fejét és körülnézett. Aztán reszketegen, ostobán elmosolyodott.
- Üdv Sugár! Sugár, hadd mutassam be Vinót, ő a nevelő itt! Vino, ez a gyönyörű pegazus itt Sugár!
- De jó, sikerült! - mondta kinézve a lassan visszafagyó tóra.
Aztán elájult.
- Üdv, Sugár! Azt hiszem Heru rendbe fog jönni, nem kell aggódni! De meg tudnád mondani, hogy mi szél hozott ide benneteket? - mondta megnyugtatóan mosolyogva.
|
*Sugár ijedten vágott zuhanórepülésbe, és pár pillanat alatt a két csődör mellett termett.*
-Heru! |
Ott állt Vino mellett, és lángokat, hőt, fényt, dobált gömbökben a lassan őket teljesen körbezáró támadókra.
- Van valami ötleted? Hisz tudsz repülni, vagy nem?! Tűnjünk innét!
Láncait korbácsnak használva csapkodott és néha lángörvényeket küldött a rémekre.
- Nem lehet! Megtámadhatják a tanítványaimat!
Lázasan gondolkozott, majd beugrott a megoldás!
- Gyere! Tudom mit tegyünk!
Elrugaszkodott és felemelkedett.
Vino nem szokta meg, hogy megmondják neki mit is tegyen, de Heruban bízhatott, így követte a másik eriszit, ügyelve, hogy őt se találják el a nyilak, hálók, dárdák....
Mikor kellőképp felemelkedtek, visszafordult és legborzalmasabb üstökösformáját öltötte magára.
- Add a lángjaid!
Vino megtette.
Heru Silme pedig fejest ugrott a jégre!!!!!
A rettentő hő sok pajzsról visszaverődött, bár párat megölt, de a jég alattuk közben teljesen elolvadt!
A sötét lényeket elnyelte a mélye...A korábbi akció azt érte el, hogy mind a jégen állt, és így ottpusztultak!
Heru Silme pedig kivonszolta magát a partra és lerogyott a hóra.
- Heru! - kiáltotta és levágott mellé.
Maradék tüzét a másik csődör köré irányította és reménykedett, hogy nem késő.....
|
*Sugár jobbnak látta, ha a magasban marad, mivel nem volt valami nagy harcos. Ám mikor egy nyíl kis híján átütötte bal szárnyát, még ezt a távolságot is növelte, hogy kikerüljön legalább a nyilak hatósugarából.* |
- Nem tudom, csak nagyjából érzékelem a dolgokat!
Hirtelen elkerekedtek a szemei.
- Szembefordult az üldözőkkel! Sugár, muszáj segítenem! Ő egy komoly mentor, nem hagyhatom, hogy baja essék!!!!! Kérlek ,várj meg itt!
Azzal egy fejessel eltűnt a mélybe....
És hatalmas fényt, de nem hőt ragyogva levágott a tó jegére, nem messze a vörös unikornistól.
Éppen egyidőben egy csomó urgallal, akik nyilakat, lándzsákat szórva rájuk berontottak a jégre, és mindenféle egyéb fegyvert előreszegezve nekikrontottak!
'Akkor rajta!' gondolta sötét elszántsággal.
|
*Sugár szorosan mögötte, vagy sokkal inkább mellette suhant, alig egy fejhosszal lemaradva.*
-Valóban gyönyörű. -*ismerte el a tájat kémlelve.* -De nem fáznak itt szegény kicsik?
*Aztán elhallgatott, és Heru szavaira kicsit ledöbbent.*
-Hogy érted, hogy üldözik? -*kérdezte.* |
- Szép táj, nem? - kérdezte Sugártól.
- Valahol itt kell lennie! Érzem! - mondta újra lefelé tekerve a fejét, és tovább kutatta a magasból az alant suhanó tájat.
- Megvan! De....üldözik! |
Lihegve kiért a tó örök jégtükrének közepére és fürkészni kezdte a partot. A támadóit alig tudta lerázni és biztos volt benne, hogy még beérik.
De most csak az számított, hogy a tanítványait biztonságban tudhatta... |
[53-34] [33-14] [13-1]
|